Tíz százalékkal növekednek a bérek

Elnök úr, mik az eddigi tapasztalatok, s hogyan alakultak a húsiparban a bérek az elmúlt évtizedben?

A bértárgyalások - az eddigi tapasztalatok szerint - az év első negyedévében gyorsulnak fel, hiszen egy-egy gazdasági év a bérek szempontjából április elsejétől a következő év március 31.-éig tart. A bérkövetelések mértékét, egyfajta központi ajánlást a HDSZ választmánya az előző év novemberében megfogalmaz, s eljuttatja a munkáltatók részére. Az alapszervezetek többsége általában év végéig az adott cég gazdasági lehetőségeihez mért ajánlatát írásban megteszi a vezérigazgatók részére. A központi ajánlásban figyelembe vesszük az infláció alakulását, a termelői árnövekedést, míg a testre szabott bérkövetelésnél azt is megnézzük, hogy az adott cég milyen pénzügyi helyzetben van. A húsiparban az elmúlt években kialakult átlagbérekkel nem igazán dicsekedhetünk, a legjobban fizető cégeknél - ezeket nevesíteném is: a Délhús Rt, amelyet a Pick Szeged Rt. követ - sem éri el az átlag a bruttó 100 ezer forintot.

Az iparágban a jellemző átlagbér 65 ezer forint, a fizikai dolgozók átlagbére éppen hogy elérte a 60 ezret, míg a szellemi dolgozóké 75 ezer forint. Ezekkel a bérszintekkel a nemzetgazdasági átlagtól lényegesen elmaradunk, nem is beszélve a jobban fizető versenyszféra átlagától. A vegyiparban, a pénzügyi szektorban lényegesen nagyobb fizikai és szellemi átlagbérek vannak, s az élelmiszeriparon belül is akadnak sokkal jobban fizető iparágak. Mint például a szeszipar, ahol egyes cégeknél a fizikai dolgozók átlagbére eléri a 180 ezer forintot. S lényegesen jobban keresnek a dohányiparban, a növényolaj-iparban, a cukoriparban. Büszkék nem lehetünk az eredményeinkre.

Pedig akadnak olyan jól működő húsipari cégek is, ahol több pénzt fordíthatnának a bérekre, s mégsem teszik. Ennek talán az az oka, hogy igen alacsony az ágazat jövedelmezőségi szintje? Ha jól tudom, 1998-ban 2,5 százalékos jövedelmezőségi szintet mutattak ki, tavaly pedig 1,5 százalékot.

Való igaz - s pontosak a számai -, hogy a húsipar jövedelmezőségi szintje rendkívül alacsony, s ez is befolyásolja a bérek alakulását. Sajnálatos tény, hogy csupán néhány vállalat adja azt a 1,5 százalékot is, amely a jövedelmezőségi szintet jelzi. A cégek többségénél nem, vagy csak minimálisan képződik nyereség, s ez is oka, hogy a vezetők nem tudnak határozottabban hozzányúlni a bérekhez.

Ön szerint mi az oka annak, hogy ilyen alacsony a jövedelmezőségi szint?

A húsipar egy évtizede permanens válságban van. A piacok felosztásáért a mi iparágunkban az átlagosnál sokkal nagyobb harc dúl, mondhatnám azt is, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka.

A cégek piaci helyzet jelentősen eltér egymástól, s a féllegális, illegális vágás mértéke pedig erőteljesen befolyásolja a legális cégek működését. Azok a cégek, amelyek nem tisztességes piaci eszközökkel versenyeznek, azok még a mostani nyomott termelői árak mellett is extraprofitra tesznek szert, az adót, tébét fizető cégekkel szemben. Az ipar már régóta nem tudja elismertetni jogos költségeit a termelői árakban és ez az iparágat nehéz helyzetbe hozza.

Az áldatlan piaci árverseny rányomja bélyegét az egész tevékenységre, a versenyképességre és ez által a jövőjére is. Mindebből az is következik, hogy a bértárgyalásokon rendkívül komoly csata zajlik tizedszázalékos emeléseken is.

Van-e ráhatása a HDSZ-nek az iparág egészére abból a szempontból, hogy ez a helyzet megváltozzon?

A versenyképesség növelésére talán egyetlen szakszervezeti eszköz áll rendelkezésünkre. A sütőiparhoz hasonlóan nekünk is meg kellene kötni az ágazati, szakágazati kollektív szerződést. Olyat, amely megfelel a kiterjesztés kritériumainak. Az illetékes miniszter - jelen pillanatban a szociális és családügyi miniszterhez tartozik a munkaügy is - a reprezentatív kollektív szerződést kiterjesztheti a húsiparban lévő cégek mindegyikére, függetlenül attól, hogy működik-e szakszervezet a cégnél, avagy tagja-e valamelyik munkaadói szervezetnek. A reprezentatív szerződésben elvben azokat a feltételeket - lásd minimálbér, szociális juttatások, bérnövekedés, munkakörülmények stb. - írnánk elő, amelyeket az iparágban egységesen alkalmazni lehetne. Így a cégeknél ellenőrizni lehetne, betartják-e a kollektív szerződésben foglaltakat. Ez persze nem csodaszer, s egyedül nem oldaná meg a feketepiac problémát, de jobb pozíciót teremtene a legális vállalatoknak a feketepiac felszámolásában.

