Struktúraváltás a szakszervezetekben

Interjú Rabi Ferenccel, az MSZOSZ alelnökével

Mind többet hallunk a szakszervezeti struktúraváltás szükségességéről. Mi ennek az oka? Miért éppen most került a téma napirendre? Mit értünk struktúraváltáson, hogyan képzelik el ezt a változtatások szorgalmazói? Ezekkel a kérdésekkel fordultam a témakör illetékeséhez, Rabi Ferenchez, az MSZOSZ alelnökéhez.

- A gazdasági szerkezet átalakítása és a privatizáció a befejezéséhez közeledik, dominanciája a magántulajdonnak van. Ez a nagyhorderejű átalakulás kb. 2,5 millió munkavállalót érintett, hiszen 1,4 millió munkahely szűnt meg. Korábban meghatározó jelentőségű ipari szakmákban erőteljes létszámcsökkenés következett be, miközben új foglalkozási ágak jöttek létre. Ilyen például az őrzésvédelem szakterülete, amelyben 200 ezer ember dolgozik. Megnőtt a szolgáltatási szférában foglalkoztatottak száma és szerepe, kitágult a banki, a biztosítási, a pénzügyi szolgáltatás területe.

- Ezek a változások nyilvánvalóan nem hagyják érintetlenül a szakszervezeti taglétszámot sem.

- Nem bizony. Ugyanis a régi területeken csökkent a szervezett dolgozók száma, az új munkahelyeken pedig - a jelenlegi szakszervezeti gondolkodás alapján - rendkívül nehéz az új tagok szervezése, a kollektívák kialakítása. Elodázhatatlan feladat tehát annak megvizsgálása, hogy a változó körülmények közepette megfelelő-e a mostani struktúra, biztosítja-e a kívánatos szervezeti hátteret és működési feltételeket? Számolni kell azzal a ténnyel is, hogy a kormányzatnak fontos szerepe van az átalakulásban, minthogy a törvények és jogszabályok révén erőteljesen befolyásolja a változásokat. A magántulajdon esetében azonban a munkakörülmények, a munkabérek befolyásolása a tulajdonosi döntést gyakorló menedzsereken keresztül, velük szemben történik. A kormányzat ehhez csak az érdekegyeztetésre vonatkozó szabályozással tud hatást gyakorolni. Ez feltételezi a szakszervezetek nyomásgyakorló- és akcióképességének erősítését; azt, hogy a kollektív tárgyalásokon felkészülten, megfelelő szakértői háttérrel vegyenek részt. Úgy, hogy ismerjék a szóban forgó cég működésének legfontosabb mutatóit, a profit nagyságát, a bérmegállapodás lehetőségeit.

- Az MSZOSZ legutóbbi kongresszusán felvetődött, hogy a szervezeten kívül álló munkavállalók, a „potyautasok" is fizessenek hozzájárulást a szakszervezetnek - ha kevesebbet is, mint a tagdíj összege -, hiszen ők is részesülnek a kollektív szerződések juttatásaiból, a bérmegállapodások eredményeiből. Hol tart ez a javaslat?

- Ma Magyarországon (a KSH 1996-os adatai alapján) 7037 olyan gazdasági szervezet működik, amely 50 főnél több embert foglalkoztat. 18 ezer pedig azoknak a száma, amelyek 50 főnél kevesebbet, de tiz főnél többet foglalkoztatnak. Az MSZOSZ tagszervezetei munkahelyen működő egységeinek a száma közel 6 ezer. A magánmunkáltatóknál is működnek ártelemszerüen szakszervezeti alapszervezetek. Problémát okoz viszont, hogy az egyéni túlélési stratégiákban gondolkodó munkavállalók ezeken a munkahelyeken nem lesznek tagjai a szakszervezeteknek, nem erősítik a közösségi fellépést. Ugyanakkor a kollektív szerződések juttatásaikból ők is részesülnek. Idáig elsősorban érzelmi eszközöket próbáltunk alkalmazni, de felvetődik annak lehetősége, hogy - az alkotmányt, az emberi jogokat nem sértve, nem diszkriminálva - ezeket a munkavállalókat is ösztönözzük bizonyos összegű hozzájárulásra a juttatások arányában.

