Szép volt, Barna!

Sajgó Barna elköszönt. Egy pohár pezsgővel koccintott az ügyvivő testület tagjaival és megvált érdekvédői feladatától. Kényszerű búcsút vett régi kollégáitól, akikkel az 1990-es alapítás óta együtt húzta a HDSZ szekerét. Távozásának oka a miskolci húsüzem felszámolása, a munkahelyek és a szakszervezeti alapszervezet megszűnése. Sajgó Barna, a cég örökös szb-titkára utolsóként hagyta el a süllyedő hajót, megtette társaiért, amit az ellehetetlenült helyzetben még lehetett, azután - ahogy mondani szokás - lekapcsolta maga után a villanyt és becsukta az ajtót. Nem kellett sietnie, új munkahely nem várta, csak reménykedhet, hogy majd állást talál.

A testületi ülés szünetében az összekoccanó poharak hangját elnyomták a jókívánságok, a baráti biztatások. Kódolt „félszavak” idézték fel a közösen eltöltött évek emlékeit: vitákat, feszült tárgyalásokat, tüntetéseket és külföldi utazásokat. Sajgó Barna, a húsos közösség megbecsült, tisztelt és kedvelt tagja, aki egy kis humorért és jókedvért soha sem ment a szomszédba, mosollyal és megadással viselte a szeretet megnyilvánulásait. A rövidre szabott ünneplős, vidám percekben érezhette, hogy érdemes volt annyi éven keresztül hivatásszerűen vállalni a munkavállalók érdekvédelmét, cipelni a szakszervezeti vezető keresztjét, oktatni a fiatalokat, átadni a szakma szeretetét a következő generációnak. Kollégái, vezető társai igazi nagyrabecsülésével, elismerésével zárhatta le életének egy fontos szakaszát. Kitüntetések kísérték pályafutását, birtokosa a HDSZ-aranygyűrűnek, amelynek a viselésekor mindig visszaemlékezhet a búcsúpohárnál kimondott elismerő, igaz szavakra. Szép volt, Barna! Vigyázz magadra cimbora, és tartsd szárazon a puskaport. Várjuk, mikor jön a miskolci gyors.