Létrejött a szakágazati párbeszéd bizottság

Együttműködés nélkül senki sem éli túl a nehézségeket

Jól tükrözte a 7. Nemzetközi élelmiszer, ital és élelmiszer-gépipari szakkiállítás, a Foodapest 2004 a magyar húsipar jelenlegi helyzetét. Az előző kiállításhoz képest csupán a magyar húsipari cégek töredéke volt jelen, s elsősorban az anyagiak miatt maradtak távol. Pedig a kétévenkénti esemény jelentős szerepet játszott abban, hogy egy-egy élelmiszeripari szakág bemutathassa fejlődését, s nem utolsó sorban a piaci és partnerkapcsolatok bővítésére is mód nyílott. Jankó Ferenc, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke szomorúnak tartja, hogy ilyen pénztelen helyzet jött létre az iparágban. Véleménye szerint a csatlakozás után sem zárult le az iparág strukturális átalakulása. Ugyanakkor pozitív eredménynek tartja, hogy létrejött az ágazati párbeszéd bizottság.

Élő párbeszéd

A Magyar Húsiparosok Szövetségét év elején kereste meg azzal az indítvánnyal - a korábbi munkakapcsolatokra alapozottan - Kapuvári József, a HDSZ elnöke, hogy megalakulóban vannak, az uniós jogszabályokkal összhangban, az ágazati párbeszéd bizottságok. Az ÉFOSZ- szal már aláírták a teljes élelmiszeripari ágazatra vonatkozó ilyen jellegű szerződést, s ennek egyik szakágazati bizottságát alkotja a Szövetség és a HDSZ. A létrejött bizottságban a munkáltatói és a munkavállalói oldal képviselteti magát, és megpróbálja a közös érdekeket párbeszéd formájában egyeztetni, majd a végeredményt az illetékes szervek, hatóságok körében érvényre juttatni. Ehhez a lépéshez arra is szükség volt, hogy a Hússzövetség elnöksége elfogadja a felkínált lehetőséget, s az alapszabályát ennek megfelelően módosítsa.

A májusi közgyűlésen ez megtörtént, Jankó Ferenc terjesztette elő azt a javaslatot, hogy a szövetség feladatai között a munkáltatói érdekképviselet is szerepeljen. A közgyűlés jóváhagyta az előterjesztést, miután a szövetség alapvető törekvése is az, hogy az Európai Uniós normáknak megfelelő átalakulást végrehajtsák. Márpedig ez a kérdés az egyik sarkalatos pontja a szövetségi munkának. Több más európai országban is járva, Jankó Ferenc azt tapasztalta, hogy a szövetséghez hasonló szervezetek, szövetségek koordinációs szerepet vállalnak fel a létszám és a bér kérdésében. Azzal, hogy a Húsipari Szövetség aláírta ezt az egyezményt a HDSZ-szel, megteremtődött annak lehetősége, hogy a jövőben nem vállalati, hanem ágazati szinten egyeztessenek a munkáltató és a munkavállaló között felmerülő egyes kényes kérdésekben.

