Négy esztendő húsipari szemmel

Visszatekintés a kongresszus óta végzett munkára

A HDSZ előző, 2001. év végén Szegeden tartott kongresszusa óta eltelt időszak markánsan két részre osztható: egy az EU csatlakozásig, azaz 2004. május 1-ig terjedő időszakra, és az utolsó másfél évre, amit már uniós tagországként éltünk meg. Változott a belpolitikai környezet is, a korábbi polgári koalíciót 2002. júniusától szociál-liberális koalíció váltotta fel az ország kormányzásában. Jelentős átalakulások történtek a húságazatban és az érdekvédelmi munka feltételeiben.

I. Társadalmi környezet

A 2002. évi kormányváltást követően újra létrejött az Országos Érdekegyeztető Tanács, melynek azonban sem a munkaadói, sem pedig a munkavállalói oldalán nem változtak a szereplők. A 15 évvel ezelőtt kialakult struktúra úgy tűnik mozdíthatatlan, habár azóta lényegesen megváltozott a gazdaság szerkezete, az egyes ágazatok súlya és a szakszervezeti konföderációk reprezentációja is.

A kormányváltással a szakszervezetek számára kedvezőbb feltételek teremtődtek a működéshez, amely megmutatkozott az első 100 napos program végrehajtása során, amikor több ponton a munkavállalók és szervezeteik számára kedvezően változott a Munka törvénykönyve. Az Európai Unióba történő belépéssel a szakszervezetek helyzete politikailag lényegesen megszilárdult, hiszen azt megelőzően egyes politikai erők még a szakszervezetek létét is feleslegesnek ítélték. Az uniós belépés óta a szakszervezetek léte megkérdőjelezhetetlen, részei a demokratikus intézményrendszernek. A szociális dimenzió, a szociális párbeszéd az európai politikai gondolkodás fontos eleme. Az EU-ba történő belépést követően a magyar szakszervezetek is bekapcsolódhattak több EU szintű intézmény munkájába. Mindez nagy esélyt kínál, kínált a szakszervezeteknek, megérne egy külön tanulmányt, hogy tudtak-e vele élni. Uniós támogatással 2003-ban létrejöttek az első ágazati párbeszéd bizottságok, köztük az Élelmiszeripari Ágazati Párbeszéd Bizottság is. A potenciális szakágazati munkáltatói partnerünk, a Magyar Húsiparosok Szövetsége kiegészítette alapszabályát a szakágazati munkáltatói képviselet ellátásával.

II. Húsipar: zsugorodás, válság

Általánosságban növekedés jellemezte az elmúlt években a magyar gazdaságot, a húsipar helyzetét azonban alapvetően az agrárgazdaságban lezajló kedvezőtlen folyamatok határozták meg. A növénytermesztés aránya mind nagyobb mértékben haladja meg az állattenyésztését. A szakmánkban ez úgy jelent meg, hogy folyamatosan csökkent a vágósertések száma, idén az állomány várhatóan 4 millió alá esik. Ennek következtében nincs kihasználva a vágóhidak kapacitása, még élőimporttal sem, pedig az import aránya már eléri a vágási darabszám 10 %-át.

Továbbra is az egyik legnagyobb gondja a húsiparnak, hogy a hazai termelésű élelmiszerek értékesítése folyamatosan csökken. A fogyasztás nem kínált az ipar számára lehetőséget a termelés növelésére, mert a sertés-, és marhahúsfogyasztás inkább csökkent, mint növekedett.

Az Unióba történő belépés első éve az Agrárgazdasági Tanács értékelése szerint is felemásra sikerült, a gazdák jelentős részének csalódást, bizonytalanságot hozott. Különösen nagy gondot okoz a szinte valamennyi húzóágazatot, köztük a sertésszektort érintő értékesítési gond, amely az Unió piacvédelmének várható liberalizálása esetén még tovább súlyosbodik. A húsipar számára is óriási problémákat okoz a forgalmazók, láncok részéről megnyilvánuló piaci nyomás, amely elsősorban az árak leszorításában nyilvánul meg.

A magyar élelmiszeripar nemzetgazdasági jelentősége továbbra is nagy, az élelmiszer-ipari termelés adja a GPD mintegy 3 %-át. Az élelmiszeripar dolgozza fel továbbra is a mezőgazdasági termelés mintegy 75 %-át.

