Konferencia a FES-ben

Ragadós lehet a német példa?

Konkurencia helyébe kooperációt címmel rendezett konferenciát szeptember elején a Friedrich Ebert Alapítvány (FES), amelyre meginvitálták a hat szakszervezeti konföderáció vezetőit, tisztségviselőit. A konferencia előadója Herbert Mai kolléga, a német Közszolgálati, Szállítási és Közlekedési Szakszervezetek Szövetségének (ÖTV) elnöke volt, aki beszámolt arról az egyesülési folyamatról, amely a szolgáltató szférában működő német szakszervezetek között elindult.

Rainer Girndt kolléga, mint házigazda hangsúlyozta, hogy az ÖTV elnöke nem misszionáriusként jött Magyarországra, nem akar senkit meggyőzni, de a konferencia témaválasztásában rejlő célzatosságot nem lehetett nem észrevenni. Így azután nagyon is érthető, hogy az egymással gyakran rivalizáló hazai szakszervezeti szövetségek funkcionáriusai nagy figyelemmel kísérték az előadót. Herbert Mai tárgyilagos és őszinte képet adott arról a németországi munkaerő- piaci helyzetről, amely az erők összefogására sarkallja a szakszervezeteket. A szolgáltatói területeken gyors átalakulás zajlik: több terület (posta, telekommunikáció) magánkézbe került, liberalizálják a munkavállalókat védő törvényeket, a verseny egyre nő és magas a munkanélküliség. Mindez új követelményeket állít az érdekvédelem elé, a régi megoldások, formák és módszerek elégtelennek bizonyulnak az új helyzetben.

A Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) több ágazati szervezete is keresi a hatékony szervezeti formákat. Vannak szervezetek, amelyek beolvadnak a nagyobb erővel rendelkező szövetségekbe, mások az egyesülés útját választják, de új szervezet létrehozására is születtek kezdeményezések. Ez utóbbi utat választotta öt, a szolgáltatói területen dolgozó szakszervezet is. Olyan szakmák, területek akarnak egy szervezetbe egyesülni, mint az energia, az egészségügy, a magánvasutak, a kereskedelem, a bankok, a biztosítók, a posta, a média és a közalkalmazottak. Ha a kezdeményezést sikerre viszik, egy 3,5 milliós tagsággal rendelkező szakszervezet jöhet létre, amely eredményesebben léphet fel a kollektív szerződések betartásáért, új munkahelyek létesítéséért, a munkavállalók jogainak érvényesítéséért.

Érdekvédelmi szempontból az egységes szervezet létrehozása azt jelentené, hogy üzemi és ágazati szinten megszűnne a kisebb szakszervezetek közötti konkurencia, hatékonyabb lehetne az érdekérvényesítés. Herbert Mai nem titkolta, hogy az új, egységes szervezet létrehozása nagyon nehezen halad, sok kérdést kell tisztázni. Egyebek mellett figyelembe kell venni jogi szempontokat, hogy az eddig megkötött szerződések érvényben maradhassanak, tiszteletben kell tartani az összeolvadó szakmák identitását, ki kell alakítani a decentralizált felelősségvállalás feltételeit, meg kell akadályozni, hogy leválásokkal egyes csoportok új konkurenciát támasszanak és persze ügyelni kell a nemzetközi kapcsolódási pontokra is. Közben ugyanis a DGB nemzetközi és európai funkcióit is meg kell őrizni.

Kérdésekre válaszolva kiderült, hogy elsősorban személyi okokra vezethető vissza, hogy az élelmiszeripariak, a vasutasok és a pedagógusok nem lépnek be a közös szervezetbe. Az előadó megerősítette: nagy türelemmel, sokszor tapintattal viszik tovább a még 1994-ben indított egyesülési folyamatot, amely fokozatosan halad előre. Várhatóan 2001-ben érnek célba, akkora várható, hogy az új szervezet működik.

A konferencia résztvevői az előadóhoz intézett kérdéseikben elsősorban aggályaiknak adtak hangot. Elhangzottak azok a már más fórumokon megismert kifogások, kételyek, amelyek a hazai szakszervezeti mozgalom széttagoltságának „előnyeit" próbálják bizonygatni. Mindemellett a konferencia nem volt haszontalan, az érdekes információk mellett a hat konföderáció tisztségviselőink alkalmat adott - semleges területen - a találkozásra, és arra, hogy a lehetséges együttműködésről minden különösebb kényszer és tét nélkül gondolkodjanak, beszélgessenek.

A többit majd meglátjuk, a német példa hátha ragadós lesz.