Munkaügyi közvetítés

Nehogy abba a hibába essünk, hogy olyan szolgáltatást erőltetünk, amire nincs igény – mondta Dr. Herczog László munkaügyi miniszter egy szakmai konferencián, amely a munkaügyi és döntőbírói szolgálat tevékenységét értékelte. Nacsa Beáta egyetemi adjunktus pedig ugyanott kijelentette: a munkaügyi közvetítői szolgálat 1996. évi megalakítása óta sajnálatosan még mindig marginális szerepre van kárhoztatva a kollektív munkaügyi viták megoldásában.

Érdekes ellentmondás, hogy az MKDSZ, mint intézmény szükségessége széles körben elismert és elfogadott, a tevékenysége sikeres abban az értelemben, hogy esetenként érdemben hozzájárult a viták megoldásához, kevés ügyfeleinek javarésze elégedett a részére nyújtott szolgáltatással. Ugyanakkor a szolgálat listáján szereplő közvetítőket alig hívják kollektív érdekvitákhoz, az MKDSZ kihasználtsága csekély. Magyarán: a kiképzett közvetítőket alig veszi valaki igénybe, miközben pénzbe kerül a szolgálat fenntartása.

A tanácskozás résztvevői, érdekképviseleti vezetők és feladat nélkül lévő közvetítők több ötletet is felvetettek, amely javíthatná szolgáltatás kihasználását.. Elhangzott, hogy kollektív szerződés felmondása esetén, munkaügyi igazgatási eljárásoknál legyen kötelező közvetítő részvétele. Vagyis többen az állam hathatósabb beavatkozásával javítanák a szolgálat működését.

Feltehetőleg az MKDSZ, amelynek első ténykedése a szekszárdi húsüzemben történt, külföldi mintákat másol, és nem számol a hazai viszonyokkal. Tevékenységét főként az hátráltatja, hogy a munkaügyi kormányzat meghosszabbított karjaként funkcionál, a közvetítők – köztük a jelenlegi miniszter is – nem független szakemberek. A szociális partnerek a közvetítői szolgálattal szívesen dicsekszenek, mint látható villámhárítóval, amit azonban viharban maguk sem vesznek komolyan. Kivéve, ha tanácskozáson kell beszélni róla.