Összefogás új társadalompolitikáért

Szakszervezetek és civil szervezetek egy nyár eleji tanácskozáson új társadalompolitikát tartottak szükségesnek a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében és sürgették az elosztási viszonyok megváltoztatását a dolgozók, a szerény nyugdíjból élők, a nélkülözők, a kis- és középvállalkozói rétegek javára.

A budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen június 21-én a Rendszerkorrekcióval és társadalmi összefogással a válság leküzdéséért címmel tartott tanácskozáson mások mellett nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) elnöke és Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének vezetője is. Pataky kolléga a munkavállalók kereseti viszonyairól, Palkovics Imre pedig a méltányos munkáról mondta el gondolatait.

Megállítani a leépülést

A tanácskozás résztvevői abban jelölték meg az un. rendszerkorrekciós stratégia célját, hogy mielőbb véget vessenek annak a súlyos emberi és társadalmi leépülésnek, amelyet a neoliberális politika idéz elő hazánkban a megélhetési, az egészségügyi, a népesedési gondok kiélezésével, továbbá erkölcsi és szellemi téren. A növekedést elsősorban a nemzeti ipar fellendítésével és a foglalkoztatást elősegítő adóreformmal, a szövetkezések ösztönzésével akarják serkenteni, az Európai Uniós erőforrásokat is elsősorban a foglalkoztatás bővítésére akarják felhasználni. Az elosztási viszonyokon úgy akarnak változtatni, hogy korlátozzák a multinacionális cégek profitkivitelét, és a magyar állammal kötött szerződéseik újratárgyalása révén megszüntetnék a honi vállalkozásokkal szemben élvezett kiváltságaikat.

A szakszervezetek és a civilek stratégiája - hangsúlyozza a kiadott nyilatkozat - elutasítja az olcsó munkaerőre támaszkodó gazdasági prosperitás tézisét, és azt hirdeti, hogy emelni kell a munkabéreket, hiszen a bérjövedelmek 60 százaléka létminimum közeli és nem biztosítja még a folyamatos életvitelhez szükséges igen szerény szükségletek kielégítését sem. Legelső lépésként a bérelvonás lényeges csökkentését tartják szükségesnek, egyidejűleg meg akarják szüntetni a tőkejövedelmek adómentességét. A közteherviselésben érvényre akarják juttatni az egyetemesség és a progresszivitás gyakorlatát, a jövedelem- és vagyonarányos adózást.

- Stratégiai célunk új egyensúly megteremtése tőkeérdek és társadalmi érdek között, az utóbbi javára. Azt akarjuk, hogy az országot olyan demokratikus szellemű és érzésű, tiszta kezű személyek irányítsák, akik erkölcsi kötelességüknek tekintik a társadalmi haladás és a nemzeti felemelkedés előmozdítását - olvasható az elhangzottakról készült konklúziókban.

Civil összefogás

A tanácskozáson olyan ismert személyiségek fejtették ki a véleményüket, mint Dr. Sipos József történész, egyetemi docens, Bogár László közgazdász professzor és Simó Endre szociológus, akiket az új társadalompolitika igénye hozott egy platformra. Előadásaikban fontosnak ítélték, hogy a civilek és a szakszervezetek világnézeti, vallási, pártpolitikai és kulturális hovatartozásától mentes széles társadalmi összefogásával tartják megvalósíthatónak rendszerkorrekciós politikai céljaikat. Stratégiájuk szerves része a demokratikus intézményi rendszer korrekciója, nevezetesen a képviseleti demokrácia ötvözése a részvételi demokráciával, közvetlen társadalmi kontroll biztosítása a közügyek felett. Kifejezték a szándékukat, hogy kiszélesítik azoknak a civil szervezeteknek és szakszervezeteknek az összefogását, amelyek a rendszerkorrekciós stratégiára konkrét társadalompolitikát akarnak építeni.

