A szakszervezeteknek van jövője!

Beszélgetés Kapuvári Józseffel, az ÉDOSZ elnökével

Öt év után beszámoló és tisztújító kongresszust tart novemberben az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége, az ÉDOSZ. Az elmúlt csaknem fél évtized fontosabb gazdasági és érdekvédelmi folyamatairól és a szövetség előtt álló feladatokról beszélgettünk Kapuvári Józseffel, az ÉDOSZ elnökével.

Kapuvári József

-Augusztus közepét mutatja a naptár, a HDSZ irodájában ülünk, de arra kérlek, hogy egy kicsit vonatkoztassunk el az időtől és a helyszíntől. Tegyük fel, hogy most fogsz hozzá a kongresszusi beszámoló elkészítéséhez. Mi jut eszedbe a magunk mögött hagyott öt esztendőről? Milyen társadalmi-gazdasági folyamatok között működött a szövetség?

- Tulajdonképpen 1999. novemberében tartott rendes kongresszust az ÉDOSZ, hiszen közben rendkívüli ülések voltak szervezeti okokból, de a számvetésnek valóban most jött el az ideje. Ha visszagondolunk a 99 óta eltelt öt évre, nem csak egy új évezredbe léptünk, hanem az Európai Uniónak is tagja lettünk. Ezek az évek, amelyekről most számvetést készítünk, adták a másfél évtizedig tartó uniós felkészülés utolsó szakaszát. Sok minden ekkor dőlt el, talán hosszú időre. Intenzíven folytak a csatlakozási tárgyalások, a jogharmonizáció keretében változtak a játékszabályok, új intézkedések születtek. Minden téren óriási "helyezkedések" történtek a gazdaságban és az élet más területein is.

Időközben végbement egy kormányváltás is, 2002-ben, nagyjából a mi ciklusunk félidejében a polgári-konzervatív kabinetet felváltotta egy baloldali, szociál-liberális kormány. Megváltozott a kormányzati filozófia, a gazdaságpolitikai koncepció, és változott - kedvezően - szakszervezetekkel kapcsolatos kormányzati magatartás is. De ha mérlegre tesszük az elmúlt öt évet, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a társadalomban növekedett a szakadék a leggazdagabb és a legszegényebb rétegek között. A gazdaságpolitika nem volt képes csökkenteni a gazdagodó és a lemaradó rétegek közötti távolságot. Ezen a téren a meghozott intézkedések - kétségtelenül voltak pozitív kezdeményezések- elégtelennek bizonyultak, a távolságok, s a feszültségek tovább nőttek. Másként szólva: az esélyegyenlőség terén egyre nagyobb deficittel kell szembenézni és ez komoly kérdéseket vet fel a munkavállalói érdekvédelem területén is.

- Mit jelent ez a gyakorlatban?

- Szakszervezeti szempontból nagyon fontos lett az elmúlt években - s várhatóan az lesz a jövőben is - a bérfelzárkózás problémája. Egyes intézkedések dacára - gondolok itt az előző kormány által a minimálbérek megemelésére, illetve a mostani kormány által a közszférában végrehajtott intézkedésekre -, nem sikerült tartós, érdemi javulást elérni a bérek uniós felzárkóztatásában. Öt év elteltével sokan úgy érzik, hogy az életkörülményeikben nincs pozitív változás. Szakszervezeti fórumokon gyakran tapasztalható ez az elégedetlenség. Két évvel ezelőtt sokan azt érezték, hogy végre "emelkedő ágra" kerültek, most ugyanők az ellenkezőjéről, a süllyedésről panaszkodnak. Az átlagot kifejező számok talán javultak, de az élelmiszeripar számos területén, különösen a fizikai munkások körében nem igazolódnak a bérfelzárkózásról szóló statisztikai jelentések. Valódi, érdemi javulásról nem beszélhetünk. Szeretném megemlíteni, hogy az állami gondoskodás - az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátások - terén ugyancsak a munkavállalók hátrányára történtek változások. Egyre többet kell a munkásnak áldozni a gyermeke taníttatására, az egészsége megőrzésére, saját képzésére vagy pihenésére. Összefoglalva: az öt évvel ezelőtti helyzettel összevetve a munkavállalóknak ma többet kell dolgozni a megélhetésért, az életkörülményeik fenntartásáért, a családjuk eltartásáért.

Szolidaritásés munkaharc

- Ezek a társadalom egészére vonatkozó megállapítások, de mi a helyzet az élelmiszeriparban. Merre haladt az ágazat, melyek a fő irányok most?

- Az 1999-es kongresszusunk időszakára az élelmiszeriparban már lezajlott a privatizáció. Azóta egy új jelenség bontakozott ki, ami összefüggött az uniós csatlakozással is, nevezetesen egy "másodlagos" tulajdonosváltás ment végbe, ami a termelés és a tőke koncentrációjával járt együtt. A multik szerepe tovább erősödött a hazai élelmiszeriparban, ami kihatott a foglalkoztatásra is, több területen üzemi átszervezések keretében bezártak egyébként eredményes gyáregységeket, megszüntettek munkahelyeket.

