London után Debrecen

Színre lép a népi baloldal

A Húsos augusztusi számában Kárpáti Sándor A legújabb baloldal címmel számolt be a baloldal helyzetéről Londonban rendezett nemzetközi konferenciáról. Ezen a tanácskozáson, amelyet Tony Blair, a brit kormány feje kezdeményezett, Medgyessy Péter miniszterelnök is kifejtette véleményét az ugynevezett háromdimenziós politikáról, amely megtartja a piac és a hagyományos baloldal közérdekű összebékítését, de konkrét válaszokat is ad szociális kérdésekre, a környezetvédelem, a közbiztonság és az elöregedés problémáira. Egyetértek Kárpáti Sándorral, hogy fajsúlyos témakörök, mindnyájunkat érintő kérdések ezek. A nemzetközi baloldal elképzeléseit azonban a sajátos magyar viszonyokhoz kellene igazítani. Erre történt kísérlet azon a konferencián, amelyet a Reformkörök Alapítvány szervezett Debrecenben 2003. augusztusában Polgári és népi baloldal címmel.

Vállalt örökség

A tanácskozás címe arra utalt, hogy az MSZP-SZDSZ alkotta koalíciós kormány a nemzeti közép kormányának nevezi magát, miközben a szocialisták körében polgárjogot nyert az a nézet, miszerint a párton belül van polgári baloldal is. Ha ez így van, mondták a fórum szervezői, akkor van népi baloldal is. A Debrecenben összegyűlt értelmiségieket Orosz István professzor arra figyelmeztette, hogy ha a szocialisták a szociáldemokrata múltat összességében kívánják vállalni, akkor vállalniuk kell a népi mozgalmakat is. Feitl István történész is a népi mozgalom örökségének vállalását sürgette.

Mint a tanácskozás egyik felkért előadja, annak a véleményemnek adtam hangot, hogy népi baloldalinak kell tekinteni mindazokat, akik a XX. századnak ezt az örökségét elfogadják, akik felvállalják a rendszerváltás óta kialakult új kapitalista gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok között alulra került 3-4 millió ember érdekképviseletét és harcolnak a kizsákmányolás új formái ellen. Akik hajlandók küzdeni az elszegényedett társadalmi osztályok helyzetének javításáért és felemeléséért. Végső soron nemzeti sorskérdésnek tekintik ennek a nagy feladatnak a megoldását és csak olyan modernizációt fogadnak el, amely a több millió szegény ember sorsát javítja.

Csökkenő befolyás

Ma már elég egyértelműnek látom, hogy a népi baloldaliak a rendszerváltás óta különböző pártokban helyezkedtek el. Az új kapitalista viszonyok térhódításával párhuzamosan folyamatosan csökkent a politikai érdekérvényesítő képességük. Sokan a pártjukból is kiszorultak, vagy a politikai közösségük perifériájára kerültek. Ez a folyamat minden pártban végbement, sajnos az MSZP-ben is, ahol a párt megalakításánál, sőt még az 1994-es választási győzelem után is, egy kormányzati befolyással bíró népi baloldali képviselőcsoport működött, döntően egykori reformkörösök. A 2002-es választások után azonban a helyzet megváltozott, a népi származású vezetők kormányzati pozícióba kerülve a kormány lojális tagjaivá szelídültek. Nem tudták úgy megoldani a feladataikat, hogy abból a népi baloldal is profitáljon. Ez a körülmény csökkentette a párton és a kormányon belüli politikai súlyúkat, a kormányzati és pártpozícióból kimaradt népiek pedig hallgatnak, vagy hallgatásra vannak ítélve.

A radikális jobboldal támadásainak visszaverése érdekében eddig elfogadhatók voltak a "nemzeti közép kormánya" és a "polgári baloldal" kifejezések. Ráadásul az elmúlt évben ezt alátámasztotta a kormány kétszer száz napos programja is, valamint a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók 50 százalékos fizetésemelése és a minimálbérek adómentessé tétele. A két fogalom társadalmi-politikai tartalma azonban erőteljesen vitatható és homályos. Mindkettő használatával csak növekszik a baloldalon a zavarodottság. Felvetődik a kérdés, hogy a zavaros fogalmak használatával és az MSZP "szociáldemokratizálásával" nem egy szociál-liberális, polgári pártot akarnak-e egyesek csinálni?

