Múltidéző

Forgatom a húsipari szakszervezeti mozgalom múltjáról összeállított dokumentumgyűjteményt, böngészem a címszavakat, beleolvasok a szövegekbe és elnézegetem a megfakult fényképeket. Mit mondjak, nagyon tanulságos. Az első híradás a kaposvári mészárossegédek 1870. évi munkabeszüntetéséről szól. Strike - ahogy a korabeli újság írja - volt Kaposvárott, egy külföldi mesterlegény bíztatására a mészárosok megtagadták a húsvágást.

A századelőn kemény bérharcot folytatnak a hentesek. 1906-ban a fővárosi vöröskolbász-készítők sztrájkja a munkások győzelmével végződik. A munkaadók restellik a kudarcot - írja az Élelmezési Munkás - ezért a polgári sajtó iparkodik is őket hazugan oly módon védeni, hogy a harc a munkások vereségével végződött. A megegyezés főbb pontjai voltak: 1. Munkabéremelés. 2. Tizenkétórás munkaidő. 3. Vasárnapi munkaszünet. Ugyanabban az évben egyesül a budapesti húsipari munkásság. A közgyűlésen Tinagl Gyula korelnök határozati javaslatot nyújt be, hogy a Mészáros és Hentessegédek Lapjára az előfizetés minden tagra nézve legyen kötelező, Weissenberger Ernő buzdítására a közgyűlés a javaslatot támogatja.

1910-ben zászlóavató ünnepséget rendez a Húsipari Munkások Szakegylete, amelyről fénykép is készült. A csoportképen tisztes iparos urak néznek a fotómasina lencséjébe, és hölgyek széles kalappal, meg néhány lányka és legényke. Úgy látszik régen is „családi ügy" volt az érdekvédelem. Ugrás az időben. 1913-ban a Húsipari Munkások Szövetsége kollektív szerződést köt a gyárosokkal. Szabályozzák a munkaidőt (reggel 4-től délután 5-ig tartó keretben 12 óra), a heti munkabéreket (a dagasztómunkások hetibére ekkor 43 korona), a túlórapótlékot, az éves szabadságot, a vasárnapi munkaszünetet (május elseje is munkaszünet, de bér nem jár), a felmondási időt (8 nap) és még egyebeket. A gyáriparosok kötelezik magukat, hogy csak szervezett munkást alkalmaznak.

A szaklap 1916 január 1-jei számában azt írja, hogy amíg a háború előtti időben a húsipar terén csak a hentesüzletekben és kevés számmal a közvágóhídon alkalmaztak női munkásokat, most már a húsipar minden ágazatában dolgoznak nők. (A férfiak valahol Doberdónál...)

Húszéves a szaklap 1923-ban. Ezek szerint 1903-ban jelent meg először a Húsipari Munkások Lapja. „Amikor szaklapunk elindult útján - olvasható az emlékező írásban -, nehéz és súlyos feladatok nehezedtek rá. Az akkor ébredezni kezdő húsipari munkástömeg még teljes szellemi és fizikai elnyomottságban élt." S azzal zárul az írás, hogy a szaklapra ma is életbevágó föladatok várnak.! Hát, ehhez nincs sokat mit hozzátenni. Csak közben eltelt 74 év!

Bérminimum és nyolcórás munkanap szerepel a húsipari munkások gyűlésének napirendjén 1936 áprilisában. Ha sikerül keresztülvinni a nyolcórás munkanap bevezetését - olvasható a korabeli tudósításban - az a nagy munkanélküliség kérdését is közelebb viszi a megoldáshoz. Még ebben az évben az iparügyi miniszter jóváhagyja a hentes és mészáros iparban fizetendő legkisebb munkabéreket. Néhány hónap múlva, 1937 januárjában arról ír a szaklap, hogy a munkások több napra leálltak a szegedi Pick szalámigyárban, mert a munkaadó ki akarta játszani a miniszter által megállapított minimális béreket.

1938-ban az iparügyi miniszter rendeletet hoz a nyolcórás munkanapról. Eszerint a mészárosok és hentesek valóságos munkaideje 24 óra alatt nyolc óránál, egy- egy héten 48 óránál hosszabb nem lehet. A törvényes munkaidőért folytatott szakszervezeti küzdelem eredménnyel járt. Idézhetnénk tovább az érdekvédelem múltjának érdekes, tanulságos epizódjait.

Hősi múltunk - olvasható a dokumentumkötet élén. Ahogy mondani szokták, a jelen sem éppen rózsás.