Elbukott egy jó szándékú kezdeményezés

Napihír lapzártakor: a Lehet Más a Politika parlamenti párt nem tudta összegyűjteni az általa kezdeményezett népszavazás kiírásához szükséges kétszázezer aláírást. A rendelkezésre álló egy hónapban mintegy százhatvan ezren adták nevüket és adataikat ahhoz, hogy fontos dolgokban szavazhasson és dönthessen a nép.

Aligha tudjuk meg

Ugyan az Országgyűlés még dönthet úgy, hogy az aláírásokkal támogatott kérdésekben kiírja a voksolást, de ennek kicsi az esélye. Nemrég ugyanis maga a parlament döntött nagy többséggel azokról az ügyekről, amelyekről az LMP a népet akarta döntéshez segíteni. Aligha tudjuk tehát meg, hogy gondolkodik, s főként hogyan döntött volna a sokmillió szavazásra jogosult a következő kérdésekről:

1. Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 260 nap legyen?
2. Egyetért-e Ön azzal, hogy az alapszabadság kétharmadát a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban legyen köteles kiadni?
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy 100 napnál hosszabb próbaidőt munkaviszony esetében ne lehessen kikötni?
4. Egyetért-e Ön azzal, hogy a tankötelezettség továbbra is annak a tanévnek a végéig tartson, amelyben az érintett személy a 18. életévét betöltötte?

Plusz egy további, információs célú, aláírással támogatható követelés: Ne vegyék el visszamenőlegesen a jogszerűen megszerzett nyugdíjat!

A kezdeményezés sikertelenségének több oka is lehet. A szokásos politikai működést már nevében is elvető, másként politizáló csapat (párt?) már a kérdések megfogalmazása, majd az aláírási kampány megkezdése előtt sem kérte ki más társadalmi csoportok véleményét. Járta a maga útját. Bízott abban, hogy egyedül a kérdések ereje, jellege, általuk a választópolgárok közvetlen érintettsége elegendő lesz ahhoz, hogy kezdeményezése mellé állítsa azokat, akiket a kérdések elsősorban érintettek, azaz a munkavállalókat. Nem lett elég.

Hogyan fordulhatott elő?

A munkavállalók, az utca embere nem érezte magát megszólítva az aláírásgyűjtés hónapjában. A képviseletüket felvállaló pártok pedig vagy hallgattak, vagy csupán gesztus jellegű, az aláírási kampány eredményére kihatással nem lévő nyilatkozatokat tettek. A kampány sikeréhez érdemi segítséget nem adtak. Hasonló hozzáállás volt megfigyelhető a szakszervezetek többsége részéről is. (A HDSZ eljuttatta alapszervezeteihez a kérdőíveket -szerk. megj.) Ezen a kezdeményezők – előzetes tájékozódás és egyeztetés hiányában - valószínűleg csodálkoztak. Elvégre hogyan fordulhat az elő, hogy a szakszervezetek minap még teljes erővel – bár országosan nem egységesen - tiltakoztak az új Munka törvénykönyve megszorító intézkedései ellen, nemzetközi szinten és utcai tömegtüntetéseken is hangot adtak a követeléseiknek. Most pedig, amikor lehetetne, a munkavállalókat közvetlenül érintő kérdésekben nem támogatják lelkesen a döntés népszavazásra bocsátását?

Nem szükséges politológusi végzettség a válasz megfogalmazásához. A parlament ellenzéki pártjai bizonyára nem kívánták riválisukat hozzásegíteni egy eredményes népszavazással együtt járó politikai sikerhez, s az abból következő előnyhöz. A köztük folyó versengésben szívesebben bízzák a döntést a két év múlva esedékes parlamenti választásra.

A munkavállalói érdekvédelem tekintetében is csak látszólag bonyolultabb a mutatott magatartás megértése. A szakszervezetek a tagságuk révén a napi valóságban élnek és működnek, a tagságuk révén leképezik a pártstruktúrát, a politikai nézetek tekintetében mindegyik párt támogatói megtalálhatók. Már ez megoszthatja egy esetleges álláspont kialakítását ilyen természetű népszavazás ügyében. De fontos az is, hogy egyetlen szervezet, így szakszervezet sem szereti, ha az általa képviselteket érintő fontos kérdésekben mások, a munkavállalók képviseletétől korábban távolabb lévő politikusok lépnek fel kezdeményezően, konzultáció és megállapodás nélkül.

Megválaszolni sem egyszerű

Vannak továbbá más szempontok is. Adva vannak mindjárt a népszavaztatni kívánt kérdések: munkanélküli ellátás ideje, szabadság kiadása, próbaidő hossza, tankötelezettség ideje. Nem egyforma súlyúak, s nehezen megválaszolhatók. A munkanélküli ellátás kilencről három hónapra való csökkentése valóban fájdalmas az érintetteknek, de ki képes felmérni a meghosszabbítás anyagi terheit, s főként vállalni is azokat akkor, amikor nap, mint nap újabb megszorítások, áremelések történnek. A szabadság kiadása vagy a próbaidő hossza már érthetőbb a szakszervezeti tagság számára. Ám tudják azt is, hogy a munkavállaló sohasem rendelkezett a szabadsága kétharmadával, s talán nincs is rá szüksége. Ez a kérdés ráadásul a próbaidővel együtt szabályozható az adott munkahelyen, az ottani viszonyokat figyelembe vevő kollektív szerződésben (annak hiányában üzemi megállapodásban). Ha pedig ilyen megállapodás nincs, a próbaidő – amit a munkaszerződés megkötésekor a munkavállaló is elfogad - legfeljebb kilencven nap lehet, azaz a népszavazási kérdésben jelölt száz napos mérték tiltott. Kollektív szerződésben persze lehet akár hat hónapos próbaidőről is megállapodni, de ilyenkor a szakszervezeten múlik, hogy minden helyi körülményt mérlegelve, megfelelő ellentételezésért hozzájárul-e, és milyen munkavállalói kört érintően a próbaidő emeléséhez.

Ez a két népszavazási kérdés tehát a szakszervezetek megállapodási képességét, alkupozícióját is érintené, amelyet megítélésük szerint nem biztos, hogy népszavazási tilalommal kell szűkíteni. Az utolsó, a tankötelezettségi időhatárra vonatkozó kérdés – bár társadalmilag fontos - közvetlenül nem alkalmas arra, hogy a szakszervezeti tagságot a népszavazási urnákhoz vigye. (A népszavazási kezdeményezésnek a nyugdíj visszamenőleges elvételének tilalmára vonatkozó bónusz felvetés aláírható, de nem szavaztatható.) További szempont: az szakszervezetek is tudják, hogy a társadalom munkaképes részének a fele nem talál munkát, s ha mégis, azt megbecsüli, megtartásáért kész áldozatokra is.

Mindent egybevetve: lehet, lehetne népszavazást, sőt népszavazásokat kezdeményezni a munkavállalókat, a nyugdíjasokat, a diákokat vagy más társadalmi csoportokat érintő kérdésekben. A felvállalt ügyekben azonban csak a kérdések előzetes egyeztetéseken való közös kimunkálásával, illetve a népszavazás által érintett, hiteles politikai és érdekképviseleti szervek összefogásával, közös előkészítésével érhető el eredmény. Ennek hiányában a népszavazás elmarad, még a vélhetően jó szándékú kezdeményezés is – sajnos - megmarad a politikai játszmák színterén.