Bécsi jegyzetek

Erőpróbára készül az érdekvédelem

Bécsbe konflissal jött az ősz. Szent Mihály napján megpihent egy kis időre a Burg udvarán, bágyadt fénnyel fürdette a város tornyait, a parkok bokrait, csöndes békével búcsúztatta az állhatatos idei nyarat. Turisták hadától nyögtek az éttermek és kávéházak teraszai, habzó sörök, habos kávék, sültkolbász és must illata keveredett a könnyű szélben.

A Stephans dóm árnyékában test és a lélek nyugalomra lelt, élvezhette a történelem érintését. A Belvedere kiállítótermében Gustav Klimt asszonyai az előző századfordulót idézték, a császárváros színeit és vágyait. A Kunstfórumon Picassó képei ejtették ámulatba az osztrákokat, akik közül sokan emlékeznek még a most elköszönt évszázad bűneire.

A névadó marad

Bécs a megszokott módon éli a maga életét. A Rathausplatzon sátrakat állítottak az idén is, padokat raktak, készültek a hagyományteremtő nyugdíjas ünnepre. A Karl Marx Hof környéke csendesen várta az őszi napokat, a húszas évek végén épült szociális lakásokban élők nem választottak új névadót. Egyenlőre sok minden marad a régiben, de sokan találgatják, hogy milyen változásokat hoz a holnap. A több évtizedes szociáldemokrata dominanciáju kormányzás után hatalomra jutott jobboldali koalíció még a nyár derekán új törvényeket szavaztatott meg a parlamentben, amelyek hátrányosan érintik az idősek, a betegek, a fiatalok és az asszonyok életkörülményeit, fenyegetik a szociális békét. A szakszervezetek felvették a kesztyűt, készülnek a harcra, az ősz nem ígérkezik könnyűnek az osztrák politikai életben. Annak ellenére, hogy az Európai Unió feloldotta az Ausztriával szemben alkalmazott szankciókat és csillapodni látszik a Jörg Haider térnyerése elleni tüntetések izgatott légköre is.

***

Az osztrák kollégák évek óta ősszel fogadják - tájékozódásra és tapasztalatcserére is alkalmat adó egyhetes program keretében - a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének tanulmányi csoportját. Fő téma az idei évben az Európai Unióban szerzett osztrák tapasztalatok megbeszélése lett volna, de a házigazdákat jobban foglalkoztatta a belpolitikai helyzet és a szakszervezeti stratégia alakulása. Mi tagadás, ezek a kérdések a magyar érdekvédőket is izgatták.

Óriásplakát az ENSZ Központ közelében

Budapesti szemmel nézve az osztrák szakszervezeti mozgalom előtt álló feladatok nagyon ismerősek. A néppárti-szabadságpárti kormány privatizálni kívánja a legnagyobb állami vállalatokat, csökkenti az állami újraelosztás szerepét a gazdaságban, visszafogja a szociális juttatásokat és nem tartja magára nézve kötelezőnek a szociális partnerség intézményeinek a fenntartását. Vagyis a jobboldali kormány neoliberális gazdaságpolitikával próbálja versenyképessebbé tenni az osztrák gazdaságot és társadalmat, ugyanakkor nemzeti szólamokkal ellensúlyozni véli a globalizáció kedvezőtlen hatásait. A már meghozott és a jövőben tervezett kormányzati intézkedések súlyos kihívást jelentenek a közel másfél millió tagot tömörítő Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) számára, mivel az érdekvédelem törekvései keresztezik a kormányzati célok megvalósítását. Ezzel tisztában van mindkét oldal. Wolfgang Greif, az ÖGB szakértője "osztrák thatcherizmusnak" nevezte a kormányprogramot, amelynek egyes tételeiről ugyanakkor elismerte, hogy azok szociáldemokrata kormányzás esetén is napirendre kerültek volna. Különösen a kormányzati intézkedések gyors és váratlan bevezetése okoz gondot a szakszervezeti vezetőknek, a korábban kialakult döntési és szervezeti struktúrák nem alkalmasak a dinamikus és hatékony reagálásra.

A munkavállalói érdekvédelem nyílt hadüzenetnek tekinti, hogy a kormány - a befizetések csökkentésén keresztül - korlátozni akarja a munkáskamarák mozgásterét, az ágazati kollektív szerződések helyett a munkahelyi megállapodásokat favorizálja és a munkaügyi irányítás a szociális minisztériumból várhatóan a gazdaságiba kerül át.