Az exportértékesítés az elmúlt négy év mindegyikében növekvő ütemben bővült. 2004-ben a folyóáron számított exportbevétel 430,7 milliárd forintot tett ki. Sajnos az import sokkal nagyobb mértékben (29 %-al) növekedett, mint az export és sokkal jobban bővült az új EU tagoktól (49 %-al), mint a régi EU országokból. Ez az új tagországok ár- és versenyképességi előnyét jelzi.

Az EU-csatlakozás után az élelmiszeriparban jelentős mértékben erősödött a verseny, a kereskedelmi forgalomban az olcsóbb termékekre helyeződött a hangsúly. A változások következtében számos vállalkozás volt kénytelen piac-, illetve eredményvesztéssel szembenézni. Erős válságjeleket mutat a húságazat mellett néhány más szakágazat is, mint a tej-, a hús-, a baromfi- és a zöldség- gyümölcsfeldolgozás.

III. Foglalkoztatás, gyárbezárások

A legalább 5 főt foglalkoztató élelmiszer-ipari vállalkozásoknál tovább folytatódott az a trend, hogy a foglalkoztatott létszám folyamatosan csökken. 2004 végén az iparágban 115900 fő volt alkalmazásban, 8 %-al kevesebb, mint az előző évben. Az élelmiszeripar továbbra is az összes foglalkoztatott 4 %-át adja, a feldolgozóiparon belül továbbra is a második legnagyobb foglalkoztató. Az elmúlt időszakban jelentősen csökkent az élelmiszeripari vállalkozások száma. A KSH adatai szerint az élelmiszeripar-ágazatban 2004-ben 7679 vállalkozás működött, ebből 500 főnél többet foglalkoztatott mindössze 44 vállalkozás, amely héttel kevesebb, mint négy évvel ezelőtt és 4966 vállalkozásnál a foglalkoztatottak száma mindössze 1-10 fő közé esik. A nettó árbevétel alapján mért koncentráció jelentős, mivel a 300 legnagyobb vállalkozás adja a nettó árbevétel 84 %-át.

A KSH adatai szerint az élelmiszeripari jegyzett tőke 56,83 százaléka volt külföldi kézben 2004 végén, ami csökkenést mutat a négy évvel ezelőttihez képest.

A magyar élelmiszeriparnak meghatározó ágazata maradt a húsipar, amely mind az árbevételt, mind az exportot, mind a foglalkoztatottak számát tekintve a legjelentősebb. A magyar húsipar a baromfivágóhidak nélkül 11820 főt foglalkoztatott 2004-ben az 5 fő feletti szervezetek adatai alapján. Amennyiben figyelembe vesszük a hús-, baromfihús készítményt előállító regisztrált üzemek alkalmazottait is (7147 fő), összesen 18967 fő foglalkozott hús-, húsipari termék előállítással. Ez a szám 1733 fővel kevesebb, mint négy évvel ezelőtt. (A húsiparban hét cég foglalkoztat 500 főnél többet.) Ami a HDSZ fő működési területét jelenti: a húsfeldolgozás, hústartósítás statisztikai megnevezéssel regisztrált üzemeknél a létszámcsökkenés négy év alatt a KSH adatai szerint is 3180 fő.

A külföldi tulajdon aránya 2004. január elsején a húsfeldolgozó-, tartósító- ágazatban 16,65 százalék. (2000 év végén még 47 százalék volt.) A húsiparban működő többségi külföldi tulajdonnal rendelkező cégek a következők: olasz tulajdonban van a KOMETA 99 Kft., német tulajdon a ZIMBO Perbál Kft., az olasz HUNGARY-MEAT Kft. és az osztrák WIESBAUER-DUNAHÚS Kft.

Az elmúlt években magyar tulajdonba került a DÉLHÚS Rt., megszűnt a Landhof Szigetközi Húskészítmény Kft. és magyar tulajdonúvá vált a Pick Rt. Igaz, ebben az esztendőben többségi tulajdonba került a DÉLHÚS-nál a holland Agro Food Holding BV cég.

A húsipart az elmúlt négy évben sem a nyugodt konszolidáció jellemezte, sőt 2003-tól kezdődően inkább beszélhetünk egy kibontakozó válságról. Folytatódtak a vállalati csődök, felszámolások, gyárbezárások, de történt tulajdonosi döntés alapján is gyárbezárás. Az elmúlt négy évben szűnt meg a győri RINGA Rt., melynek győri gyárát végérvényesen bezárták, a céghez tartozó soproni marhavágóhídat szintén bezárták, egyedül a kapuvári üzem működik ma is, lényegesen lecsökkent létszámmal. A Cegléden található húsüzemet, amely Ceglédhús Kft. néven néhány éve ment csődbe, a Pick megvásárolta, majd egy viszonylag rövid működési periódus után bezárta. 2005 tavaszán mindenki meglepetésére hosszú hónapok vergődése után csődöt jelentett a Zalahús Rt. is, amelynek ma egyedül a zalaegerszegi telephelyén folyik baromfifeldolgozás. A bezárásokon kívül több esetben került sor termelővonalak leállítására, mint pld. a sertés-vágóvonal Szegeden, sertés-vágóvonal, csontozás Gyulán.

