Húsipari válság és adóprés szorításában élünk

A húságazat válságáról, az elszegényedésről, valamint a húsos munkavállalók helyzetéről és a szakszervezetek összefogásáról esett a legtöbb szó a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének X. kongresszusán, amely 2013. október 10-12-én Bakonybélen tartotta ülését. A tanácskozáson, amelyen felszólalt Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke és Balogh Béla, az Ipari-Energetikai Szakszervezeti Szövetség elnöke is, a résztvevők meghallgatták a HDSZ munkájáról szóló beszámolót, módosították az alapszabályt, újraválasztották Kapuvári József elnököt és határozatot hoztak a húságazat, illetve a munkavállalói érdekvédelem és a bértárgyalások főbb feladatairól.

Csökkent a húsfogyasztás

Képen balról: Balogh Béla, Németh György,
Pataky Péter, Kapuvári József

Az elmúlt négy évről szóló beszámolójában Kapuvári József elnök kiemelte: az egy főre jutó évi hús, húskészítmény és hal fogyasztás 1970-ben 60.4 kg volt, 2011-ben 59.4 kg., ma pedig ennél is kevesebb, miközben a 80-as évek végén meghaladta a 80 kg-ot. Ma három millió magyarnak nem jut kétnaponta hús az asztalára Magyarországon. Az élelmiszeripar és benne a húsipar a rendszerváltás óta eltelt időszakban folyamatosan veszítette piacait, külföldön és belföldön egyaránt. A Magyarországon eladott élelmiszerekből a magyar termékek aránya 1990-ben 90 százalékot tett ki, ma ez csak 65 százalék. Ezekből a számokból következik, hogy a húsipari nagyvállalataink kétharmada bezárt. Egy piacait folyamatosan veszítő szektorban dolgozunk, egy gazdasági szerkezetében a versenytársakhoz képest nem kellően hatékony struktúrában. Egy leépülő ágazat egymással is túlélési harcot folytató vállalkozásai nem tudnak javuló munkakörülményeket, az inflációval is lépést tartó béreket, vonzó munkahelyeket kínálni. Ahhoz, hogy a helyzetünk megváltozzék, jelentős beruházásokra lenne szükség - állapította meg.

Nőtt az elszegényedés

Szakszervezetünk elvárja – hangsúlyozta az elnök -, hogy a hazai befektetők kezében lévő vállalkozások, az önkormányzati tulajdonban lévő társaságok nagyobb érdeklődést mutassanak a magyar munkavállalók élet- és munkakörülményei iránt. Szégyenletesnek tartjuk a húsipari bérek alacsony színvonalát. Nagyon sokan alig keresnek a minimálbéreknél valamivel többet, így nem is csoda, ha nagy az elvándorlás és csekély az érdeklődés a húsipari szakma iránt. Szakszervezetünk információi szerint vélhetően ma már több magyar húsipari munkavállaló dolgozik külföldön, főként az EU régi tagállamaiban, mint Magyarországon. A külföldön kapott bérek az ottani színvonalhoz képest olcsónak számítanak, de az itthon munkát nem találó, vagy minimálbért kereső honfitársaink, kollégáink számára ez is vonzó és adott esetben a túlélést jelenti. A legfrissebb adataink szerint az idei évben a legjobb fizikai bérszínvonallal rendelkező húsipari vállalkozásnál is a munkásbérek éppen csak meghaladták a havi bruttó 150 ezer forintot. Kapuvári hozzátette: 2010-től a húsipari munkavállalók egy jelentős része kettős szorításba került, az ágazat válsága következtében béremelésre képtelen vállalkozások és az új adórendszer elszegényítő szorításába. A húsipari munkavállalók jelentős része tartozik azokba a fizetési kategóriákba, ahol az új adórendszer lényegesen csökkentette a nettó jövedelmet. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt három évben az említett két tényező eredményeképpen szakmánkban jelentős számú kollégánknál, szakszervezeti tagunknál nőtt az elszegényedés. Az új Munka Törvénykönyve tavaly nyári bevezetése is tovább rontotta a helyzetet.

Csak összefogással megy

Milyen válaszokat tudtunk adni a munkavállalókat, szakszervezeteket érintő kihívásokra - tette fel a kérdést az elnök? Általánosságban megállapítható - mondta -, hogy a sztrájkhajlandóság, amely korábban sem volt nagy, tovább csökkent. A szakszervezetek aláírásokat gyűjtöttek, kisebb-nagyobb demonstrációkat szerveztek, de igazán hatékony fellépés, például az új Munka törvénykönyve ránk kényszerítése, vagy az adórendszer számunkra kedvezőtlen átalakítása ellen, nem igazán történt. Úgy tűnik - adott hangot a véleményének -, hogy Magyarországon az emberek továbbra is egyénileg keresik a megoldást a problémákra, nem igazán érdekli őket a másik ember sorsa, ha végképp tarthatatlan a helyzet, akár az országot is elhagyják, de nem fognak össze és nem küzdenek.

Elmondhatom - tette hozzá -, hogy az iparág folyamatos válsága mellett szakszervezetünk két irányban is több-kevesebb sikerrel küzdött. Egyrészt a vállalataink fennmaradásáért, helyzetének javításáért, másrészt pedig a munkavállalóink, szakszervezeti tagjaink munkahelyeiért. Esetenként felléptünk a kollektív szerződésekben foglalt juttatásokért, a végkielégítések kifizetéséért vagy plusz javadalmazás eléréséért, mint a debreceni gyárbezárásnál. A nehéz helyzethez képest elért eredményeinket érdemes megbecsülnünk. A szakszervezeti munka eredményei közé sorolható, hogy a tavalyi esztendőben megtartott négy demonstrációnk is hozzájárult ahhoz, hogy egyenlőre működik Gyula, Kaposvár és reméljük működni fog és tovább dolgozik Pápa. Kapuvár sorsa is fájdalmasan érintett bennünket, hiszen 400 kolléga veszítette el az állását és egy részük még vár a végkielégítése teljes kifizetésére is.

Védjük a tisztségviselőket!

Az új Munka törvénykönyvvel kapcsolatban Kapuvári József felhívta a figyelmet Harkai Attila, a pápai alapszervezet vezetőjének azonnali hatállyal történt elbocsátásával kapcsolatos tanulságokra. Javasolta a kongresszusnak, hogy hozzon határozatot, amely szerint kezdeményezzük a Parlamentnél az új Munka törvénykönyve módosítását. A jövőben – főként mondvacsinált okokkal - ne lehessen azonnali hatállyal felmondani egy vállalati állományú szakszervezeti tisztségviselőnek. Bejelentette: a Harkai Attila munkaviszonya ügyében indítandó perben az MSZOSZ képviseli kollégánkat.