Erős állam

A romló gazdasági-és pénzügyi helyzet korlátozza a kormány és a párt mozgásterét. Ennek ellenére a baloldal legátfogóbb feladata továbbra is csak az lehet, hogy csökkentse a mai kapitalizmus okozta gazdasági-társadalmi különbségeket. Márpedig az egyenlőtlenségek további növekedését csak állami eszközökkel lehet megállítani. Nem kicsi és gyenge államra, ahogy a liberálisok gondolják, hanem erős és demokratikus államra van szükség.

Konkrét feladatnak az adózás társadalmilag igazságosabbá és progresszívabbá tételét tartom. Ennek érdekében szükség lenne a legnagyobb keresetűek adóterheinek 45, 48 és 50 százalékra történő felemelésére. A mezőgazdaság és a vidék problémáit a felvásárlási gondok megoldásával, a kistermelők értékesítési és fogyasztási szövetkezeteinek felállításával, állami pénzekkel való támogatásával látom megoldhatónak. Az egészségügy, a közoktatás és a közigazgatás reformjának is elsősorban a nép, az alul lévő 3 millió ember és főleg azok gyermekeinek érdekeit kell szolgálni. Ennek keretében a Magyar Bálint által meghirdetett privát kollégium építési program mellett szükség van a lepusztult kollégiumok állami felújítására, és az MSZP kezdeményezésére legalább 5000 új kollégiumi férőhely állami megépítésre. A kormányfőnek javasolni kellene egy Távoktatási Egyetem létrehozását.

Az óra lejárt

Gyurcsány Ferenc miniszter, aki eljött Debrecenbe, eredetileg a polgári és a népi baloldalról kívánt beszélni. Az elhangzottakat meghallgatva azonban újragondolta mondanivalóját és éppen arról nem szólt. Illetve csak annyit, hogy el kell hagyni a polgári és népi jelzőket, vagyis ezután csak baloldalról beszéljünk. Szerinte az alapkonfliktusok nem osztálytermészetűek. A baloldal legfontosabb feladata, hogy kidolgozza egy igazságosabb állam modelljét. Ezért el kell indítani a mélyebb reformokat, hiszen a szociális nyugalmat a kormány statikus intézkedésekkel és nem a jóléti rendszer dinamizálásával teremtette meg. Ezzel kapcsolatban feltette a kérdést: folytatható-e a jóléti rendszerváltás programja? A program összeegyeztethető-e a különböző társadalmi csoportok érdekeivel? Milyen eszközök állnak a kormány és az MSZP kezében? Van e erre felhatalmazása a néptől? Az MSZP-t konzervatív szervezetnek és hálózatos pártnak minősítette.

Hiller István kulturális miniszter, az MSZP alelnöke kijelentette, hogy "az óra, amit a rendszerváltáskor az MSZP-ben közösen felhúztunk, mára lejárt". Elismerte, hogy a nemzettel a magyar baloldal eddig periferikusan foglalkozott. A miniszter szerint a párt szociáldemokrata és nemzeti jellegű modernizálódása során olyan új elemeket is be kell emelni a szocialista politikába, mint a természetkultúra és a zöld gondolat. Csige József nyugdíjas tanár, Balmazújváros korábbi szocialista országgyűlési képviselője keserű szavakkal mutatta be Veres Péter szülőföldjén a mezőgazdaság és szegénység problémáit.

Ágh Attila politológus nem értett egyet Gyurcsány miniszterrel abban, hogy türelmet kért a kormány politikájához. Hangsúlyozta, hogy az értelmiségiek nagyon türelmetlenek. Kiss Sándor újpesti önkormányzati képviselő és mások a bérből-fizetésből élők gondjait és elégedetlenségét hangoztatták. Hozzászólásomban kénytelen voltam vitatni Gyurcsány azon állítását, hogy az országban meglévő társadalmi konfliktusok nem osztálytermészetűek. Szerintem ezek a konfliktusok, különösen a munkahelyeken, már az új kapitalista gazdaságból erednek, lényegében a tőke és a munka konfliktusáról beszélhetünk, de erről nem folyik igazi közbeszéd, pedig a baloldalnak és különösen az MSZP politikusainak, ideológusainak ezzel is szembe kellene nézni. Ezért a közeli jövőben az egyik legfontosabb feladat a népi baloldal erősítése.