Az Unióba történő belépés után is jelentős számú üzem kapott az EU egészére kiterjedő szállítási joggal működési engedélyt, 43 sertésvágó plusz daraboló üzem, 19 marhavágó és 29 daraboló üzem. Magyarország területére szóló szállítási joggal 141 sertésvágó, 54 daraboló üzem, 40 marhavágó, 17 daraboló üzem, illetve 30 sertés és 13 marhavágó üzem derogációt kapott 2006. december 31-ig. EU engedéllyel rendelkezik 76 húskészítménygyártó üzem, Magyarország területére 163 húskészítménygyártó üzem.

A húsipari válság úgy tűnik 2005-re érte el csúcspontját. A kereskedelmi láncok egyértelműen átvették az irányítást, nélkülük csaknem eladhatatlanok a hazai piacon a termékek. Igaznak bizonyult a négy évvel ezelőtti megállapítása szakszervezetünknek, hogy "olyan lett és lesz a húsipar, amilyenné a láncok formálják". A kereskedelmi láncok részesedése a belföldi értékesítésben ma már meghaladja a 60 %-ot.

Az EU belépés felgyorsította az átrendeződési folyamatot, tulajdonosi koncentráció, termeléskoncentráció, szakosodás szavakkal jellemezhetjük a mai helyzetet. Az egyik legfontosabb kérdés a versenyképesség további jelentős erősítése. A válság kibontakozását látva szakszervezetünk 2003-tól folyamatosan próbált hatni az állami gazdaságpolitika irányítóira annak érdekében, hogy amit meg tud tenni az állam, a szaktárca a húsipari szakágazat versenyképességének javításáért, azt tegye meg. Igazi áttörést úgy tűnik egyelőre csak a helyzetértékelésben, gondolkodásban sikerült elérni, cselekvésben kevésbé aktív az agrárkormányzat.

IV. A munkavállalók helyzete

Sajnos a HDSZ-hez tartozó vállalkozásoknál a korábbi 11 ezer fő helyett ma már csak 8 és fél ezren dolgoznak, úgy hogy közben újabb alapszervezet is csatlakozott hozzánk (Szegedi Paprika Rt.), illetve egy-két vállalkozásnál nőtt a létszám, így is a tényleges munkahelyvesztés meghaladja a 3 ezret. A szakma súlya a foglalkoztatásban folyamatosan csökken, kollégáink közül sokan külföldön vállalnak munkát, egyre inkább az itthoni munkahely elvesztése miatti kényszerből.

A húsipari bérek színvonala továbbra sem tartozik az élelmiszeripar legjobbjai közé. A legkisebb vállalati átlagbér nem éri el a 90 ezer forintot, a legjobban fizető nem éri el a 150 ezer forintot. Miközben országosan 2002 óta jelentősen nőttek a reálbérek, sajnos a húsipar legtöbb munkavállalójára ez nem mondható el. Egy-két esetben következett be reálbér-növekedés, de a legtöbb cégnél stagnált, vagy még talán csökkent is a reálbér.

Továbbra is fennáll az a lassan másfél-évtizedes trend, hogy a jobban fizető társaságok a versenyképesebbek, és a rosszabbul fizető cégek számára az egy főre eső alacsonyabb bérköltség sem jelent igazi versenyelőnyt, hiszen a termelékenységi versenyt elveszítik a jobban fizető cégekkel szemben.

Ha a béreket elemezzük, akkor árnyalja a képet, hogy a fennálló húsipari keresetek fizikai területen átlagosan több mint 8 órai munkával érhetők el és magukba foglalják a teljesítménytöbbletek ellenértékét is. A termelékenység területén összességében még mindig rosszabbul állunk, mint a fejlett húsiparral rendelkező országok, akkor is, ha egyes üzemrészek, pld. csontozó-vonalak termelékenysége eléri a nyugati versenytársakét.

A húsipar területén a munkafeltételeknél nagyon jelentős változások nem következtek be. Sokkal dinamikusabb beruházási tevékenységre lenne szükség a versenytársak utoléréséhez.