- „Levegőben lógnak" más, újragondolásra érdemes, változtatásra érett strukturális kérdések is. Például a szakszervezeti konföderációk száma. Úgy tűnik, a hatból elég lenne három is.

- Az elmúlt időszakban a szakszervezeti struktúrában „extrém" pluralizmus alakult ki. Az MSZOSZ tagszervezeteinek is - az azonos érdekek mentén - keresniük kell az ésszerű integráció lehetőségeit. Ez teremtheti meg a kor kihívásainak megfelelő információs rendszer működését, a napi munkához szükséges szakértői, munkatársi hátteret és az ágazati kollektív szerződések rendszerének kialakulását. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a munkáltatók felismerjék: az ágazati kollektív szerződések alakíthatják a tisztességes piaci verseny feltételeit, lehetőséget biztosítanak a törvényeket kijátszó gazdálkodók elleni fellépésre is. Ugyanakkor a munkavállalói oldalon megkötött múlt évi megállapodás - az ÉT-ben való részvételről - biztosíthatja, hogy országos szinten is csökkenjen a konföderációk száma, s valós tagsági támogatással, betartható megállapodások szülessenek. Ezt a megméretést az idei üzemitanácsi-választások eredményei alapján kellene figyelembe venni.

- A tavasszal esedékes üzemi- és közalkalmazotti tanács választásokat őszre halasztják. Mi az oka?

- A három évenként esedékes választások az idén egybeesnek az országgyűlési választásokkal. Elkerülhetetlen lenne, hogy a politika ne jelenjen meg a munkahelyeken. De jelentkezik technikai jellegű probléma is. A közalkalmazotti tanácsválasztások kapcsán a települési önkormányzatok jegyzőinek a törvény által meghatározott feladataik vannak. Ezt a parlamenti választásokkal együtt nem tudják vállalni. Ezért célszerű az üt-kt választásokat novemberre halasztani. Az MSZOSZ fontosnak tartja az üzemi- és közalkalmazotti tanácsok együttműködését, mert harmonikus kapcsolatuk a sikeres érdekvédelem egyik fő feltétele. Az előző választásoknak ugyanis egyik lényeges tapasztalata volt: ahol nem működött szakszervezet, ott jóval kisebb számban választottak üzemi és közalkalmazotti tanácsokat.

- Gondolkodnak-e még másfajta strukturális változtatásokban?

- Az MSZOSZ tagszervezeteinek fel kell készülniük a területi jelenlét erősítésére is. Mint ismeretes, a szakszervezetek ezideig nagyobbrészt a munkahelyeken szerveződtek. Ma Magyarországon kb. 1 millió 200 ezer munkavállaló kisebb létszámot foglalkoztató cégeknél dolgozik, ahol lehetőség sincs munkahelyi szervezet alakítására. Ezért szükséges az ágazati szakszervezeteken belül, vagy szakmaközi jelleggel területi gyűjtő alapszervezeteket létrehozni. Ezek biztosíthatják az egyéni érdekvédelmet is a kisebb cégeknél dolgozók számára.

Felértékelődik a területi érdekegyeztetés, a munkaerő-piaci bizottságok, a területfejlesztési tanácsok, a tb-megyei önkormányzatok és a települési önkormányzatok szociális tevékenysége. Fontos területeivé válhatnak a munkavállalói érdekek képviseletének olyan témakörökben, mint a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás, az önkormányzati segélyek, képzés- átképzés, stb. Ezért is szükséges, hogy az ágazati szakszervezetekkel együtt a képviseleti demokrácia lehetőségeit kihasználjuk a munkavállalók javára. Reményeim szerint a közeljövőben a munkavállalók nagyobb számban megértik, hogy a kollektív érdekérvényesítés a leghatásosabb eszköz egyéni érdekeik védelmében.