Nehéz helyzetben

A szövetséghez tartozó és nem tartozó húsipari vállaltok, vállalkozások rossz döntést hoztak azzal, hogy nem vettek részt a Foodapesten, váltott témát az elnök. Ez a kiállítás és vásár komoly felmérést adott arról, hogy hol is áll a magyar húsipar. Egyfajta tükörképet tartott az ágazat szereplői elé, ezért sem öröm a távolmaradás. Ám a szövetség vajmi keveset tehetett azért, hogy a cégek jelen lehessenek a kiállításon, mivel mindenkinek szíve joga erről a döntést meghozni. Az bizonyára közrejátszott a távolmaradásban, hogy igen magas részvételi költségeket emlegettek. S ez át is vezet ahhoz a témakörhöz, hogy a húsipar jelenleg nagyon nehéz helyzetben van. Ez az első olyan év, amikor semmiféle támogatás nem segíti az ágazat szereplőit. Ezzel persze tisztában volt mindenki, hiszen jól tudták, hogy a csatlakozás után a korábbi nemzeti támogatási források elapadnak. De abban azért bíztak, hogy az a minimális támogatás, amit az EU-n belül is elérhetnek a gazdálkodók, azt legalább megkapják a vállalkozások. Sajnos sem ezt, sem azt nem kapták kézhez, amit tavaly az utolsó két hónapban beígértek. Kaptak viszont egy magasabb költségterhet az ATEV-díjak drasztikus megemelkedésével. Csak ez a változás megközelítően 2 milliárd forint támogatástól való elesést jelentett, ami természetesen plusz kiadási terhet ró a húsiparra. A szövetség ugyan fellépett ez ellen a lépés ellen, de nem olyan sikerrel, mint ahogy azt remélték.

Romló pozíciók

A hátrányos helyzet természetesen nem csupán az említett költségnövekedésből generálódik. Figyelembe kell azt is venni, hogy más államokban rendezettebbek a tulajdonviszonyok, mint idehaza. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben a privatizáció folytán meg kellett venni a cégeket, a fejlesztéssel csak minimális lépéstartást tudtak elérni. Az árverseny pedig igen kemény követelményeket támaszt a cégekkel szemben. A nagy áruházláncok talán egyetlen egy országban sem nyertek akkora teret a kereskedelemben, mint nálunk. Márpedig közismert, hogy az áruházláncok árletörő képessége igen nagy, erős és hatékony. A húsipar tehát a piaci oldalról is nagy nyomás alatt áll. Nem csupán az árverseny miatt, hanem mert az elmúlt években elsősorban a keleti piacokon szerzett pozíciók segítették a cégek túlélését. Ma viszont - az orosz piac már régóta elveszett - a japán, a koreai export is beszűkült, s egyre kevesebb sertéshúst szállítunk a spanyoloknak. Lassan az az ágazati szintű 1 milliárd forintos nyereség is eltűnik, amit néhány cég az elmúlt évben még felmutatott. Több olyan cég, amely hitellel, pályázati pénzek segítségével fejlesztett és készült fel az uniós csatlakozásra, ugyancsak nehezen fizeti vissza a kölcsönt.

Támogatás nélkül

Az iparral együtt a termelők sem a legszebb oldalakat írják a történelemkönyvükben. Ha jók az információk, a sertésállomány 4 millió alá süllyedt, s az import is kényszerré vált az ipar számára. Mindez előrevetíti azt is, hogy az iparág struktúrájának változásai még korántsem fejeződtek be. A cégek többsége teljes vertikumban gondolkodik ma is, alig akad szakosodott vállalkozás, hiszen a vágástól a feldolgozásig terjed a tevékenységi skálájuk. Mindamellett 130 féle terméket állítanak elő, holott hosszú távon, profi szinten elegendő volna 8-10 termék előállítása is. A profiltisztító lépést azonban a nagy húsipari cégek még nem tudták meglépni, pedig a világpiaci verseny kihívásai sürgetőek. A változásokat pedig mindenféle állami támogatás nélkül kell végrehajtaniuk, mondhatni nehezebb most a helyzet, mint a csatlakozás előtt volt. A szövetség az áruházláncokkal tárgyalásokat kezdeményezett annak érdekében, hogy tájékoztassák őket a húsipar helyzetéről. Nem az árakról van szó ezeken a megbeszéléseken, hanem arról, hogy a hazai termelésre is szükség van, ezért is fontos a párbeszéd.

