Hol a kijárat az alagútból?

A kormány nagyüzemben válságot kezel. Baj van, mindenki szeretné elkerülni a legrosszabbat, és ha lehet, a maga javára fordítani a kedvezőtlen helyzetet. A munkavállalói érdekképviseletnek is érdemes töprengeni arról, hogy mi mostan a teendő, kinek az előnyére-hátrányára oldódik meg a válság.

Az MSZOSZ elnöksége a válság kezeléséről hozott állásfoglalásában úgy látja, hogy szakítani kell az eddigi gazdaságpolitikai gyakorlattal, mely csak a külföldi működő tőke befektetésre alapozott, az exportvezérelt növekedést tartotta szem előtt. A közteherviselés, a foglalkozatás, a szociális ellátás terén átláthatóbb és igazságosabb adórendszer kialakítása szükséges, a jövedelem típusú elvonások csökkentésével, a forgalmi típusú adók arányának növelésével. Ösztönözni kell a belső fogyasztást a bérek és juttatások reálértékének megőrzésével, hogy elkerülhető legyen a további gazdasági recesszió.

A támogatások, fejlesztési erőforrások felhasználása és a munkahelymegtartás ösztönzése terén - hangsúlyozza az MSZOSZ - átgondolt ágazati stratégia szükséges, tevékenységi és foglalkoztatási garanciák beépítése mellett. A közpénzekből nyújtott segítség nem gazdagíthatja a tulajdonosokat, a támogatások csak a munkahely-megtartást, -teremtést, új technológiák bevezetését, piacváltást finanszírozhatják. A munkahely-megtartó intézkedésekről helyi és ágazati szintű megállapodásokat kell kötni. Határozott lépésekre van szükség, de a társadalom és a gazdaság sokkolása nélkül.

(Civil irány) A 2009. február 1-i országos civil tanácskozás a válságról és a válságból kivezető útról szóló állásfoglalásában megállapítja: nem lehet „modellkorrekciót” végrehajtani anélkül, hogy ne vennénk irányt a nemzetgazdaság szuverenitásának helyreállítása felé a globális érdekekkel szemben. Nem lehet arra bíztatni az embereket, hogy dolgozzanak, miközben nem adnak nekik munkát, illetve olyan alacsony bért kapnak, amelyből nem tudnak megélni.

A civil társadalom olyan kormányzásra tart igényt, amely konkrét és hatékony programmal rendelkezik a recesszió leküzdésére, és a gazdasági növekedés beindítására. Nem csökkenti a foglalkoztatást, hanem bővíti, nem rontja a bérek és a nyugdíjak vásárlóértékét, hanem a tőkés profit rovására megőrzi és növeli. Létminimum közeli bérek helyett emberhez méltó tisztességes megélhetést, a munkaerő bővített újratermelését biztosító béreket akarnak.