Beszámoló

Megváltoztak az érdekvédelem feltételei

A beszámoló első részében a HDSZ elnöke felidézte az előző kongresszus időszakának a gazdasági környezetét. 1993. év végén: hét húsipari cég állt csőd, vagy felszámolás alatt, öt céget privatizáltak, sok munkahely megszűnt, csökkent a hazai fogyasztás. Azóta sajnos további munkahelyek szűntek meg, kedvezőtlenül alakult a reálbér, ugyanakkor a cégek közötti nagy bérkülönbségek mérséklődtek. Gyakorlatilag befejeződött a privatizáció és másodlagos előadások, összevonások útján egyre kevesebb kézben koncentrálódik a húsipari tőke, ami újabb munkahelyek megszűnéséhez vezethet. - Nincs értelme azonban úgy feltenni a kérdést - hangsúlyozta -, hogy több bért vagy munkahelyet, mert a versenypozíció romlása esetén a cégek a bérszínvonaltól függetlenül létszámcsökkentéssel reagálnak a kihívásra. Külföldi véleményekre hivatkozva kijelentette: amelyik cég nem tud a versenytársak által fizetett béreket megközelítő keresetet biztosítani, az essék ki a versenyből.

Küldöttek a tanácskozáson

Az érdekvédelmi munkában - állapította meg - az elmúlt években egyszerre kellett végezni a hagyományos érdekvédelmi munkát, kezdeményezni a bérek emelését, megújítani az üzemi kollektív szerződéseket, szervezni az üzemi tanácsokat, folytatni az önsegélyező, szociális tevékenységet és kihasználni a dolgozói tulajdonszerzési lehetőségeket a magánosításban. Úgy ítélte meg, hogy az idő igazolta azt az elképzelést, hogy a szakszervezetnek el kell foglalni az üzemi tanácsi pozíciókat és azokat is az érdekvédelem szolgálatába kell állítani.

Az utóbbi évek legnagyobb kihívását a cégeknél kialakult sztrájkhelyzetek jelentették, s egy társaságnál, Szekszárdon nem lehetett elkerülni a sztrájkot. Merőben új helyzet volt, hogy a munkaharc során nem az állammal, hanem egy magán munkáltatóval kerültünk szembe - emlékeztette az elnök a küldötteket -, itt debütált a HDSZ sztrájkalapja és itt mutatkozott be az akkoriban létrehozott Országos Munkaügyi Döntőbírói és Közvetítői Szolgálat is. A tanulságokat még elemezni kell.

A középszintű érdekegyeztetés kudarca, hogy négy év alatt nem sikerült tető alá hozni a szakágazati kollektív szerződést - hangzott el a beszámolóban. A HDSZ szervezeti életéről szólva az elnök elemezte az alapszervezetek és az országos vezető testületek kapcsolatát, munkáját.

- Ha keményedik a helyzet, a konfliktus kezelésébe be kell kapcsolni a szakszervezet kapcsolatrendszerét, a szakértői hátteret, a nyilvánosságot. Nyilvánvalóvá vált - hangzott a következtetés -, hogy az alapszervezeti keret sok mindent megold, de piacgazdaságban, a munkáltatók erőfölényével szemben kevés. Ezért hangsúlyosan vetődik fel a központi munkaszervezet kérdése és az országos konföderációhoz való tartozás, valamint a tisztségviselők képzése.

Kapuvári József jónak értékelte a HDSZ kapcsolatát az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságával, a Földművelésügyi Minisztériummal, fontosnak nevezte a kétoldalú nemzetközi kapcsolatokat. Ugyancsak pozitívan ítélte meg a szakszervezet sajtókapcsolatait, mondván: „nincs titkolnivalónk a nyilvánosság előtt és örömmel vesszük, ha hírt adnak gondjainkról, sikereinkről és véleményünkről."