Kemény bértárgyalások várhatók

Interjú Kapuvári Józseffel, a HDSZ elnökével

A szociál-liberális kormányzat első „tiszta" évében sem volt könnyű helyzetben a húsipar: az alapanyagárak szinte vég nélküli emelkedése kedvezőtlen makrogazdasági környezettel, a belső piac további szűkülésével társult. Kapuvári József, a HDSZ elnöke szerint az iparág dolgozóit leginkább az elbocsátások és az elhúzódó bérmegállapodások foglalkoztatták. Interjúnkból kiderül, hogy utóbbi tapasztalataiból kiindulva a szakszervezet már a jövő évre készül, kialakította bérminimum javaslatát, valamint a munkaadókkal kötendő ágazati kollektív szerződés tervezetét.

- A húsipar leginkább az emelkedő alapanyagárak és - az év utolsó két hónapját kivéve - a húsáremelések okán adott hírt magáról. Ön hogyan értékeli az ágazat helyzetét?

- A szó közgazdasági értelmében még nem stabilizálódott az iparág: kiegyensúlyozatlan az alapanyag-piac, több a piaci szereplő, mint aminek lennie kellene. Továbbra is erős differenciáltság jellemzi a cégeket. Néhány jól működő társaság (a Pick, a Zalahús, a Délhús, a Pápai Hús Rt. és ebben az évben a még állami tulajdonban lévő Ringa) többé-kevésbé el volt látva munkával, kapacitásait jól kihasználta és ennek következtében a bérek is emelkedtek. Hogy a teljesítmény hozta-e a nyereséget, az kérdéses. Továbbra is vannak kritikus pontjai az iparágnak, mint például a szekszárdi és a gyulai feldolgozó. Privatizációját megelőzően rossz volt a miskolci üzem helyzete is. A Debreceni Hús Rt. is ebbe a körbe tartozik, amely gyenge pénzügyi helyzete miatt nem tudott megfelelő mennyiségű alapanyagot vásárolni.

- Az év elején többször szerepelt a napisajtóban a HDSZ, akkor az elbocsátások ellen tiltakozva léptek fel. Az év második harmadától kezdve azonban megritkultak a nyilvános szerepléseik, miért?

- Számottevő elbocsátások az év első harmadát leszámítva nem voltak, azóta egy folyamatos létszámkarbantartás, racionalizálás a jellemző, ebben tehát egy normál piacgazdasághoz hasonlít a helyzet. Az év eleji létszámsokk után a bérkérdések okozták a legnagyobb gondot. A bértárgyalások nagyon nehezen indultak be, a cégek igyekeztek kitolni a bérfejlesztések kezdetét, ami aztán - eddig példátlan módon - időben rendkívül széthúzódott. A korábbi évekre az volt a jellemző, hogy az első negyedévet kihagyva április 1-jétől emeltek a vállalatok, amit az első három hónapban rendszerint alacsonyabb árbevétel indokolt, így ezt a gyakorlatot a szakszervezet is elfogadta. Idén viszont Kaposváron csak sztrájkfenyegetéssel tudtuk kikényszeríteni a béremelést - az ajánlott 5,5 százalék helyett 17 százalék fölötti szinten -, s Szekszárdon is csak kemény bértárgyalásokat követte a bérnövelés. Gyulán is nagyon sokáig húzódott az ügy, tavasszal az előző évben megharcolt emelést kapták meg a dolgozók, míg az idei évre vonatkozó bérfejlesztés csak szeptemberben valósult meg, csakúgy, mint a Vasi Hús Rt.-nél. Ezek a cégek a rossz helyzetben lévő feldolgozók közé tartoznak. Az viszont bizonyos szempontból érthetetlen, hogy a Zalahúsnál is nyárig csúszott a béremelés, hiszen ott megfelelő a kapacitáskihasználás és már évek óta jó színvonalú a termelés.

- Végül hány százalékot sikerült kicsikarniuk?

- A kormány által „belőtt" 15-17 százalék körüli alapbér-emeléseket értünk el, a tényleges keresetnövekedés ezt meg fogja haladni, s több cégnél a 20 százalékot közelíti, esetleg meg is haladja. Így év vége felé néhány helyen örvendetes jelenségeket is tapasztaltunk: az eredményesen gazdálkodók, ezt a szerényebb bérmegállapodást egyszeri kifizetéssel kompenzálják, amiben azért az is benne van, hogy a HDSZ napirenden tartja a bérügyeket.

