Válság

(Tulajdonváltás) Tulajdonhoz kötődik a rendelkezési jog, az uralom. Régi időkben a királyok felségárulás vádjával vagy más okkal egyik alattvalójuktól elvették, majd másiknak adták a birtokot. Későbbi korokban annyit változott a képlet, hogy kitört a forradalom, amely elkergette a földek és gyárak urait, aztán másokat ültetett helyükre. Most a piac diktál, egyik tőkéstől elveszi, a másiknak a kezére juttatja a tulajdont, vele a rendelkezés jogát. Úgy tűnik, hogy a válságnak nevezett piaci küzdelemben több hazai tőkés kezéből is kicsavarják a vagyont. Erről szól vélhetően a MOL története, ettől félhet az OTP tulajdonosi köre is, és félhetnek mások is. Mikor ez a folyamat véget ér, akkor megírják majd az újságok, hogy vége a válságnak. Mi pedig szegényebbek leszünk egy illúzióval. Magyar ember a nemzetközi tőkepiacon egyre kevésbé, legfeljebb a munkaerőpiacon rúghat labdába. A globalizáció nem nekünk dolgozik.

(Alulnézet) A kormány koldusa a Miniszterelnöki Hivatal mellett tanyázik. Évek óta a MEH, a Parlament és a gyáriparosok székháza közötti térben működik. Beszéli, hogy az egyik pénzügyminiszter húszezer forintos adománnyal enyhítette nehéz sorsát. Előjogának tekint, hogy nap-nap után adakozásra szólítja fel a kormányzati tisztviselőket, akiknek miniszterséget ígér arra az esetre, ha felkérik miniszterelnöknek. Arról azonban nem nyilatkozik, hogy Gyurcsány lemondását követően szóba került-e a neve. Minden tekintetben tájékozott ember a kabinet koldusa, hiszen „adja az SZDSZ-nek a forintjait, azok most rászorulnak” beszólással bocsátja útjára azokat, akik csak az üres zsebüket mutogatják és nem hajlandók a „Fedél nélkül” című lapra áldozni. A válság őt is megérinti időnként. A minap nagy elégedettséggel mutogatott az előtte elhaladó szociális munkásra, akit az általa látogatott hajléktalan szállóról bocsátottak el. Egyetértéssel nyugtázta az intézkedést, mondván, hogy az asszony eddig belőle élt...

(Túlélés) Az ellenzék a kormányzó párt hét éves csődjéről beszél. A társadalom jelentős része pedig a rendszerváltó pártok, az egész politikai elit csődjének tekinti a magunk mögött hagyott két évtizedet. Nem erről volt szó, mondják sokan. Hol a jólét, a nagyobb biztonság, a szebb élet? Sokkolta az embereket már az Európai Unióhoz történt csatlakozással keletkezett biztonsági deficit is. Továbbállt cégek, továbbadásra lopott autók, letarolt erdők, kifosztott vasúti berendezések, félelemben élő falusi öregek és szaporodó hajléktalanok jelezték a brüsszeli gyorsvonat útját. Ennek tetejébe jött a válság. A forint árfolyamának durva kilengése, a kedvezőnek gondolt hitelek szorongatása, a piaci kereslet szűkülése, az elmaradt megrendelések és a növekvő munkanélküliség mutatja a társadalom iszonyú terheit. Sokan kétségbeesett küzdelmet folytatnak a túlélésért. Mindeközben a kormányzó párt feltétlenül ki akarja tölteni a négy évre szóló megbízatását. Az ellenzék pedig csak négy év felhatalmazással hajlandó kormányzati szerepet vállalni. Ugyanaz a hatalmi logika mindkét oldalon. Hát, ha sikerül ezt a válságot legyűrni, abban a politikusoknak nem sok érdeme lesz. A magyar társadalom csak magára számíthat. Talán lesz elég ereje.