A multinacionális cégek fejlesztései következtében ugyanakkor növekedett az ágazatban a termelékenység. Ez a tőkés gazdaság logikája, de esetenként fájdalmas hatást gyakorol a foglalkoztatásra. Sajnos az élelmiszeripar a fő trendet tekintve nem munkaerőt felvevő, hanem azt kibocsátó ágazat lett. Jelenleg mintegy 120 ezer főt foglalkoztat az iparág a statisztikai adatok szerint, kevesebbet mint öt évvel ezelőtt.

Megjegyzem: erősödött a piaci verseny is, de nem csak az egyes szakágazati szereplők között, hanem a kereskedelem és a termelők viszonylatában is folyik a pozícióharc. A szükséges integráció hiányában egyre növekszik az élelmiszeripar - és rajta keresztül a termelők - függősége a kereskedelemtől, a nagy kereskedelmi láncoktól. Az iparágban működő cégekből a kereskedelem kiszivattyúzza a nyereséget, egyes alágazatokban nagyon alacsony profit képződik, ami kihat a bérezésre is. Időnként szükségtelenül kiéleződik a piaci verseny az alapanyag-termelők és a feldolgozók között is, ami tovább növeli a termelés és ezen keresztül a foglalkoztatás kockázatát.

- Az élelmiszerbiztonság követelményei, az áru nyomonkövetése a termőföldtől az asztalig, továbbra sem kényszerítik ki a jobb együttműködést a vertikumban?

- Az uniós csatlakozással párhuzamosan jelentősen növekedtek, szigorodtak az élelmiszerbiztonsági előírások. Több tucat üzemet azért kellett bezárni, mert nem feleltek meg a követelményeknek. Ezzel összefüggésben azt reméltük, hogy az úgynevezett fekete vagy szürke gazdaságot sikerül visszaszorítani, de a csatlakozást követő néhány hónapban nem érzékelünk érdemi változást. Pedig, példának okáért a sütőiparban vagy a húsiparban sok gondot okoz ez az "igazságtalan konkurencia" a munkáltatóknak, és a munkavállalóknak is. Ha a hatóságok következetesen érvényt szereznek az előírásoknak, az javíthatja a tisztességes piaci szereplők együttműködését is.

- Ebben a gazdasági és piaci szituációban, amelyet elmondtál, milyen irányt vett a munkavállalói érdekvédelem? Hogyan látod a szakszervezeti mozgalom helyzetét?

- A szakszervezeti mozgalomban az elmúlt öt esztendő során sajnos folytatódtak a korábban kialakult kedvezőtlen tendenciák, nem sikerült megszakítani a kedvezőtlen folyamatokat. Továbbra is fogyatkozik a tagság, mert az adott szervezeti és anyagi kondíciókkal nem lehet megakadályozni a gazdaság átstrukturálódásából fakadó veszteségeket. Az új munkahelyeken nem sikerül pótolni az elveszett tagokat.

Továbbra is nagy a kiszolgáltatottság, a félelem a munkahelyeken, sokan még most is jobban bíznak az egyéni érdekérvényesítésben, mint a kollektív fellépésben, lebecsülik az érdekvédelmet, a szakszervezet kínálta lehetőségeket. Annak dacára is, hogy új tendenciák bontakoznak ki a munkaerőpiacon, mint például a munkaerő kölcsönzése és más foglalkoztatási formák, amelyek hátrányosak lehetnek a munkavállalók számára.

- Csak munkahelyi szinten vannak gondok?

- Az országos érdekegyeztetés szintjén is vannak gondok, továbbra is gyengíti a szakszervezetek fellépését az egység hiánya. Számtalanszor megfogalmazódott, hogy sok a hat konföderáció, rossz a jelenlegi struktúra, de úgy tűnik, hogy betonba vannak öntve, mert ellenállnak minden változtatási törekvésnek. Nagy bajnak tartom, hogy az Országos Érdekegyeztetési Tanács is ezzel a megmerevedett struktúrával kezdte meg újra a tevékenységét a kormányváltás után.

Pozitívum viszont, hogy létrejöttek az ágazati párbeszéd bizottságok, ezzel megteremtődtek a szociális párbeszéd feltételei, érvényesülhet egy fontos uniós norma. Feltehetően eldőlt a kérdés: az uniós gyakorlatnak megfelelően a szakszervezetek nálunk is fontos szerepet játszanak a gazdaságban és a közéletben. A szakszervezeteknek van jövője! Azt remélem, hogy a munkáltatók és a munkavállalók képviselői a bizottságok keretében jó megállapodásokat, kollektív szerződéseket kötnek. Ezen a téren látok biztató jeleket. Meggyőződésem, hogy csak erős szakszervezetekkel és erős munkáltatói képviselettel lehet hatékony szociális párbeszédet folytatni. Mindkét oldalon akad tennivaló. Erősödni kell a szakszervezeteknek, de a munkaadói képviseleteknek is erősebb felhatalmazást és nagyobb támogatást kell kapni a saját területüktől, hogy jó megállapodások születhessenek.