Tíz év óta azonban nem sikerült elfogadtatni a reprezentatív cégekkel ezt a kollektív szerződést, és szomorú vagyok, hogy nem tudom elfogadtatni bölcs, komoly vezetőkkel e szerződés hosszú távon jelentkező pozitív hatásait.

Lezárultak-e már az idei évre szóló bértárgyalások?

Két cég kivételével igen. A cégek többségénél aláírták a bérmegállapodást. Mi a gazdasági növekedéssel együtt 2-2,5 százalékos reálbér növekedést szeretnénk elérni. Abból indultunk ki, hogy az elmúlt évben 4 százalékkal nőtt a GDP, és ez az ütem az idén is megmarad, míg az infláció mértékét 2000-ben 6 százalékban jelezték. Mi 8 százalékos inflációval számoltunk, s úgy tűnik, hogy nekünk lesz igazunk. Az idei adórendszer legalább 1 százalékot elvesz a dolgozók béréből, tehát a szinten tartáshoz 9 százalékos bérnövekedés szükséges. S ha még reálbér növekedéssel is számolunk, akkor 11-12 százalékos bruttó bérnövekedést kellene elérnünk. A mi ajánlatunk tehát ez volt, s azt javasoltuk az alapszervezeteknek, hogy az alsó határ 11 százalék legyen. A legtöbb alapszervezet 12-13 százalékról indította a bértárgyalást. A végeredmény cégenként változik, hiszen különböző tarifarendszer működik. Akad, ahol órabért fizetnek, van, ahol darabbért, vagy havi díjat. Összességében 10 százalékos bérnövekedést értünk el, ami persze cégenként differenciáltan jelenik meg.

Elégedett-e ezzel az eredménnyel?

A beszélgetésünkből kiindulva azt mondhatom, hogy a piaci oldalról idén sem nézünk jobb év elé, mint tavaly. Nem tudni még, hogy mekkora termelői árnövekedés lesz: ha eléri a 10 százalékot, akkor a bérnövekedés költség fedezete is adott lesz. Az már más kérdés, hogy ez ideig a termelői árnövekedés - ami gyakran csökkenésbe ment át - nem fedezte a bérnövekményt. Tehát a nyereség rovására kell a bért növelni, ezért is folytak kemény tárgyalások. Az eredménnyel nem vagyok igazán elégedett, de nincs min szégyenkeznünk. S ha a többi élelmiszeripari ágazatot nézem, akkor meg az irigység fog el, mert a magyar húsipar ismételten nem került abba a pozícióba, hogy a bérek az átlagnál jobban feljebb kússzanak.

A kormány 25,5 ezer forintról 40 ezer forintra akarja felemelni a minimálbért. Ez hogyan érintené a húsipart?

Vegyes a kép. A Délhúsnál például 35 ezer forint jelenleg a minimálbér, a Gyulai Húskombinátnál 30 ezer és így tovább. Azt mondhatom, hogy a cégeknél a társasági minimálbér több ezer forinttal magasabb az országos minimálbérnél, tehát ebben mi jól állunk.

A tényleges keresetek pedig ezt a szintet még jelentősebb mértékben meghaladják. A 40 ezer forintos minimálbér több húsipari cégnél minden bizonnyal problémát jelentene, mert nagyot kellene egyszerre emelni és főként azért, mert tolná felfelé a bértáblát, az egészséges arányok megőrzése érdekében. Szakszervezetisként azt mondom, hogy lépje meg a kormányt ezt a lépést, bár ha az Európai Unióhoz történő csatlakozást veszem figyelembe, akkor még ez a 40 ezer forint is kevés. Közgazdasági oldalról viszont csak akkor látok esélyt a 40 ezer forint bevezetésére, ha a kormány az adó oldalról engedményt tesz, amelyből a növekmény egy részét fedezhetnék a társaságok. Ha nem komplex módon vezetik be a 40 ezer forintos minimálbért, s az állam továbbra is mohó az adókat illetően, akkor jó néhány cég becsukja a kaput.

A kormány a versenyszférában kibic, akinek semmi sem drága, mondják a munkáltatók…

Való igaz, ezért is mondtam, hogy akkor lenne korrekt a kormány magatartása, lépése, ha e mellé adócsökkentő program is párosulna a versenyszférában. Ezt a bejelentést azonban populistának vélem, mert még tavaly karácsony előtt ugyanez a kormány 500 forinton vitatkozott a szakszervezetekkel. A kormány akkori javaslata 25 ezer forint volt, s a munkáltatók és a szakszervezetek megegyezésének köszönhető a 25,5 ezer forintos minimálbér. Meglepő tehát az a közgazdasági fordulat, amit három hónappal később tapasztalunk, miszerint ma már a 40 ezer forint bevezetésére is lát a kormány közgazdasági lehetőséget.