Milyen a hentes, ha dán?

A Dán Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének az 1998-1999 közötti időre sikerült kedvező kollektív szerződést kötni. Az elért eredmény fontosabb pontjai a következőkben foglalhatók össze:

Modern idok - egy déniai húsüzemben (Hajdú Edit felvétele)

- az órabérek évente mintegy 3 százalékos az alapórabérek évi mintegy fél százalékos, valamint a betegség idejére fizetett bér mintegy 2,5 százalékos emelése összességében mintegy 5 százalék vásárlóerő emelkedést eredményez. A munkáltató az eddigi 3 hét helyett 4 héten át fizeti a keresetpótló táppénz összegét.
- a munkavállalók a szakmai képzés idejére jogosultak fizetett szabadságra, melynek összege megegyezik a keresetpótló járandóság összegével.
- a szülés esetén az anyát 14 heti, az apát 2 heti fizetett szabadság, valamint további egy nap fizetett szabadnap illeti meg.
- A nyugdíj értékmegőrzése érdekében a járulék összegét - melyből a munkáltató 2/3, a munkavállaló 1/3 részt visel - 0,9 százalékkal sikerült emelni, 5,7 százalékra.

Munkáltatói oldalról elért eredmény, hogy rugalmasabbá vált a munkaidőbeosztás. A heti munkaidő elérheti a 42 órát úgy, hogy a háromhavi átlag nem haladhatja meg a heti 37 órás átlagot. A napi rendes munkaidőbeosztás 17 óráról 18 órára módosult.

Lényeges vonása volt a tárgyalásoknak, hogy mindkét fél törekedett a megegyezésre, kölcsönös engedményeket tett. Először fordult elő az utolsó 20 évben, hogy nem kellett az egyeztetőbiztos intézményét igénybe venni. Így érthető, hogy az élelmiszeriparban az általános tagi szavazás során elfogadták a megállapodást. Ugyanakkor komoly gondot okozott, hogy más területeken a szerződéseket a szakszervezeti többség elutasította, mely az egész Európai Uniót meglepő általános sztrájkhoz vezetett. Az országos szavazás elutasító eredménye az élelmiszeriparban két vonatkozásban is nehéz helyzetet eredményezett.

Nemcsak a kedvező bérmegállapodás eredményei nem érvényesülhettek, hanem a munkát sem vehették fel. Egyrészt szolidaritásból, másrészt mert a gépkocsivezetők teljesen beszüntették az élelmiszeripari szállításokat is.

A húsiparban dolgozók a sztrájkok alkalmával a szokásos juttatásban részesültek, ami jóval alatta maradt a szokásos keresetnek. Különösen súlyossá vált a helyzet a vágóhidakon, hiszen például a legnagyobb dán húsipari vállalatnál napi 30 ezer sertés levágása maradt el. Megálltak a szállítások, igen jelentős számú sertés, baromfi várt vágásra a vágóhidak telepein, amelyek több napos tartásra nem voltak berendezkedve. Ezért az állatok érdekében folyamatosan kellett felmentést adni az egyes üzemi szervezetek részére, hogy az állatok kínzását megelőzendő, pusztulásukat elkerülendő, felvehessék a munkát arra a néhány napra, amíg a feldolgozás megtörtént.

A sztrájk alatti bér jóval kisebb, mint amit a jól kereső húsipariak elérhetnek, így általános megnyugvást keltett, hogy a Parlament végül törvényi rendelkezéssel oldotta meg a tagsági szavazás során az elutasítást kiváltó körülményeket. A munka felvételét követően elképesztő számú élőállatot kellett a vágóhidaknak fogadni, hogy elkerüljék a dán húsáruk minőségi színvonalának csökkenését. A húsipari vállalatok korlátlan mennyiségben fizették volna a túlórát, a szakszervezet is kénytelen volt bizonyos engedményeket tenni. Leginkább azonban a hentesek igyekeztek a teljesítményt növelni, saját erejük megfeszítésével. Itt jön a kérdés, hogy milyen a hentes, ha dán? Természetes, hogy igyekeztek kihasználni a kínálkozó jó kereseti lehetőséget, nem gondolva a saját egészségükben okozott károkra sem.

A dán szakszervezetek, köztük az élelmiszeripar is, nagy figyelmet fordít mind a munkavédelemre, mind az egészségvédelemre. A túlóra korlátozása mellett, állandó felvilágosító tevékenységet folytat a munkahelyi környezet, a munkavégzés feltételeinek javítása, de az önpusztító teljesítményhajszolás ellen is. A folyamatos munkaegészségügyi vizsgálatok azt mutatják, hogy a teljesítmény kíméletlen emelése olyan fizikai - s időnként idegi - károsodást idéz elő, ami már 35-40 éves korban is rokkantságot idézhet elő.

A kapitalizmus kíméletlen versenye ez, mely először az állatot kényszeríti méltatlan tartási feltételek közé, majd az állattal embertelenül bánó embert teszi önmaga pusztítójává. Ki lehet-e ebből az ördögi körből törni? A Dán Élelmiszeripari Szakszervezet, a dán mezőgazdák és állatvédők szerint igen. Ennek egyik fontos lépése, hogy az ember bánjon emberiesen a kezére jutott állatokkal, hogy utána magát is felszabadíthassa a hajsza igájából.

A tönderi marhavágóhídon a közelmúltban fejezték be azt a közel négy évig tartó beruházást, mely a jobb és embert kímélő munkahelyek kialakítását célozta. A szakszervezeti bizalmi szerint a munkaközbeni testhelyzetek és a testmozgás összhangban van az emberi test adottságaival, lényegesen csökkent a nehéz emelések száma, mindez a munka termelékenységét is javította. Ezek a törekvések nemcsak a húsipart jellemzik, hanem folyamatosan az élelmiszeripar egészében. A Dán Élelmiszeripari Szakszervezet elnöke néhány évvel ezelőtt másfél milliárd forintnak megfelelő összeget irányzott elő szakszervezeti pénzből munkahely-fejlesztési kutatásokra. A HDSZ-nek nincs ennyi pénze, de fejünk és szemünk van, és számos dolog nem csak pénz kérdése.

Új életszemléletre van szükség, melyben felismerjük, hogy nem minden a pénz, nem minden a haszon. Amennyivel többet viszünk haza, annyit veszítünk el gyermekeinkben, s veszítenek el ők általunk, mert, amit látnak és tanulnak tőlünk az egy rideg, életérzés nélküli rideg holnap.

Szemünk előtt omlanak össze vagyonok és országok, mert a hatalomért és a világ gazdasági meghódításáért folyó küzdelem áttolódott a pénz világába. Ha ez így megy tovább, akkor egyre kevesebb pénz jut oktatásra, egészségügyre, tehát a saját életünk emberivé tételére. A dán sztrájknak is megvan tehát a maga tanulsága. Bár egyre többen ismerik fel ennek az igazságát, de még ott is sokan vannak, akik a borítékot helyezik előtérbe.