- A szakszervezetekről rajzolt képbe hogyan illeszkedik bele az ÉDOSZ Szövetség?

- Sajnos néhány területen nem térünk el az országos trendtől. Nálunk is fogy a tagság, szervezetileg széttagoltak vagyunk, több kísérlet ellenére nem sikerült a szervezeti és intézményi kereteket megerősíteni. Szűkösek az anyagi lehetőségeink, hiányzik az apparátusi háttér. Ugyanakkor több területen sikerült előrelépni, eredményeket elérni. Elsőként említem, hogy az ÉDOSZ "márkanevet" és a vagyonunkat sikerült megőrizni. Az ÉDOSZ jövőre ünnepli megalapításának 100. évfordulóját. Változatlanul a saját székházunkban működünk, amit több szervezet már nem mondhat el magáról. A mai magyar valóságban ez mindenképpen pozitívum.

Több sikeres megállapodást kötöttünk, megemlítem a Danone, a Kraft Food és a Ringa képviselőivel kötött egyezségeket, ami világosan jelzi, hogy a külföldi és hazai nagytőke képviselői elfogadtak tárgyaló partnernek bennünket.

Több alakalommal sikerült hazai és külföldi továbbképzéseket, tanulmányutakat szervezni az öt esztendő alatt. A képzésekkel hozzájárultunk a szakszervezeti vezetőink felkészültségéhez, különösen az uniós csatlakozással összefüggésben.

Számos szép megnyilvánulását adtuk a szolidaritásnak, legyen szó árvízről, munkaügyi konfliktusról, sztrájkról, vagy valamely kollégánk családi tragédiájáról. Jó tudni, hogy a bajban számíthatunk egymásra. Ezen a téren is ápoltuk az egymásért érzett felelősség hagyományát, ami mindig is jellemezte szövetségünket száz éves története során.

- Milyen képviselettel rendelkezik napjainkban a száz éves szövetség?

Az eredményeink közé sorolom, hogy az ÉDOSZ képviseletében jelentős pozíciókat tudtunk megszerezni. Ott vagyunk az MSZOSZ elnökségében, a szakminiszter tanácsadó testületében, a szaktárca érdekegyeztető tanácsában, a Saphard monitoring bizottságában, valamint az agrár- és vidékfejlesztési operatív program irányító testületében. Ez a két utóbbi hely lehetőséget ad számunkra, hogy beleszóljunk uniós anyagi források elosztásába. Hasonló befolyást jelent, hogy a képviselőnk jelen van az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kuratóriumában.

Nemzetközi téren is jól cseng az ÉDOSZ márkanév, miután Prágából sikerült Budapestre áthozni az európai szövetségünk közép-kelet-európai koordinációs irodáját, amely most az ÉDOSZ székházában működik. Ez előnyökkel is jár, miként az is, hogy képviseltetjük magunkat a világszervezetünk végrehajtó bizottságában. Emeli a rangunkat, hogy választás alapján mi képviseljük a kollégák érdekeit Koszovótól Kazahsztánig ebben a testületben.

Továbbra is képviseltetjük magunkat az európai szervezetünk végrehajtó bizottságában, újabban pedig bekerültünk az élelmiszer-ipari szektor elnökségébe. Ez is térségi képviseletet jelent. Ott ülünk több európai üzemi tanácsban, különféle tisztségeket viselnek az ÉDOSZ emberei. Legutóbb pedig az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy az MSZOSZ elnöksége az ÉDOSZ képviselőjét delegálta az Európai Unió Gazdasági-Szociális Bizottságába.

- Végezetül azt kérdezem, hogy milyen feladatok állnak az ÉDOSZ Szövetség előtt, milyen kihívásoknak kell megfelelni?

Továbbra is legfőbb feladatunk a szervezeti egység megteremtése és a vagyoni helyzetünk konszolidálása. Hasonlóan fontos feladatunk a szakértői, apparátusi háttér megteremtése, hiszen hiába rendelkezünk komoly képviselettel, ha a felkészültséghez szükséges szakértői bázis hiányában nem tudjuk hatékonyan képviselni tagságunk érdekeit. Jó megállapodásokat is csak megfelelő szakmai támogatással lehet kötni. Az ÉDOSZ honlapjának létrehozása és egy ideig elektronikus újság működtetése is az elmúlt öt év eredményeihez sorolható. Komoly kihívásnak tekintem, hogy friss tartalommal létrehozzunk egy vonzó honlapot, ezáltal is fokozzuk jelenlétünket a nyilvánosságban.

Megszületett az élelmiszer-ipari ágazati bizottság, most az a feladatunk, hogy jó megállapodásokat kössünk, valóságos párbeszédet folytassunk a munkáltatók képviselőivel. Egyébként ez a folyamat erősítheti az ÉDOSZ belső egységét, hiszen egymásra vagyunk utalva.

Kihívásnak tekintem, hogy érdemi módon vegyünk részt a törvények előkészítésében, megfelelően tudjunk lobbizni a kormányzati tényezőknél. Több más feladattal együtt ezen a téren is többet kell tenni a jövőben a tagságunk érdekében.

Köszönjük a beszélgetést.