Visszapillantás az MSZOSZ III. kongresszusára

Horn: „A helyzet foglyai vagyunk."

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének május 5-én és 6-án megtartott III. kongresszusa értékelte az elmúlt évek szakszervezeti munkáját és megjelölte a következő időszak tennivalóit. A zárt üléssel kezdődő fórumon a küldöttek előbb elfogadták az ügyrendet, a gazdasági ellenőrző bizottság beszámolóját és a pénzügyi jelentést. Majd nyilvános vita után jóváhagyták a szövetség módosított alapokmányát, az érdekvédelem legfontosabb céljait és a szervezetpolitikai feladatokat tartalmazó dokumentumokat, továbbá egy nyilatkozatot. A választás eredményeként ismét Nagy Sándor lett a szövetség elnöke, az alelnökök pedig Sándor László és Vágó János.

A kongresszuson részt vett és felszólalt Horn Gyula miniszterelnök, táviratban üdvözölte a tanácskozást Göncz Árpád köztársasági elnök.

Előadói beszédében Nagy Sándor visszatekintett az MSZOSZ 1990 március 5-én történt megalakulása óta megtett útra. A máról szólva hangsúlyozta, hogy az ország válságos gazdasági helyzetbe került, és egyre súlyosabb szociális feszültségekkel kénytelen szembenézni. Mindezek befolyásolják az MSZOSZ helyzetét, a szakszervezetek mozgásterét.

Egy évvel az 1994. évi országgyűlési választások után nem lett könnyebb a szakszervezetek dolga. Nem számoltunk azzal - mondta az előadó -, hogy egyes politikusok, így például a volt pénzügyminiszter a szakszervezeteket, elsősorban az MSZOSZ-t teszik felelőssé a korábbi lépések elmaradásáért, a kormány gazdaságpolitikájának „felpuhításáért".

Nem gondoltunk arra, hogy a súlyos szociális gondok láttán is önmérsékletet tanúsító szakszervezeti magatartás közepette is elmaradnak az olyan gesztusok, amelyek javíthatnák a szakszervezetek pozícióit, az érdekegyeztetés feltételeit. Ehelyett presztízsháborúba torkollott a Munka törvénykönyvének módosítása. Egy év sem volt elegendő arra, hogy a szakszervezetek által évtizedek óta használt, de állami tulajdonba bejegyzett ingatlanok tulajdonjogát rendezzék. A privatizációs törvény vitája után megkötött megállapodást a kormány utólag felülbírálta. Jött egy új pénzügyminiszter, akinek a személyes ötletei a kormánypolitika rangjára emelkedtek.

Ezek a tények is közrejátszottak abban, hogy nem alakult ki olyan légkör, amelyben a társadalmi-gazdasági megállapodás megköthetővé vált volna. Ezért a helyzetért az érdekegyeztetés mindhárom oldalát felelősség terheli, de a túlhajtott liberális gazdaságpolitika mögött álló SZDSZ-t és az MSZP liberális politikusait is, akik kezdettől fogva gyanakvással, elutasítóan fogadták a szakszervezetek javaslatait.

Ezután az előadó kiemelte a reálbér-alakulás problémáját, aláhúzta a kollektív szerződések fontosságát. Ha szükséges, erővel is ki kell kényszeríteni a kollektív megállapodásokat. Ezt azonban csak a nagyobb nyomásgyakorló képességekkel rendelkező szakszervezetek tudják megtenni. Ehhez azonban - a széttagoltság helyett - erőteljesebb tömörülésekre, más tagdíjmegosztásra, jobb szakértői háttérre lenne szükség. Erősítendő a területi jelenlét is. Ellenkező esetben aligha állítható meg a taglétszám csökkenése.