V. Munkaügyi kapcsolatok

A munkaügyi kapcsolatok alapvetően rendezettek. Megköttetnek a kollektív szerződések, sor kerül azok megújítására, amely alatt esetenként munkáltatói részről a juttatások megnyirbálását, költségcsökkentést értik. Munkahelyi szinten ezért kialakultak jelentős konfliktusok is, amelyeknél a munkáltatók megpróbálták erőfölényüket egyoldalúan a másik fél kárára érvényesíteni. A KSZ-ből fakadó konfliktusokat természetesen elsősorban tárgyalásos úton kívántuk rendezni, de ahol ez nem sikerül, a bírósági utat, vagy a munkaharc más eszközeit is kénytelenek voltunk alkalmazni.

Más típusú konfliktusok jelentkeznek az elbocsátásoknál, ahol minden esetben próbáljuk európai módon bevezetni a szociális intézkedési tervek kidolgozásának és végrehajtásának gyakorlatát.

Az üzemi tanácsok a húsiparban legnagyobbrészt betöltik szerepüket, alapvetően helyes az a kezdettől fogva követett gyakorlat, hogy tisztségviselőink az üzemi tanácsokban is dolgozva, megfelelő reprezentativitást elnyerve segítik elő a munkavállalói érdekek érvényre juttatását. A cél továbbra is: el kell foglalni az üzemi tanácsi pozíciókat, ha nem akarunk megosztottságot, szembeállítást.

A társaságok felügyelő bizottságai fontos lehetőséget kínálnak az érdekvédelmi tevékenységben. Támogatni kell, hogy ezekbe a testületekbe szakszervezeti tisztségviselőket delegáljanak és a legjobb megoldás, ha az alapszervezet elnöke is közöttük van.

VI. Szervezeti élet, működési feltételek

Szakszervezetünk szervezeti struktúrája nem változott. A beszedett tagdíjat két szinten - helyileg és országosan - használjuk fel. Alapszervezeteink fogják össze a tagságot, képviselik munkahelyi érdekeiket, gyakorolják az alapszabályban rábízott jogokat, köztük a legfontosabbakat, a bérmegállapodás, a kollektív szerződéskötés, a szociális megállapodás jogát. Szakszervezetünk jelenlegi létszámával, üzemi tanácsi választásokon szerzett 94,1 %-s támogatottságával továbbra is reprezentatív szakmai szakszervezet, mely jogosult szakágazati kollektív szerződést kötni. A húsiparban rajtunk kívül továbbra sem működik más konföderációhoz tartozó szakszervezet.

Az alapszabály szerinti testületeink: választmány, ügyvivő testület, elnökség betöltik hívatásukat. A választmány létrehozása erősítette nyilvánosságunkat, a demokratizmust, az összefogást. A választmányi ülések tartalmi munkája folyamatosan javul, jó légkörű, egységes szervezet képét tükrözi működése. Az ügyvivő testület alkalmas tere a szakmai viták lefolytatásának, az operatív vezetésnek, a választmányi ülések megfelelő előkészítésének. Az elnökség, mint leggyakrabban ülésező, döntést előkészítő- és hozó testület betöltötte feladatát.

A szervezeti struktúrát célszerű hozzáigazítani a változó gazdasági körülményekhez, követelményekhez. Ismételten kongresszusról kongresszusra felmerül, hogy a jelenlegi struktúra meddig tartható fenn. A szervezet mérete, nagyságrendje, eltartó képessége csökken. Szervező, prognóziskészítő, probléma- és konfliktus kezelő tevékenysége az egyre élesedő munkahelyi viszonyok között nem elégséges. Az egyik legfontosabb feladat annak kidolgozása, hogy a jövőben milyen szervezeti keretben tudjuk legjobban a tagság érdekeit képviselni.

Az elmúlt időszakban szervezetünk anyagi, technikai, működései feltételei elégségesnek bizonyultak, hogy a kihívásoknak megfeleljünk. Anyagi, vagyoni helyzetünk a jövőben is alkalmassá tesz bennünket az érdekvédelemre. Továbbra is fontos kommunikációs eszközünk a Húsos újság és annak internetes megjelenése az Archívummal együtt, amellyel megfelelünk a modern kor igényeinek. Változatlanul jól élünk a tisztségviselőink közötti gyors, független számítógépes kommunikáció, információcsere eszközeivel.

