Attól nem leszünk versenyképesek, ha lerontjuk a béreket

Beszélgetés Pataky Péterrel, az MSZOSZ elnökével

- A szociális párbeszédet illetően a márciusi népszavazás után hirtelen fordulatot vett a Kormány, jó másfél év után minden lényeges intézkedéséről tárgyalni kíván a szociális partnerekkel. Felkészült a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége az intenzív párbeszédre, az érdemi tárgyalásokra?

- Valóban. az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén megjelent három miniszter is. Az új szociális és munkaügyi miniszter vázolta az elképzeléseit, megjegyzem, az elődje egyszer sem tisztelte meg jelenlétével az OÉT fórumát. Ismeretes, az elmúlt években többször szóvá tettük, hogy nem szertejük a formális párbeszédet, mikor lényegében csak a döntés után tájékoztatnak bennünket. Előfordult ugyanis néhányszor, hogy már a parlament előtt volt egy törvény, mikor a Kormány jött, hogy mondjunk róla véleményt. Ez nyílván nem párbeszéd. A kérdés arra is irányult, hogy felkészültek vagyunk-e egy valódi párbeszédre? Önkritikusan meg kell mondanom, hogy nekünk is fel kell pörögnünk, nekünk is kezdeményezőbbnek kell lenni, nem csak az elénk rakott anyagról kell véleményt formálni. A szövetségi tanácsunk kiadott most egy állásfoglalást, éppen azért, hogy világossá tegyük az elveinket, amelyeket konkrét ügyek tárgyalásakor képviselünk.

- Az intenzív párbeszéd igénye olyan időszak után vetődött fel, mikor a bérezésben komoly visszaesés történt, a megszorítások erősen érintették a munkavállalókat. Milyen béralkura kerülhet sor rövidebb és középtávon, miután a 2006-08-ra szóló bérmegállapodás hamarosan lejár?

- Először is, alapvető értéknek tartjuk és megőrzendőnek a jelenleg érvényben lévő három éves bérmegállapodásból a többelemes kötelező legkisebb munkabért. A klasszikus minimálbér mellett igazi eredmény a szakmunkás bérminimum bevezetése, mely egyben az előttünk álló bértárgyalások legkritikusabb eleme is, hiszen bizonyos munkáltatói körök erősen támadják. Ezek a munkáltatók ráadásul támogatást is kaptak a jegybank elnökétől és egyes makró-közgazdászoktól, akik azt állítják, hogy a szakmunkás bérminimum csökkenti hazánk versenyképességét. Én viszont azt állítom, hogy hazánk nem attól lesz versenyképes, ha lerontjuk a béreket. Hangsúlyozom, az érvényben lévő bérmegállapodásnál több évre meg tudtak egyezni a felek. Most is erre törekszünk. Alapvető probléma azonban a mai helyzetben a harmadik fél, a Kormány hitelessége, megbízhatósága. Azért kell ezt megemlítenem, mert a három éves megállapodás fenntartása is emiatt volt nehéz, miután a Kormány által a megállapodáskor garantált feltételek időközben felborultak.

- Kialakult már a bértárgyalások koncepciója?

- Egy olyan bérpolitikát képzelünk el, amelyben a szakmunkás minimálbér, és a többi kezdeményezés is megmarad. Figyelemmel arra is, hogy tavaly nagymértékű reálkereset csökkenés volt. Megítélésem szerint, ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy a reálkeresetek növekedése a teljesítmények növekedésének feleljen meg, akkor jó úton járunk. A teljesítmények évek óta jobban nőnek, mint a reálkeresetek, s nem igaz, hogy a munkavállalók a versenyszférában túl lennének fizetve. Mondom ezt azért is, mert a munkáltatók gyakran hangoztatják, hogy a fedezet nélküli bérkiáramlást nem tudják elviselni a vállalkozások. Támadják a kötelező minimálbért, amely egyébként botrányosan alacsony. A nettó tartalma 54 ezer forint, a KSH által közétett hivatalos létminimum egy keresőre számítva pedig 63 ezer forint. Ehhez nem kell kommentár.

- A munka világáról kialakított képet a bérezés mellett tovább rontja, hogy a foglalkoztatás terén tíz éve stagnálás tapasztalható, az álláskeresők száma pedig megnőtt. Miközben egyre nehezebb munkát találni, a munkában lévők bére romlik. Mit lehet tenni érdekvédelmi eszközökkel?