A pódiumról elhangzott

A társadalmi elégedetlenség azért csap át társadalmi válságba, mert az érvényben lévő neoliberális társadalompolitika nem hogy megoldaná, hanem kiélezi az egészségügyi, a megélhetési és a népesedési problémákat, és egyik politikai térfélről sem tapasztalunk komoly programot az elszegényedési folyamat feltartóztatására, a megélhetési gondok orvoslására, az életkörülmények javítására. Hellyel-közzel látni ugyan törekvéseket az elégedetlenség kezelésére, de átfogó szociális stratégia egyik politikai oldalról sem körvonalazódik. Pedig a magyar társadalom több mint egyharmada létbizonytalanságban él, és ez a helyzet annak dacára sem változott, hogy mindkét oldal volt már hatalmon. A megélhetési költségek drasztikus emelkedése, és az alacsonyan tartott bérek, juttatások, segélyek miatt egyre több család és egyedülálló ember léte és egészsége kerül veszélybe.

(Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal szervezője)

*

Az új nemzet-stratégia alapját ugyanis a húsz éve fennálló rendszer alapvető változtatása, korrekciója jelenti. A „rendszer-váltás” rendszere nemcsak arra volt képtelen, hogy a magyar társadalom többsége számára egyre javuló életkörülményeket teremtsen, de még arra is, hogy legalább a múlt rendszerben elért életszínvonalat és szociális biztonságot fenntartsa. Jól jelzi ezt, hogy a keresők „alsó” kétharmadának reálbérei a 40 évvel ezelőtti szintre süllyedtek vissza, és az alapvető életkilátások bizonytalanabbak, mint az elmúlt harminc évben bármikor. És ez csak a társadalmi újratermelés közvetlen anyagi szintje.

A népesedési és általános egészség-viszonyok állapota ugyanis még az anyagi viszonyoknál is drámaibb képet mutat. Már most is közel 50 százalékkal többen halnak meg évente, mint amennyin születnek, és, ha a trendek folytatódnak, tíz éven belül kétszer annyian fognak. (...) A lepusztulási válságunk oka nem az, hogy a magyar állam és annak polgárai rendszeresen többet fogyasztanak, mint amekkora a teljesítményük. Hanem az, hogy az országot uraló multinacionális tőke-struktúrák lényegesen kevesebb bért és adót fizetnek a Magyarország nevű „lokalitásnak”, mint amennyi értéket „elfogyasztanak” azzal, hogy használják az érték-tereinket.

(Bogár László közgazdász professzor)

*

A rendszerkorrekció és társadalmi megújulás keresztény-szociális tízparancsolatából felolvasom az első öt pontot:

1/. Mindennél fontosabb az ember, tehát fontosabb a tőkénél, a vagyonnál, a hatalomnál, az államnál, a szabályoknál. Ezért ne a tőke, hanem a munka legyen a gazdasági rend alapja.

2/. Magántulajdon jogos, de vannak korlátjai. Az állam joga és kötelessége, hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítsa, hogy a magántulajdon joga ne fajuljon mások kizsákmányolásává és kirívó társadalmi egyenlőtlenségek forrásává.

3/. A féktelen birtoklásvágy igazságtalanságot, elégedetlenséget és viszályt szül. Határozottabban kell fellépni nem csak a korrupció, hanem az értéktelen látszat-tevékenységek nagy összegű díjazása ellen.

4/. Az etikát elsőbbség illeti meg, a társadalmi, gazdasági, pénzügyi folyamatokban. Ha a technikát etikai meggondolásoktól függetlenül alkalmazzák, akkor környezet-rombolás, végromlás fenyegeti az emberiséget.

5/. Igazságosság nélkül nincs tartós béke és nincs emberhez méltó élet. Ami igazságtalan, vagy erkölcstelen, az ne lehessen törvényes. Erkölcstelenséggel, hazugsággal szerzett hatalmat, vagy tisztséget, még a parlament sem legitimálhat.

(Nemesszeghy György, a Keresztényszociális Műhely elnöke)