- Mi a céljuk a jövő évi béremeléseknél és annak elérése érdekében milyen stratégiát követ a szakszervezet?

- A HDSZ választmánya elfogadta az ágazati béremelési minimumról szóló javaslatot, ami - mivel a tárgyalási ajánlatunkban eddig mindig azt a maximumot jelöltük meg, amiből engedni lehet - stratégiaváltásnak is nevezhető. Ezt a minimális béremelést 20 százalékban határoztuk meg, ez alatt nem kívánunk tárgyalni, a jobb cégeknél pedig mindenképpen efölött szeretnénk megállapodni. Ebben a filozófiaváltásban szerepet játszik a - közös megbeszéléseink során - a svéd szakszervezeti kollégák által megfogalmazott és a HDSZ vezetői által elfogadott vélemény is, amely szerint aki nem tud rendes bért fizetni, az nem érdemli meg, hogy talpon maradjon. Azt egyébként mi is tapasztaltuk a magyar cégeknél, hogy többen hiába tartották alacsonyan a béreket, így is tönkrementek. Persze a „munkahely vagy bér" dilemmájával sajnos továbbra is számolnunk kell, s nagy kérdés, hogy „puhábbak" legyünk-e a gyengébb helyzetben lévő cégeknél, vagy az erőteljes fellépéssel esetleg éppen mi gyorsítsuk a tönkremenetelt. Abban viszont nem hiszünk, hogy a szerényebb bérköveteléssel meg lehet menteni a kínlódó cégeket.

- Lesz-e jövőre termelési alapja ennek a 20 százaléknak?

- Úgy gondolom, hogy igen, hiszen a prognózisok főképpen a sertés esetében - ha szerény mértékben is, de emelkedést jövendölnek. Kérdéses, hogy az export hogyan alakul, az pedig tény, hogy még a szerényen növekvő termelés sem tudja megoldani a kihasználatlan kapacitások problémáját.

- Lesz-e jövőre ágazati kollektív szerződés?

- A HDSZ 1989-es megalakulása óta próbálkoztunk ez ügyben megegyezni a húsipari munkaadókkal, de több javaslatunkat visszautasították. Idén nyáron viszont a munkaadók - nevezetesen a Húsipari Szövetség elnöksége - kerestek meg bennünket, hogy kössünk ágazati kollektív szerződést, amit mi pozitívan fogadtunk. Letettük javaslatunkat, amelynek egyes pontjait ugyan kifogásolják, de a szövetség elnöksége támogatja a szerződés jövő év január 1-jei hatályú életbeléptetését. Indítványunkba beépítettünk egy háromelemes ágazati minimálbért, külön a szakképzettség nélküli dolgozók, külön a szakmunkások és érettségizettek, illetve külön a felsőfokú végzettségűek számára, 16.000, 22.000 és 30.000 forintos szinten. Szorgalmazzuk a 13. havi bér bevezetését, valamint az ágazati végkielégítési minimumrendszer megszületését.

- Milyen tapasztalatokat szűrt le a HDSZ az utóbbi hónapok történéseiből?

- Az elmúlt másfél év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy fordulatnak kell bekövetkeznie a szakszervezetek gondolkodásában - megjegyzem, hogy az elmúlt időszak sztrájkjai jelzik, hogy ez be is következik. A versenyszféra jelentős részében lejátszódott a privatizáció, ami azt is jelenti, hogy létrejött egy tipikus tőkés-bérmunkás viszony. Ez pedig azt jelenti számunkra, hogy követeléseinket a legkeményebb eszközökkel kell kikényszeríteni. Az is fontos tanulsága az elmúlt másfél évnek, hogy akármilyen kormány kerül hatalomra - legyen az akár választási küzdelemben a szakszervezetek segítségét élvező - tőkésként viselkedik. Így hiába szocialista a kabinet, az adott körülmények között egy kapitalizálódó ország piacgazdaságot építő kormánya lesz, a szakszervezeteknek vele szemben ugyanúgy kell viselkedni, mint a tőkés partnerekkel szemben.