Se kolbász, se kerítés

Megmondják majd mindentudó statisztikusok, hogy az 2005. évben hogyan alakult a hazai húsfogyasztás és a hazai termékek iránti kereslet. Megtudjuk pontosan belőle, amit úgyis tudunk, hogy a brüsszeli csatlakozás nem tett jót a honi húsiparnak. Az árú nem kifelé megy, inkább jön befelé szakadatlan. A magyar termékek egyre inkább visszaszorulnak a külföldi piacokon, és létfontosságú kérdéssé lépett elő a hazai fogyasztók megtartása. A megszokott ízek, a hosszú évtizedek alatt kialakult bizalom, a termék minőségébe és biztonságába vetett hit sokat számít az árú kiválasztásakor. Csak hát a termék ára még többet számít, és nem csak a szupermarketekben.

Alig hittem a szememnek december elején, amikor a főváros szívében, a Vörösmarty téren megnyílt a karácsonyi vásár: 1000 forintért adtak egy adag, saccra 15-20 dekás sültkolbászt. Utoljára ilyet 2000. augusztus 20-án a Hősök terén láttam, amikor csabai parasztok 5000 Ft/kg áron tesztelték a pestiek pénztárcáját. A kapzsiság akkor sem hozott sikert és most decemberben sem. Többszöri látogatásom során a Vörösmarty téri pavilonok körül azt tapasztaltam, hogy a magyar vásárló nem hülye, pláne nem az a külföldi. Elnéztem ahogy osztrák, olasz, holland és német turisták furcsa szemekkel bámulták a kolbászsütő helyeket, a parasztos dizájnt, és nem értették, hogy a fészer alól kimenekített koszos csizmákat miért akasztják a kolbászsütő rostély fölé, és vajon milyen ritka állatból készíthették a terméket, amelyért 4 eurót kérnek.

Mint pesti polgár és mindenféle sültkolbászoknak lelkes híve, miután rászántam magam a kóstolóra én sem lettem okosabb. A kolbász eredetéről az elárusító hölgytől nem tudtam meg semmit ("talán a főnök tudja, de ő nincs itt"). A feliratokból viszont arra következtettem, hogy talán csak egy, legfeljebb két cég jelenhetett meg a téren. Az eladók gyakorlatlansága pedig arra utalt, hogy mint családtagok, szomszédok vállalták a "kaszálós" alkalmi munkát.

Az önmagában is lehangoló történet attól lett igazán szomorú, és akkor értettem meg igazán a "hungaricumon" elnézően mosolygó külföldieket, amikor december közepén sikerült rövid látogatást tennem a lübecki és a hamburgi karácsonyi vásáron. Korábban látott dán, holland és osztrák "kolbászolási kultúra" után is igen üdítően hatottak a német szokások. Ennek illusztrálására itt nincs hely, elég talán, ha csak annyit jelzek, hogy nagyon higiénikus, kultúrált és látványos körülmények között a különféle sültkolbászok adagját 2-3 euró között mérték.

Mi a tanulság? Talán csak annyi, hogy a fővárosban nem nagyon fáj senkinek a hazai fogyasztók elvesztése. Persze a hazai húsipar is évek óta tétlen ezen a téren. Mintha senki sem akarná tudomásul venni, hogy a hazai fogyasztók elfordulása a magyar termékektől munkahelyek elvesztését vonja maga után. Se kolbász, se kerítés.