Szomszédolás

Szolidaritás és érdekegyeztetés

Tájékozódó és kapcsolatépítő látogatást tettek november végén osztrák kollégáiknál az ÉDOSZ vezetői. Kapuvári József elnök, Steer Lajosné és Dékány Jenő alelnökök, valamint Drótár Ilona édesipari- és Cseppely János cukoripari ügyvivő megbeszéléseket folytattak az Osztrák Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Élvezeticikk-ipari Szakszervezet (ANG) vezetőivel és szakértőivel, megnézték a tullni cukorgyárat és a schwechati sörgyárat, ahol szakszervezeti tisztségviselőkkel és üzemi bizottsági elnökökkel folytattak tapasztalatcserét.

Látogatás a schwechati sörgyárban

Sok mondanivalója van egymásnak az osztrák és magyar szakszervezeti vezetőknek, különösen az élelmiszeriparban. Röviden ebben lehetne összegezni a kétnapos látogatás tapasztalatait, amelynek külön aktualitást adott, hogy az Európa Unió bővítésével újból napirendre kerültek bizonyos aggodalmak a Lajtán túl. Nehezen megfogalmazható félelmek és homályosan körülírt feltételezések, amelyeket Magyarország csatlakozásával kapcsolatban hallani nyugati szomszédainknál. Tapasztalatok szerint éppen az élelmiszergazdaság és a munkaerőpiac metszéspontján merül föl a legtöbb kétség. Bécsben és Budapesten is, de főként a határ két oldalán. A tőke és a munkaerő - egyenlőre bizonyos korlátok között - erős mozgásba lendült az elmúlt tíz évben és nem nagyon nézi a határköveket.

A Braun Unionnak és az Agrana Rt-nek, hogy csak a két meglátogatott cég példáját említsük, Magyarországon is komoly érdekeltségeik vannak, miként az egész régióban. Országokat átívelő termelési, fejlesztési, technológiai, kooperációs és humánpolitikai kapcsolatok rendjére épül az említett gazdasági társaságok - és más cégek - piaci térhódítása. Ilyen körülmények között nagyon nehéz lenne valamiféle elszigetelődési politikát folytatni. A szakszervezetek körében is visszatetszést keltene az elzárkózás, hiszen a mozgalomnak nagyon régi tradíciója a nemzetközi szolidaritás.

Mindemellett tudomásul kell venni, hogy az osztrák munkavállalók és érdekvédőik bizony kihívásnak tekintik az olcsó keleti munkaerőt, az erősen liberalizált munkaerőpiacot és az élesedő gazdasági versenyt. Ausztria gazdasága ugyan erős, de méreteinél fogva is állandó lépéskényszerben van az Európai Unión belül. Csatlakozása óta élvezi a közösség előnyeit - és hátrányait egyaránt. Igen, a hátrányait is. Ez például a cukoriparban azt jelenti, hogy a még megmaradt három cukorgyárból néhány év múlva esetleg csak egy marad talpon. Ugyanis a keleti bővítés, az európai cukorpiaci rendtartás és a tengerentúli konkurrencia egyre nehezebb helyzetbe hozza az osztrák feldolgozókat és termelőket. Hasonló gondok merülnek fel más ágazatokban is. A végeredmény pedig az, hogy további munkahelyek szűnnek meg és egyre szigorodnak a teljesítménybeli követelmények. De meddig tűrik ezt a vívmányaikra büszke, megszokott jövedelmükre és szociális biztonságukra kényesen vigyázó osztrák munkavállalók? A kérdésre még nem lehet pontos választ adni, egyenlőre csak annyi biztos, hogy keresik az elégedetlenség kifejezésének formáit. Keresik az új keletű gondjaik hátterét, gyökerét és néhányan úgy látják, hogy a "veszély" keletről jön. A burgenlandi tartományi választások megmutatták, hogy általánosnak semmiképpen sem tekinthető ez a vélekedés, noha a magyar (valamint a szlovák- és cseh-) határ mentén elég gyakori. És a lengyelekkel kapcsolatban is hasonló megítélés tapasztalható.

Kötetlen formában sok szó esett minderről Erwin Macho és Karl Demler kollégákkal, az ANG tisztségviselőivel, akik a delegációt elkísérték a vidéki látogatásokra. Természetesen Tullnban és Schwechachaton is felmerültek hasonló kérdések, Thomas Buder a cukoripar-, Günter Denk és Eric Heiss pedig a söripar területén nagyon jól ismerik a "magyar kapcsolatokat" és üzemitanácsi vezetőként a kölcsönös együttműködésre tették a hangsúlyt.

Megbeszélés az ANG székházában

Az ANG vezetőivel folytatott megbeszélésen szóba került az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) közelmúltban tett állásfoglalása az EU bővítéséről. Eszerint az osztrák szakszervezetek Európa biztonságának és békéjének történelmi esélyét látják a keleti bővítésben, de csak akkor támogatják, ha részt vehetnek a folyamatban és a bővítés összhangban lesz a munkavállalók érdekeivel. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a határmenti együttműködésnek és a tagjelölt országok szakszervezeti vezetőivel folytatott konzultációknak.

Fritz Verzetnitsch, az ÖGB elnöke egy közelmúltban tett nyilatkozatában ezt megtoldotta azzal, hogy csak akkor tekintik megvalósíthatónak a bővítést, ha a tagjelölt országokban a keresetek elérik az osztrák fizetések 80 százalékát, a szociális és munkaügyi szabályok pedig megközelítik az európai normákat.

Lényegében ilyen meggondolásból nem forszírozzák a bővítés dátumának a kitűzését, hanem a kritériumok teljesítését tekintik mérvadónak.

Arra persze az osztrák kollégák sem tudnak vállalkozni - miként azt egy tréfásnak szánt felvetésre elmondták -, hogy az osztrák gyárosokat meggyőzzék: fizessenek a magyarországi üzemeikben annyi bért a munkavállalóknak, hogy az elérje a hasonló munkakörben dolgozó osztrákok keresetének a 80 százalékát.

Pedig jó volna ilyen egyszerűen megoldani a kérdést, ha lehetne. De természetesen erre nincs mód, ezért könnyen megjósolható, hogy a most megkezdett párbeszédnek lesz folytatása. Kapuvári József elnök a jövő évben látogatásra hívta az ANG vezetőit.