Szövetségeseink házatáján

Megújulást szeretnének a sütőiparban

Az Élelmezésipari Dolgozók Országos Szövetsége 16 szakágazatának dolgozói közül senki sincs ma könnyű helyzetben, hiszen az egész iparág komoly gondokkal küzd. Nincs ez másként a sütőipari dolgozóknál sem, ahol az utóbbi évek átalakulásai folytán annyira szétaprózódott a terület, hogy már szinte követhetetlen, mikor szűnik meg egy kis pékség, vagy mikor alakul a sorra nyíló üzletközpontokban egy új, ideig-óráig működő látványpékség. Erről a nehéz helyzetről ültünk le beszélgetni Sóki Gyulával(képünkön), a Sütőipari Dolgozók Szakszervezete elnökével, miközben a munka világának ellentmondásos helyzetét az mutatta a legkifejezőbben, hogy beszélgetésünk idején már napok óta tartott a vasutasok általános sztrájkja, és még a legkisebb jelei sem mutatkoztak a megegyezésnek.

Kevés a nyereség

- Sajnos ez a sztrájk is azt mutatja, hogy mennyire nehéz ma a munka világában eredményesen képviselni a dolgozók érdekeit. A vasutasok küzdelme túlmutat a MÁV dolgozóinak helyzetén, mert azt jelzi, hogy a kormányzat miként viszonyul a bérből és fizetésből élők problémáihoz - mondja Sóki Gyula, miközben a sütőipari kollégák szolidaritását kifejező felhívást mutatja. - De visszatérve a sütőipar helyzetére: sajnos tényleg hihetetlen gondokat okoz a szakszervezet életében ez a szétaprózódás, mert az ágazat működési területéhez tartozó 22 ezer dolgozó 1740 önálló sütőipari vállalkozásban tevékenykedik, melyhez még hozzászámolhatunk mintegy 200 látványpékséget. A cégek közel fele olyan kézműves vállalkozás, ahol tíz fő alatti a létszám. Az országos helyzetet bonyolítja, hogy a vállalkozások nagy száma miatt a teljes kapacitás háromszorosa az igényeknek. Természetesen mindenhol másként jelentkezik ez a kérdés, mert mást jelent egy kis faluban az a pék, aki ellátja az igényeket, valamint még munkát is biztosít néhány embernek, mint például Budapesten, ahol mindenkinek természetes, hogy bármelyik bevásárlóközpontban este is van a polcokon többféle kenyér. Ez az ellentmondásos helyzet eredményezi azt is, hogy az árbevétel arányos nyeresége ennek a szakmának nem éri el a 2 százalékot.

Sok a feketemunka

- Ilyen körülmények között miként tudják az ágazatban dolgozók érdekeit egységesen és eredményesen képviselni?

- 1991 óta van sütőipari kollektív szerződésünk, melyet 1995-ben sikerült kiterjeszteni szakágazati kollektív szerződésre. Ennek egyik mellékletében felsoroltuk azokat a sütőipari munkáltatói szervezeteket (jelenleg öt munkaadói szervezet működik), melyekre kötelezően kiterjed a hatálya, így gyakorlatilag lefedtük az összes munkavállalót. A szerződés a munkaviszonnyal és érdekképviselettel kapcsolatos általános kérdéseken túl olyan bérbesorolást is tartalmaz, amely kategóriánként határozza meg a minimális béreket is. Ez utóbbira vonatkozva nemrég írtuk alá a 2000. évre vonatkozó módosításokat, melynek értelmében január elsejei hatállyal 28000 forint a szakmában adható legkisebb bér. Ehhez képest nőttek a bérkategóriák alsó tételei is 15,4 százalékkal. Természetesen ezek a megállapodások csak a legálisan foglalkoztatott dolgozókra érvényesek, mert nagy gondunk a feketemunka elterjedése. A kiélezett gazdasági helyzet, az alacsony nyereség, az árverseny miatt egyre gyakoribb az ilyen foglalkoztatási mód, vagyis a szabálytalan munkavégzés. Sajnos rengeteg munkaügyi perünk van emiatt, és ha tudomásunkra jut, rendszeresen kérjük a munkaügyi ellenőrzéseket is, mert nem csak az érintett dolgozónak, hanem az egész szakmának ártanak ezek a tisztázatlan munkakörülmények.

Területi munka

- Tavaly év végi kongresszusukon, a szűkebb szakmán túlmutató kérdések is napirendre kerültek, így többek között az ÉDOSZ és az MSZOSZ helyzetének elemzése, az érdekvédelmi munka megújításának lehetősége.

- Természetesen foglalkoznunk kellett ezekkel a kérdésekkel is, mert egy ilyen kis szakma, mint a sütőipar, egymagában képtelen minden kérdésben fellépni. Az egyik elvi döntés az élelmiszeripari szövetségre vonatkozott, egyfajta megújulást keresve. Eszerint két éven belül létre kell jönnie egy egységszakszervezetnek, amely az egész iparágra vonatkozóan biztosítja a megújulást, ha úgy tetszik a megtisztulást. ÉDOSZ-szinten egy olyan ütőképes szakapparátust szeretnénk létrehozni, amely az ágazat minden képviselőjének napi munkáját segíti, kiszolgálja. Ezzel párhuzamosan erősíteni kell a területi munkát is, mert a szétaprózódott vállalkozásokat, az önmagukban gyenge szakmákat másként nem lehet összefogni. És itt tértünk át az MSZOSZ feladatára is, ahol szintén a területi munkát a legsürgősebb megerősíteni, valamint egyfajta, olyan koordinációs tevékenységet kellene ellátni, amelyik a többi konföderációval segíti az együttműködést. Nincs más út, eredményeket kell felmutatnunk, mert ma már kevés a balesetbiztosítás, vagy a kedvezményes üdülés biztosítása, bár tagadhatatlan, hogy ezek is fontos dolgok. Ám ennél többet kell tennünk, ha azt szeretnénk, hogy a szakszervezeti mozgalom megerősödve és megújulva működjön az új évezredben.