Az MSZOSZ elnökének referátumát kritikus hangvételű vita követte, amelyben többek között elhangzott, hogy „ez az MSZP már nem az az MSZP". Ez a kormány már nem akarja ugyan felszámolni a szakszervezeteket, „csak" kiszorítja őket az érdekegyeztetésből. Szó esett a munkanélküliségről, a nyugdíjasok gondjairól, a fiatalok igényeiről. A küldöttek védelmükbe vették a tb-önkormányzatok önállóságát, elfogadhatatlannak tartották a szabad béralkurendszerbe történő beavatkozást, érdemi párbeszédet és valós érdekegyeztetést sürgettek. Jelezték, hogy több helyen sorozatban mondják fel a kollektív szerződéseket. Hangot kapott az is, hogy visszaesett az alapszervezeti munka, húzódoznak a jelöltek a tisztségek vállalásától. (A HDSZ küldöttei a kongresszust előkészítő bizottságokban aktív munkát végeztek, a tanácskozáson azonban nem kértek szót.)

Horn Gyula nehezményezte a kormányt ért kemény bírálatokat. - Elismerem, hogy nehéz helyzetben van a legnagyobb hazai szakszervezeti konföderáció - mondta -, mert kínlódik a gazdasági ésszerűség, a politikai józanság és az érdekvédelem feladatai között. De nehéz helyzetben van a kormány is. A helyzet foglyai vagyunk. Külső forrásokhoz csak súlyos feltételek teljesítése esetén juthatunk. Nekünk kell felvállalnunk, amit az előző kormányok nem tettek meg. Nincs más választásunk: vagy végig megyünk ezen az úton, vagy leszakadunk az élenjáróktól.

A miniszterelnök megígérte, folytatják a párbeszédet a szociális partnerekkel. Politikai nyilatkozat-tervezetet készítenek az érdekegyeztetés hatékonyabbá tételére. Ez a kormány partnerének tekinti a szakszervezeteket - erősítette meg - mert meggyőződésünk, hogy csak együtt érhetünk el eredményeket.

A kongresszus külön napirendek keretében tárgyalta az alapokmány módosítását, az érdekvédelem fő irányait és a szervezet-politikai tennivalókat. Mindhárom témakörben számos indítvány, módosítás hangzott el. Ajánlották többi között a minimálbér 20 ezer forintra emelését, ezt a küldöttek azonban irreálisnak találták, és elutasították. Elfogadták viszont azt a vasas-javaslatot, hogy a szervezeten kívüli munkavállalók, a „potyautasok" is járuljanak hozzá a szakszervezetek működési költségeihez, mivel ők is részesülnek a kollektív szerződések juttatásaiból. Ugyancsak jóváhagyást kapott a 38 órás munkahét bevezetésére vonatkozó kezdeményezés is.

Márkus Imre, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy egy szakszervezetet nemcsak a jogi feltételek tesznek erősebbé, vagy az, hogy szépen könyörög a kormánynak, a munkáltatóknak. Nem dolgozhatunk mindig hangtompítóval - mondta - nem lehetünk puhák, keményebbnek kell lennünk. A hatalom mindig szembekerül a munkavállalókkal, mert a hatalom - színétől függetlenül - mindig hatalomként viselkedik.

Sándor László, az MSZOSZ alelnöke is úgy vélte, hogy az MSZOSZ nem lehet arctalan szövetség. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány bírálatában nem kerülhetünk egy platformra azokkal, akik nem is olyan régen még az MSZOSZ szétverésén munkálkodtak. Ezért fontos a kritika mértéke. A kongresszus értékeléséről megoszlottak - jelenleg is eltérőek - a vélemények.

Az elégedettség mellett széles körben hangot kap az elégedetlenség, a kritikus értékítélet is. Az, hogy a fórum nem az igazi problémákra koncentrált, elódázta, szőnyeg alá söpörte azokat, Nagy Sándor „brómozta" a kongresszust. Ezért az igazi próbatételek az MSZOSZ számára a közeljövőben, a Bokros-csomag végrehajtása során jelentkeznek.