Nem volt szerencsés, hogy a privatizáció során a pénzügyi befektetők jelentős szerephez jutottak, mondta az elnök. Az elmúlt évek történései ugyanis azt igazolták, hogy nem megerősítették ezeket a cégeket, hanem a befektetés és a haszon vissza- és megszerzése volt a céljuk. Nagyok a veszteségek a húsipari vertikumban, s korábbi vezető, meghatározó húsipari cégek meggyengültek, és ma nehéz volna egy olyan vállalkozást is említeni, amelyik az iparág zászlóshajója címet kiérdemelné. Sok még a tulajdoni mozgás, a folyamatnak nem érkeztünk a végére.

Jók az adottságok

Öt év múlva várhatóan már nem ilyen lesz a magyar húsipar, mint ma, mondta Jankó Ferenc. A racionalizáció elengedhetetlen lesz minden szereplő számára, mert a nyugati hatékony termelés szintjét még korántsem értük el. A bér és a létszám nagysága határozza meg a cégek versenyképességét, s ha ebben a kettőben nem lesz változás, akkor bizony lemaradunk a világ élvonalától. Egy 900 főt foglalkoztató húsipari cég nem tud életben maradni 12-13 milliárd forintos árbevétel mellett. Ami a sertéstermelést illető, az elnök úgy vélte, hogy nyugati tőke segítségével idehaza is elindul a fejlődés a sertéstartók körében, mivel rendkívül jók az adottságaink a sertéstartáshoz. Ám a termelőknek is - miként az ipar szereplőinek - tudomásul kell venniük, hogy 300 forintos önköltségi áron már nem tudja a piac elfogadni a sertéshús kilóját. Az EU fejlett országaiban egy termelő tízezer sertést nevel, és 2,7 kilogramm takarmányt használ fel egy kilogramm hús előállításához. Mi még messze vagyunk ettől, miként attól is, hogy a hagyományos minőség megőrzését megvalósítsuk. Németországban, Ausztriában, Olaszországban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek - a nemzeti büszkeség okán - a hagyományok őrzésére, mint mi.

Nem az EU-csatlakozás következménye, hogy az állami támogatások megszűntek, jelentette ki az elnök. Ez azért sem igaz, mert az EU 2007-ig minden olyan nemzeti támogatást enged, amit korábban bejelentettek az illetékes bizottságnak. Január elsejétől a támogatási rendeletben nem szerepeltek azok a rovatok, amelyek a sertéságazat támogatását tartalmazták. A szektor komoly segítséget várt volna a kormányzattól, hogy a magyar húsáruk benn tudjanak maradni a piacokon. Egy nagyszabású hazai marketingkampányt is nagyon lényeges lépésnek tartanának ahhoz, hogy a magyar élelmiszerek, köztük a hústermékek erősítsék piaci pozíciójukat.

Erősebb hangon

Ha többen mondják, erősebb a hangszint.

Az ágazati párbeszéd bizottság megalakulásának előnyeit abban látja a szövetség vezetése, hogy egy olyan fórum jött létre, amely közvetíteni képes azokat az ágazati gondokat, problémákat, amelyek rendkívül nagy terhet rónak a vállalatokra. Ha többen mondják, erősebb a hangszint. A húsipari szövetségben úgy érzik a tagvállalatok, hogy a minisztérium elsősorban a termelőket támogatja, s bizonyos kérdéseket úgy próbál megoldani, hogy érdekellentéteket szít a termelők és a feldolgozók között. Ez a magatartás hosszabb távon nem helyes, hiszen szoros együttműködés nélkül senki nem éli túl a nehézségeket. A termelő és a feldolgozó érdekei ebben a kérdésben azonosak, hiszen a vertikum két fontos pilléréről van szó. Ami pedig a kereskedelmet illeti, számos olyan költséget fizettet meg a feldolgozóval, amit a fogyasztóra kellene hárítania. A sertés felvásárlási ára az EU-átlaghoz hasonló Magyarországon, miközben a fogyasztói árak nem érik el az előbbiét. Ez azt jelenti, hogy az iparra nagyobb terhet tesznek, mint amit képes elviselni, mondta végezetül Jankó Ferenc.