Se munka, se nyaralás

Csendes várakozás a soproni marhavágón

A gépkocsival Győr felöl Sopronba érkezőket szokatlan csend fogadja egy idő óta. A város szélén, a Győri út 38. szám mögött elhelyezkedő soproni marhavágó máskor élénk tevékenységet mutató telepe a nyár derekán teljesen kihalt. Sem ember, sem állat nem zavarja a síri csendet. A vágóhíd gazdát cserélt.

Fájó csend

A hír igaz lett, a munka leállt

Akik tanúi voltak az elmúlt évek során itt zajló aktív tevékenységnek, azok számára szokatlan, hogy sem vágásra érkező szarvasmarhák szállítmányait, sem pedig munkába igyekvő, avagy onnan hazatartó embereket nem látni manapság. Ám azoknak az embereknek, akiknek korábban munkahelye volt az üzem, akik itt keresték mindennapi kenyerüket, nem csupán szokatlan, de fölöttébb fájó ez a csend és a látszólagos nyugalom. Ők június 8. óta úgy élnek, mint akiket erőszakkal kizökkentettek megszokott életritmusukból, s megfosztottak a holnapok perspektívájától. Várnak, hogy talán mégis csak megszakad a bizonytalanság és újrakezdhetik tanult szakmájukban a munkát. Legfrissebb szenvedő alanyai ők annak a néhány éve megindult folyamatnak, amelynek során Győr-Moson-Sopron megye élelmiszeriparában (olajgyár, tejfeldolgozó, kekszgyártás, kapuvári húsfeldolgozás) sorra szűntek meg üzemek vagy szűkült be a termelő tevékenység.

A soproni eset - hasonlóan a korábbiakhoz - a dolgozókat derült égből érkező villámcsapásként érte. A beszélgetések során visszapergetett eseménysorban az első riasztó hírek a legkorszerűbbnek számító hírforrásból, az internetről érkeztek. Valaki az otthoni számítógépén olvasott arról, hogy a marhavágó, teljes nevén a Soproni Marhavágó, Húskereskedelmi és Szolgáltató Kft. beszünteti a munkát. És a (rém)hír igaz lett. Megszűnt az élőállat-beszállítás, s ezt követően magától értetődően leállt a munka az üzemben. Mindezt az előzte meg, hogy a Pick Szeged a marhavágót, legalábbis annak termelő berendezéseit egy budapesti székhelyű, jórészt ingatlanforgalmazással foglalkozó korlátolt felelősségű társaságnak eladta. Ezt követően léptek fel azok az anyagi gondok, amelyek során egészen rövid idő alatt a soproni marhavágó több mint kétszázmillió forintos tartozást halmozott fel. Az élőállat-beszállítók pedig nem voltak hajlandók tovább várni a pénzükre.

Aggódó várakozás

Mivel a termelőmunka leállt, az embereket hazaküldték. Az állásidő alatt a fizetésük nyolcvan százalékát kapják, s ez a jövedelem-kiesés annak ellenére, hogy nem kell érte dolgozni menni, mindannyiukat fájdalmasan érinti. Másképpen képzelték el ezt a nyarat, vannak, akik családjukkal nyaralni készültek, mint például Füzi Vilmosné, aki négy éve került a céghez, s a júniusi leállás előtt csoportvezető volt a csomagolóban. Amint nyilatkozta, ilyen körülmények között viszont össze kell húzni a derékszíjat, s várni, hogy talán újra lehet majd dolgozni, teljes fizetésért. Mert a dolgozók legtöbbje a jövőért aggódik leginkább.

Hettlinger János, a soproni húsüzem szakszervezeti bizalmija, aki 1991 óta, a szakiskola elvégzésétől dolgozója a marhavágónak, Újkéren várja, hogy visszahívják dolgozni. A fiatalember az elmúlt 13 éven át innen, a szülői háztól járt be a vállalathoz. Mint elmondta, rendszeresen reménykedve telefonál, jó hírekre várva, az üzembe, az egyedül helyén hagyott kolleganőnek, Tóth Istvánnénak, aki az adminisztráción tartja a frontot, s válaszolgat a telefonhívásokra. Biztató híreket azonban tőle sem kaphatnak az érdeklődők, egyelőre csak abban bízhatnak, hogy talán november elsejétől újra indulhat a termelés Sopronban. Mert közben voltak tárgyalások, de azok eredménytelenül értek véget. Július 2-án a soproni húsüzem kapuja előtt a beszállítók (termelők és kereskedők) felháborodott csoportja gyűlt össze, követelve az elmaradt kifizetések rendezését. Giczi Pál, az élőállat-beszállítást szervező cég ügyvezetője akkor azt nyilatkozta, hogy a vágóüzem tartozása, amely egy adott pillanatban a 282 millió forintot is megközelítette, 260 milliós, s ennek az üzemvezetés a tulajdonosi meghatalmazásra hivatkozva csak a 70 százalékát tudja kifizetni, de azt is szeptember 30-ig elnyújtva. A beszállítók haragját fokozta, hogy a tulajdonos nem jelent meg a tárgyaláson, s továbbra is homályba burkolózott. Ennek kapcsán nyilatkozta a beszállítók egy másik képviselője, Bolla Tibor, hogy ezek után egyik termelő sem lesz bolond soproni szállításra adni állatait.

Időközben Márk István, a soproni marhavágó ügyvezetője azt nyilatkozta, hogy a tulajdonos meghosszabbítatta a cég fennmaradási engedélyét és tervezi, hogy a marhavágót egy szakmai befektetőnek adja el. Ezzel kapcsolatban hangzott el, hogy november elsején ilyenformán újrakezdődhet a vágás. Ám ezután Márk István felmondott, az augusztus 2-án kinevezett ügyvezető, Farkas Tamás pedig gyakorlatilag elérhetetlen. Ha sok reményre nem is ad okot, s az üzem dolgozóit csak közvetve érinti, de mindenképpen érdekes, hogy a megyei kereskedelmi és iparkamaránál a soproni marhavágó-ügy rendezése érdekében megalakult egy öttagú hitelezői választmány, amely az ország több régióját érintő vágómarha-beszállítói kört képviseli. Ez a választmány vállalta a kapcsolattartást a jogi képviselettel, s fellép majd a károsultak nevében a vágóhíd tulajdonosával folytatandó tárgyalásokon.

A soproni marhavágó dolgozói pedig csak várnak, egymástól, s főleg az Újkéren tartózkodó szakszervezeti bizalmitól érdeklődnek. Mindössze négyen voltak eddig, akik felmondtak, mert más munkahelyet találtak maguknak, a többiek a november elsejére kitűzött újraindításban reménykednek.