Szemben a tengerrel

Hollandiában jártunk, valahol Hága fölött, amikor az utazásban elfáradt csoport megállt a tengerparton. Elegáns szállodák, mulatók, föveny és kéklő horizont, megannyi támpont a testi-lelki felfrissüléshez. Kíváncsian fürkésztük a partot, a vízen úszó hajókat, a körülöttünk zajló életet. Átadtuk magunkat a látványnak, az apró fölfedezések örömeinek. Szétszéledt a társaság, csak néhányan maradtunk együtt. Sanyi is köztünk volt.

Már nem emlékszem, hogy miről beszélgettünk, de az világosan megmaradt bennem, hogy valamiről neki ott is a Solvent jutott eszébe. A munkahelye, a kollégák, a Gubacsi út. Témánál volt, mint annyiszor azon az utazáson. Szobatársak voltunk. Hallgattam a történeteit, az aprólékos, pontos megfigyelésekről tanúskodó mondatok mögül előbukkanó tanulságokat, az egyszerű igazságokat. Okosan beszélt, sokat tudott az életről, a helytállásról, a mindennapok küzdelmeiről.

Nézem az akkor készült fényképet. Szemben a tengerrel önmagára figyel. Emlékezetem szerint ott a parton hirtelen ért végére a megkezdett mondandónak. Utolsó mondata, cigarettától kicsit rekedtes hangja beleveszett a tenger zúgásába. Hallgattunk, s távol az otthontól megérintett bennünket az elmúlás érzése. Néztük a nagy vizet, amelyen egyszer mindannyian elhajózunk...

Később sokszor találkoztunk, felemlegettük néha azt az utazást is. Ebbe a lapszámba cikket terveztem vele, az MRP-ről, amikor jött a szomorú hír. Tóth Sándor, a Solvent Rt. szakszervezeti tanácsának elnöke, a HDSZ alelnöke 52 évesen itthagyott bennünket. Elment a nagy utazásra, a mindenségen túlra, fölcsapott az örökkévalóság vándorának. Hiánya fájdalmas, megfontoltsága, józan ítélete, baráti segítsége sokáig pótolhatatlan lesz. Őrizzük az emlékét!