- A foglalkoztatás tíz éves stagnálásán túl, a mi területünkön, az iparban folyamatos a leépülés, ez a helyzet többek között a húsiparban is. Cégeket zárnak be, és sokszor nem is gazdasági érdekek miatt, hanem különböző pénzügyi manőverek láthatók a háttérben. A szakszervezet számára kihívás, hogy megmentsük a munkahelyeket, de sokszor csak részleges sikert érünk el, mondjuk egy-két évvel kitolódik egy üzem, gyár bezárása. Nyilvánvaló, hogy a szakszervezet nem tud munkahelyeket teremteni. Mi azt próbáljuk elérni a tárgyalásokon, hogy a foglalkoztatás tekintetében az állam ne csak szemlélője legyen a piaci folyamatoknak. Ugyanis elsősorban attól függ, lesznek- e új munkahelyek, hogy a kormány gazdaságpolitikai eszközökkel meg tudja-e teremteni a növekedés feltételeit. Másfelől látni kell, hogy a munkaerő szerkezete megváltozott, a szolgáltatás és a kereskedelem egyes ágaiban például nőtt a foglalkoztatottak száma, míg a hagyományos iparágakban csökkent. Hiányoljuk a tudatos cselekvést, ha például egy cég megszűnik, nincs megoldás a munkanélkülivé váltak elhelyezésére.

- Miben látja ennek az okát?

- Mindenek előtt a szakképzésben, a munkaerőpiacon a kereslet és kínálat egyensúlyának az elősegítésében. Minden régióban lesz képzési fejlesztési bizottságok, amelyekben aktívan részt veszünk. Évek óta ott ülünk a munkaügyi tanácsokban is, komoly feladata van az oda delegált kollégáknak. Ha nem is a konkrét munkahelyek teremtésében, de a döntések meghozatalában, az eszközök megválasztásában. Fontos, hogy maguk a munkavállalók is hajlandók legyenek képzéseken részt venni, ezen a téren komoly szerep hárul ránk. Ezért a kollektív szerződésekben hangsúlyosabb szerepet kell kapni a munkahelyi képzésnek, ki kell harcolni a munkáltatók támogatását. Hosszútávon ezek a pontok előnyösen érinthetik a munkavállalókat.

- Megítélése szerint bérpolitikai, foglalkoztatási kérdésekben az ágazati szakszervezetek is többet tehetnek, ha a kollektív szerződésekben érvényesítik ezeket a törekvéseket?

- A jövő mindenképpen az, hogy egy egységes rendszerben tudjuk a munkavállalók érdekeit képviselni a munkahelytől az Országos Érdekegyeztető Tanácsig. Ebben kitüntetett szerepe kell, hogy legyen az ágazati egyeztetésnek, párbeszédnek. Több okból: egyrészt ott lehet az eltérő sajátosságokat szabályozni, másrészt a leghatékonyabb szabályozás, ha egy ágazatban az érdekelt felek megállapodnak, és azt kölcsönösen betartják. Ez hatékonyabb, mint a kívülről jövő szabályozás. Az ágazati kollektív szerződéseket is ilyennek tartom. Az építőiparban például, ahol kiterjesztett ágazati szerződés van, megindult egy erős fehéredési folyamat, visszaszorult a feketegazdaság. A vállalkozók közötti versenyt is moderálta, hogy van egy tarifális bérrendszer benne. Ezt a szabályozást csak ágazati szinten lehet megteremteni, hiszen országosan mi kilenc munkaadói szervezettel állunk szembe, melyeknek teljesen különbözőek az érdekeik. Egy ágazaton belül viszont a munkaadók azonos piaci körben működnek, érdekük, hogy hosszú távon gondolkodjanak.

- Az egészségbiztosító privatizálásával kapcsolatban az MSZOSZ-nek egyértelmű állásfoglalása volt, de tiltakozásának elég halkan adott hangot. Most, hogy visszavonták a pénztár privatizálásával kapcsolatos törvényt, hogy látja ennek a „küzdelemnek” az eredményét?

- Amikor az elmúlt év őszén a parlament előtt a közös demonstrációt szerveztük, azt a feliratot írtuk a táblákra, amit később többen is használtak, hogy „ezt így ne!” A helyzetet egy hasonlattal tudom érzékeltetni. A szülő helyzetével, aki előre megmondta a gyerekének, hogy ne szaladgáljon, mert el fog esni. Hát elesett a „gyerek”, de mi nem vagyunk attól boldogabbak, hogy nekünk lett igazunk. Most nem sajnálni kell a kormányt, hanem arra kell törekedni, hogy megoldást keressünk. Valóban változtatni kell a társadalombiztosításon, az egészségpénztár működésén, de ennek a változtatásnak azokat az elemeit kell közösen megtalálni, amelyek értelmesek, és nem a tőkét kell beengedni a társadalombiztosításba. Társadalmi egészségbiztosítás kell, mindig ezt mondtuk. Az új egészségügyi miniszter szavaiból úgy tűnik, hogy erre normális megoldás születhet. Szakmai fórumot készülünk szervezni, ahova mindenkit meghívunk egy közös megbeszélésre. Nyíltan befolyásolni akarjuk, hogy legyen változás, és fenntartjuk azt az álláspontunkat is, hogy a befizetők kontrolja nélkül nem működhet a biztosító. A munkavállalók képviseletében ellenőrizni kívánjuk a befizetések felhasználását.