***

A magyar szakszervezetek az elmúlt tíz évből hatban jobboldali kormányzás mellett működek, átélték a nagy privatizálásokat, a Bokros-csomagot és az Érdekegyeztető Tanács felszámolását. Tudnak egyet és mást a polgári kormányzás eszköztáráról, szereztek némi tapasztalatot a munkaharc terén. Mindez érződik az előadásokat követő konzultációkon, számos kérdéssel bombázzák az osztrák előadókat. A felvetett problémák is jelzik, hogy a két ország munkavállalói egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Helyzetükben és konfliktusaikban egyaránt.

Magyar részről világosan látszik, hogy az új politikai szituációhoz való alkalmazkodás igen nagy erőfeszítéseket kiván az osztrák kollégáktól. A Magánalkalmazottak Szakszervezete, amely közel 200 ezer tagot számlál és 400 fős apparátussal működik, szervezeti reformot határozott el, hogy oldja azt a merev és túltagolt struktúrát, amely a szociális partnerség évtizedei alatt kialakult, de a jelenlegi körülmények között gátja a meglévő tagság aktivizálásának és új tagok megnyerésének. - Új módszerekhez kell nyúlni, mert vége van annak az időnek, amikor zöld asztalnál elintéztük a dolgokat - hangoztatta Christoph Sykora nemzetközi titkár. A fiatal szakszervezeti tisztségviselő a szervezeti megújulás lényegét abban jelölte meg, hogy a tagságot képessé kell tenni a kormányzati intézkedések elleni esetleges fellépésre.

Mikor és milyen fellépésre szánják el magukat a szakszervezetek? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat ma Ausztriában. A válasz a magyar érdekvédőket is érdekelte, többször is szóba került a hét folyamán. Sykora kolléga és mások véleménye szerint az ÖGB akkor vinné utcára a tagságát, kezdeményezne sztrájkot, ha a kormány ellehetetlenítené az ágazati kollektív szerződések rendszerét, vagy negligálná a munkáskamarákat. Netán olyan lépéseket tenne, amelyek erősen sértenék a dolgozók demokratikus érzéseit. Mindez a jövőben bekövetkezhet, jelenleg azonban a közhangulat nem kedvez a tömegakcióknak, a tagság jelentős része azt "üzeni" a szakszervezeti vezetőknek, hogy ne harcoljanak a kormány ellen. A választási ígéretek és illúziók még tartják magukat, és a nemzeti érzelmek is erősödtek az EU szankciók idején.

***

A foglalkoztatottak számának - vele a szakszervezeti tagság - csökkenése arra a felismerésre vezette az osztrák vasasokat és textilleseket, hogy egyesítsék erőiket. A fúzió után a tagság harckészségének fenntartását tekinti legfontosabb feladatának a nagy hagyományokkal büszkélkedő ágazati szakszervezet. Külön hangsúlyt fektetnek a tagság tájékoztatására: mindenkihez eljuttatják a szervezet lapját és internetes fórumokat is szerveznek. Claus Bauer titkár szerint a kormányváltással keletkezett problémákat a három év múlva esedékes parlamenti választáson kell leküzdeni, a politikai sztrájk nem esedékes.

Egyébként Ausztriában az elmúlt három évben egyetlen sztrájkórát sem rögzítettek a statisztikák és ha a kilencvenes évekre visszatekintünk, akkor sem álltak le sokszor az osztrák munkavállalók. A Vasas-Textil Szakszervezet lapjának friss száma Sztrájkolni tilos címmel közölt éppen cikket arról, hogy egy kórház csak olyan mosoda pályázatát fogadja el, amelynek a szakszervezete írásba adja, hogy nem sztrájkol. De még a beszállítóknak, például a mosoda dolgozóinak zsömlét szállító pékeknek is sztrájkmoratóriumt kell igazolni - fogalmaz irónikusan a tudósító.

Osztrák barátaink - szemben például a skandináv vagy lengyel kollégákkal - kerülik a sztrájkkal kapcsolatos kérdéseket. Egy vidéki tisztségviselő őszintén megmondta, hogy több mint húsz éve dolgozik a szakszervezetben, de sztrájkot még nem szervezett. - Elkényeztettük az embereket - állapította meg önkritikusan -, soha sem kellett harcolni semmiért, minden amit elértünk, magától értetődőnek tűnt, ezzel a kormánnyal szemben viszont a saját lábunkra kell állni.

Őszintén kívánhatjuk Budapestről, hogy ez a szándék megvalósuljon, hiszen több ezer magyar munkavállalónak és közvetve a magyar szakszervezeti mozgalomnak is érdeke, hogy erős érdekvédelem működjön a szomszédos országban. Erről bárki meggyőződhet, aki magyar munkavállalókkal beszél Burgenlandban.

