Szekszárdon jó kompromisszum született

Beszélgetés Jánosi György országgyűlési képviselővel

- Képviselő úr, 1996. július 19-én reggel Ön megjelent a szekszárdi húsüzemben és ott tartózkodott másnap hajnalig, amíg csak létre nem jött a megállapodás a sztrájkoló munkások és a cég képviselői között. Milyen benyomásokat, tapasztalatokat szerzett a hosszú „szolgálat" alatt és milyen tanulságokkal szolgált az MSZP vezető politikusának a húsosok bérharca?

- Nagyon maradandó az akkor szerzett élmény, hiszen életemben először éltem át közvetlenül egy sztrájk hangulatát. De azért sem felejtem el azt a napot, mert a családommal másnapra terveztük az indulást egy horvátországi nyaralásra és programunk bizony kétségessé vált. Végül hajnalban csak megszületett a megállapodás és így a család is zöld utat kapott.

Komolyra fordítva a szót, szívesen idézem fel azt a közvetítő szerepet, amit a munkavállalók és a munkáltató között próbáltam betölteni. Tanulságos is volt ez a sztrájk, meg tipikus is, amivel szembe kell nézni az előttünk álló időszakban. Valóságos volt a konfliktus. Mindkét félnek egyszerre volt igaza és egyszerre volt megkérdőjelezhető az álláspontja. Az egyik oldalon állt az új tulajdonos, aki óriási terheket, adósságokat magára vállalva úgy döntött, hogy megpróbálja talpraállítani a céget, beruház, új piacokat szerez. Nagyon komoly adósságokat vállalt föl az ÁPV Rt., az APEH és a társadalombiztosítás irányában is. A másik oldalon álltak a munkavállalók, akiket három éve hitegettek, a kormánytól kezdve mindenki, hogy ha talpra áll a cég, megerősödik, akkor az elmaradt béremelésre sort lehet keríteni, a szakszervezet által megfogalmazott jogos igényeket ki lehet elégíteni.

A munkaadót feszítette, hogy miközben minden erejére szükség volt a húsüzem megmentésére, szembetalálkozott ezzel a követeléssel. A másik oldalon viszont azt kellett mérlegelni, hogy ha radikális bérkövetelésekkel túlzott költségekbe veri az új tulajdonost, akkor mozgástér hiányában a cég semmisül meg, s utcára kerülnek a munkavállalók. Ezt a helyzetet kellett kölcsönösen mérlegelni és belátni a két oldalnak. Azt gondolom, hogy egy jó és tartható kompromisszum született, amit - információim szerint - a munkáltató eddig betartott.

- A sajtó nagy figyelmet szentelt a szekszárdi sztrájknak, de úgy tűnt, hogy a kormány egyes tagjait is foglalkoztatta az eset. Mi a véleménye erről?

- Azt hiszem, pontosan érzékelte a konfliktus minden szereplője, hogy egy önmagán túlmutató eseménynek voltunk részesei. A szekszárdi húsüzem sztrájkja országos jelentőségű üggyé vált, amit jelez az is, hogy Kiss Péter miniszter úr is kiemelt figyelmet fordított az ügy rendezésére. Szekszárd viszonylatában pedig óriási volt a hordereje, hiszen a húsüzem a térség legnagyobb foglalkoztatója. A cég mintegy 1200 alkalmazottján kívül még több ezer emberről van szó, beszállítókról, kereskedőkről, stb. Érdekes körülménynek számított, hogy itt lehetett kipróbálni először a hivatásos munkaügyi közvetítői szolgálatot, amely bizonyítani tudta létjogosultságát.

- Szekszárd város képviselőjeként bizonyára azóta is figyelemmel kíséri a húsüzem sorsát. Hogy látja, milyen esélye van a cégnek a talpon maradásra?

- Én úgy látom, hogy erre megvan az esély. A konfliktus után ismereteim szerint tovább rendeződött a munkáltató és a munkavállalók viszonya. A megállapodás megkötése után a magam részéről sem tekintettem lezártnak az ügyet. Számomra sem közömbös, hogy képviselőként, az MSZP vezető politikusaként mennyire tudom segíteni a helyzet rendeződését. Van is mit tenni. Közreműködtem abban, hogy az új tulajdonos külön tárgyalásokat folytathasson az adóhivatallal és a társadalombiztosítással a terhek enyhítéséről. Azért segítettem, mert a munkavállalók szempontjából is fontos, hogy életben maradjon ez a cég és tudjon munkát adni, bért fizetni a megállapodásnak megfelelően. További teendők vannak még, amelyek minden érintettnek és természetesen nekem is sok feladatot jelentenek.

- Köszönjük a beszélgetést.