VII. Jóléti tevékenység

A jóléti tevékenységhez szükséges feltételek továbbra is rendelkezésre álltak az elmúlt időszakban, részben alapszervezeti keretek között, részben pedig országos szinten. Betöltötte funkcióját a tőserdői oktatási központunk, igénybe vették tagjainak a Harkány-Soproni üdülőhasználati jogokból fakadó lehetőségeket és részben sor került a Balatonszabadi-Sóstói ÉDOSZ-üdülő hasznosítására is. A biztosítási elven működő segélyalapunk is rendelkezésre áll, kiegészítve a helyi lehetőségeket.

Több alkalommal szerveztünk képzést, PHARE-pályázatot is nyertünk e célból, valamint igénybe vettük az MSZOSZ, annak megyei képviseletei és a külföldi testvérszakszervezetek által biztosított lehetőségeket is. Több alapszervezetünknél saját szervezésű rendszeres képzés is folyt az elmúlt időszakban. Ami hiányzik, egy központi szakszervezeti iskola, ahol újonnan megválasztott, szakszervezeti tapasztalattal nem rendelkező tisztségviselőink megszerezhetnék a mai kornak megfelelő alapvető ismereteket.

IX. Hazai és nemzetközi kapcsolatok

Szakszervezeti struktúránk nem teszi lehetővé, nincsenek meg a személyi feltételek, hogy rendszeres parlamenti kapcsolatokat tartsunk fenn, lobbizunk. Ez irányú tevékenységünket az MSZOSZ keretei között végezzük. Ezzel együtt előfordult, hogy támogatást kérve parlamenti képviselőkhöz, polgármesterekhez fordultunk, amelyet többnyire meg is kaptunk.

A Magyar Húsiparosok Szövetségével immáron intézményesült kapcsolatokat ápolunk, nagyra értékeljük, hogy a szakma érdekében már ezen rövid idő alatt is többször sor került közös fellépésre.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal a kapcsolatot ez év nyaráig megfelelőnek értékelhető. Úgy tűnik azonban, hogy a húságazat helyzetének javítása érdekében a munkáltatókkal együtt tett közös kezdeményezésünket figyelmen kívül, válasz nélkül akarja hagyni a tárca, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az agrártárca véleményünk szerint nem akar felnőni az agrár- és élelmiszer-ipari minisztérium szerepkörhöz.

Az ÉDOSZ képviseletében az Agrárgazdasági Tanács tagjaként sok fontos kérdésben jutunk információhoz és képviselhetjük szóban, írásban szakszervezetünk és a többi élelmiszeripari szakszervezet véleményét. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségében alapító tagként immáron 15 éve vagyunk részesei az országos szakszervezeti munkának. Több éve van lehetőségünk az elnök személyében részt venni a konföderáció elnökségének munkájában az élelmiszeripari szakszervezetek bizalmából, megbízásából.

Az ÉDOSZ Szövetség tagjai vagyunk újból, 1999 novemberétől. Az a célkitűzés, amely visszahozott bennünket hat évvel ezelőtt a szövetségbe, többszöri kísérlet után sem valósult meg, holott az elmúlt években a gazdasági, vagyoni, szervezettségi feltételek sokkal jobban adottak voltak, mint ma. A szövetség elnökségében a legutolsó kongresszus óta 4 fő képviseli szervezetünket.

A nyilvánossághoz fűződő kapcsolatainkat segíti a Húsos újság, amelyen keresztül jó a viszonyunk a médiával, az írott és elektronikus sajtó nyilvánossága sokat segít az érdekvédelemben. Tapasztalataink szerint, ha jól megfogalmazzuk véleményünket, problémáinkat, mindig szakszerűen, rokonszenvet keltve jelenhetünk meg a nyilvánosság előtt.

Nemzetközi kapcsolatainkat az ÉDOSZ, az MSZOSZ keretei között alakítjuk, szervezeti tagságunk fennáll az EFFAT-ban (élelmiszeripari európai szervezetünk) az IUF-ben (élelmiszeripari világszervezet), az ETUC- ban (Európai Szakszervezeti Szövetség) az ICFTU-ban (Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége), jelen vagyunk minden fontosabb eseményen. A legújabb fejleményként részt veszünk egy európai szintű húsipari programban.

Visszatekintve az elmúlt négy esztendőre, alapvetően pozitív mérleget vonhatunk, szakszervezetünk vezető testületei megfeleltek a tagságtól kapott bizalomnak. A Húsipari Dolgozók Szakszervezete súlyának megfelelően jelen volt a magyar társadalmi, szakszervezeti, szakmai életben.