***

Házigazdák a Felix Austriánál: Ernst Meidl, Franz Loidl, Robert Marcon és Josefine Rasztovics

A Felix Austria 250 fővel működik Mattersburgban. A jónevű üzem termékei - főleg a ketchup - ismertek Magyarországon is. Kevesen tudják viszont, hogy magyar vendégmunkások is dolgoznak a cégnél. A hazai közvéleményt nem nagyon foglalkoztatja - legfeljebb az irigység okán -, hogy mintegy 5500 magyar munkavállaló - zömük naponta ingázik - keresi kenyerét Burgenlandban. Budai József, akivel az üzemlátogatás során a futószalag mellett ismerkedtünk meg, hét éve dolgozik a Félix Austriánál. Sopronból naponta ingázik négy társával, 12-15 ezer schillinget keres nettóban, tagja a szakszervezetnek, részt vesz a közös kirándulásokon. Jól érzi magát. Az üzem vezetői is dicsérik a magyarokat.

Ewald Gossy tájékoztatja a magyar kollégákat

Ewald Gossy, az ÖGB oberwarti (Felsőőr) kerületi titkára, a határmenti kapcsolatok főreferense jól ismeri a magyar munkavállalók gondjait. Elmondása szerint gyakran okoz problémát, hogy a kint dolgozó magyarok nem kapják meg a teljes bért, az előirt szabadnapot vagy a különféle juttatásokat. Egyéni ügyekben is eljár Gossy barátunk: néhány hónapja egy özvegynek segített, akinek a férje munkahelyi balesetben meghalt. Sikerült elérni, hogy a munkaadó kifizesse a hátralévő bért és a szabadnapokat, de még a baleseti nyugdíjat is kihajtotta. Várhatóan jogvédelmi irodát hoznak létre a hasonló ügyek intézésére, amit annál inkább szükségesnek tart kollégánk, mivel sok vendégmunkás - féltve a munkahelyét - nem mer szót emelni az érdekeiért. Főként a nyugdíjat illetően bizonytalanok sokan és nem tudják, hogy egy komolyabb megbetegedés esetén mire számíthatnak.

***

Karl-Heinz Nachtnebel tapasztalt külügyi vezető

Karl-Heinz Nachtnebel, az ÖGB nemzetközi titkára szerint nehéz megállapítani, hogy az Európai Unióba való belépés milyen hatással volt az osztrák munkaerőpiacra, mivel közben tulajdonosi és strukturális változások is történtek a gazdaságban. A csatlakozás előtt sok tanulmány készült a várható előnyökről és hátrányokról, a hangsúlyt sokszor az szabta meg, hogy ki adta a pénzt a dolgozatra. Ötödik éve tagja már Ausztria az Uniónak és egyre fontosabbnak tűnik - hangsúlyozta Nachtnebel kolléga -, hogy az ország vezetői ott vannak a jelentős politikai és gazdasági döntéseknél, így jobban tudnak reagálni a világban végbemenő folyamatokra.

A bővítéssel kapcsolatban az osztrákok véleményét kétségtelenül befolyásolja, hogy a kilenc tartomány közül hét közvetlenül határos csatlakozásra váró országokkal. Sokan félnek attól, hogy a bővítés veszélybe sodorhatja a munkahelyüket, mivel akadálytalan lesz a munkaerő beáramlása. Feltehetően ezeknek a félelmeknek az ellensúlyozására az ÖGB kongresszusa tavaly azt javasolta, hogy a belépő országokban emeljék a bérszínvonalat, ami csillapítaná a munkaerő mozgását. Ezt a követelést később a Szabadságpárt átvette és úgy értelmezte, hogy a szakszervezet is ellenzi a bővítést.

Kérdésre válaszolva a külügyi titkár elmondta, hogy az osztrák gazdáknak vannak gondjaik az Unióval és külön a magyar gazdákkal is. - Egyszerűen nem tudnak magyar áron friss terméket előállítani, de - fejtegette - a földművelés összekapcsolódik a környezetvédelemmel és a turizmussal is, ami indokolja a gazdák nagyobb mértékü támogatását.

Érdekes fejtegetést hallottunk Burgenlandban, miszerint a jó szakmunkások előbb-utóbb elhagyják a magyar gazdaságot. Állítólag az osztrákok már most azt mondják, hogy nem érdemes szakképzésre költeni, mivel a szomszédos országokból olcsóbban beszerezhető a képzett munkaerő. A szakszervezeteknek ezért - bizonygatták - követelni kellene, hogy a jól képzett emberek ott dolgozzanak, ahol kiképezték őket.

***

A szakszervezet Duna-szigeti szabad idős központjában elszállásolt magyar tanulmányi csoport jó jelnek tekintette, hogy Szent Mihály napja nem hozott deret, ami a népi megfigyelés szerint azt jelenti, nem lesz hosszú és kemény tél. Az osztrák kollégákat hasonló remények éltetik a jobboldali kormánnyal folytatott küzdelemben. Bécsben egyenlőre konflissal jár az ősz.