Tanúvallomások a Kádár-rendszerről

Gazdák kora

Miért adtuk föl? Kárpáti Sándor ujságírót nem hagyja nyugodtan a kérdés: miért bukott meg a szocializmus, a Kádár-rendszer? A többes szám első személy elárulja, hogy bukásában is hű maradt ahhoz a világhoz, amelyről manapság alig esik szó a közbeszédben, ám gyakorta egyszerűen kikerülhetetlen a magántörténelem elbeszélésekor.

A könyv bemutatóján a szerző Baranyi Ferenc költővel és Pécsi Ildikó színművsznővel

A közelmúltban megjelent ujabb Kárpáti-kötet zárszavából megtudjuk, hogy sokan nem vállalták a megszólalást, a szembesülést, a nyilvános értékelést az interjúra felkért egykori funkcionáriusok közül. A mintegy nyolcvan megszólítottból azonban harminchárman leültek az újságíró asztalához, hogy közösen töprengjenek, választ keressenek az évtized múltával egyre csak szaporodó miértekre. Vállalva a múltbeli szerepet és a jelen ítéletét. A többnyire precízen kimért mondatok mögül egykor népszerű, sokat szereplő politikusok arcéle villan elő: Berecz Jánosé, Nyers Rezsőé, Gáspár Sándoré, Bányász Rezsőé és kevésbé ismerteké, akikben érezhetően nagy a közlésvágy, hogy elmondjanak valamit a korról, önmagukról, a világról.

Tanúvallomások a Kádár-rendszerről. Ez a kötet alcíme, és azt hiszem, hogy pontosan ezt kapja az olvasó a szerzőtől. Se többet, se kevesebbet. Érdekes ugyan, amit az egykor volt (néhányan ma is aktív) politikusok mondanak a szovjet hatalmi övezet gazdasági és katonai összeomlásáról, de Budapestről nézve valahogyan rejtve maradnak a valódi okok és mozgató erők. Kádár János talán sejtett valamit élete alkonyán, de magával vitte a titkot. Lehet, hogy egyszer majd többet tudunk, addig meg kell elégednünk az ismert tények rakosgatásával. Mi maradt a Kádár-rendszerből? Ez a kérdés talán izgalmasabb, mint bukása okainak firtatása. A könyvben közölt interjúk szövegei is azokon a pontokon izzanak föl, ahol a mába érő történelem példázatai tárulnak az olvasó elé. A szociális ügyek, a társadalmi szolidaritás, a munkahelyek biztonsága, az esélyegyenlőség, a kultúra hozzáférhetősége és a társadalom megannyi megoldásra érett problémája, amelyek minden időben ott tornyosulnak baloldali politikusok és értelmiségiek előtt.

Az elhamvadt negyven év hamuja alatt izzik a parázs, a sokszor meggondolt mondatok kimondása vitára ingerel, ami feltehetően zavarba hozza a könyv olvasóinak egy részét. Főként a baloldalon. Azok a politikusok, akik 1994-ben javarészben Kádár Jánosnak - a régi idők iránti nosztalgiának - köszönhették kormányra kerülésüket, feltehetően nem sok figyelmet szentelnek Kárpáti kötetének. (Közös könyvünk, A munkásosztály a kapitalizmusba megy is inkább más körökben váltott ki érdeklődést.) Taktikából vagy szellemi restségből kerülik a vitát az akkori viszonyokról. Aligha hihető pedig, hogy a rendszerváltás vesztesei, a munkavállalók végleg megfeledkeztek a kádári időkről, az akkori állami gondoskodásról. Feltehetően ezt ismerte fel a polgári kormány, amikor visszaállította a tandíjmentességet és a gyermekgondozási díjat. Megélhetjük még, hogy a Horn-kormány által eltörölt „vívmányok" egyikét-másikát visszacsempészik a jövendő kormányok. Úgy látszik, Kádár János szelleme egy ideig még kísérteni fogja politikusainkat. A rossz szellemei is persze, amelyről az interjúkban nagyon kevés szó esik. A gazda szelleme, aki minden kérdésben fenntartotta magának a jogot, hogy boldogítsa a népet. Habár volt idő, mikor felismerte, hogy a nép maga akar boldogulni. Ez a tanulság kifejezetten jól jöhet a mai „gazdáknak", a kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Mindent egybe véve, hiteles és vállalható könyvet tett olvasói asztalára Kárpáti Sándor. Nincs híján önkritikának (már a címe is annak tekinthető), egyszerre tud személyes és tárgyilagos lenni. Kitűnő kollégám elkövette azt a bravúrt is, hogy képes volt ugyanazt a kérdést harminchárom féle fogalmazásban feltenni. Ennek köszönhetően a válaszok sem sablonosak, egyéni hangokat és színeket talál az olvasó a nem túl terjengős interjúkban. Érdekes olvasnivalót kap, aki kézbe veszi a tanúvallomásokat.

A Húsos olvasóinak nem ismeretlen a szerző, írásaival gyakran találkoznak ezeken a hasábokon. (Kárpáti Sándor: Miért adtuk föl? Magánkiadás, 1999.)