Az MSZOSZ nem lehet elefántcsonttorony

Dr. Márkus Imre a Vasutas Szakszervezet elnöke a munka megszállottja. Már reggel 7- kor az irodájában sürög-forog, aláír, telefonál. - Ötven százalékos teljesítményt várok mindenkitől. Az én teljesítményem ötven százalékát. - állítja büszkén. Aki korán kel, aranyat lel...

Dr. Márkus Imre

- Mi olyan fontos?

- A Vasutasok Szakszervezetében mindig így megy a dolog. Én általában reggel 7-kor már itt vagyok. Fél 8-ra, mire a kollégák megérkeznek, a sürgős ügyeket napirendre teszem.

- Ugyanúgy hajtod magad, mint a többiek?

- Magamat jobban. Amikor 1994-ben ide kerültem, azt mondtam az akkori kollégáknak, hogy ötven százalékos teljesítményt várok mindenkitől, az én teljesítményem ötven százalékát. Voltak személycserék, ma már keményen dolgoznak a munkatársak, mindenki tudja a feladatát. Mi nem a jelenlétért fizetünk, hanem az érdemi munkavégzésért, mindegy hogy valaki 24 órában végzi el a feladatait, vagy 6 óra alatt.

Szembenállás

- Köztudott, hogy a Vasutas Szakszervezet az egyik legmarkánsabb, legharcosabb szakszervezet, amely mégsem esik a demagógia hibájába. Miért épp ezt a vonalat választottad, mikor mások a mindenkori kormánnyal való együttműködésben látják a túlélés garanciáját?

- A Vasutasok Szakszervezetében 106 éves fennállása során az az irányvonal alakult ki, hogy minden esetben szakmai alapon kell képviselni a vasutas munkavállalók érdekeit. Ez a kormány "színétől" független. Legfeljebb a konfrontáció mértéke változik, hiszen a szociális párbeszédet mellőző kormány (lásd: Orbán-kormány) idején a kemény elnyomással szemben markánsabb éllel kellett megjelenni. Egy szakszervezetekkel párbeszédre hajlamos kormánynál a szembenállás eszközei megváltoznak, a szakmai szempontok viszont változatlanok. Nincs más út. A Vasutasok Szakszervezete nem engedheti meg magának azt, hogy évente kétszer-háromszor színes rakétákat lőjön a vasutasok feje fölé, majd várjon a csodára.

- Ez a taktika azért az elmúlt évek tapasztalatai alapján veszteségeket is eredményezett. Erről mi a véleményed?

- A kiszámítható, higgadt szakszervezeti munka rövid távon nem mindig fizetődik ki. Mi nem hazudoztunk, nem ígértük oda a fél világot, azzal sem kábítottuk a vasutasokat, hogy lehozzuk nekik a Holdat palacsintasütőben, mert tudtuk, hogy mindez lehetetlen. Azt mondtuk meg, hogy a munkahelyek megmentése mellett, a biztos kenyér garantálásával mi az, ami elérhető. Lehetett volna sokkal magasabb béremelésért síkra szállni, sztrájkba vinni a vasutasokat, de lehet, hogy akkor most csak húszezer vasutas lenne a több mint ötvenezer helyett. Ez a szakszervezeti politika biztosan eredményezett veszteségeket is. Az Orbán-kormány a 2000-es vasutassztrájk után hadjáratot indított a három vasutas szakszervezet megsemmisítésére. A MÁV egyes vezetői egyéni motivációkkal is fűszerezett akciókat folytattak ellenünk. Ennek eredményeképp - elsősorban az adminisztratív munkaterületen - mintegy 1000-1500 fővel csökkent a taglétszámunk. Hallottunk olyanról is, hogy behívatták a kollégát, és nekiszegezték, döntsön: a MÁV vagy a szakszervezet. Több tisztségviselőnk lemondásra is kényszerült emiatt, ugyanis az elmúlt négy évben a sztrájkot követően csak a kötelező bérfejlesztést kapták meg. A Rákosi időkre emlékeztetnek azok a módszerek, amelyeket a FIDESZ-kormány megvalósított. A MÁV-vezetők pedig politikai komisszárként kőkeményen végrehajtották a központi akaratot. Üldözték a szakszervezeteket, ezért is fordultunk az ILO-hoz, amely elbírálta panaszunkat és megállapította, hogy az a levél, melyet Dr. Bajnai Gábor vezérigazgató-helyettes a szakszervezetek munkájának megfigyelésére kiadott jogellenes, az ENSZ alapokmányába ütközik, ezért felszólították a MÁV-ot, hogy azonnal vonják vissza, amit persze ők a mai napig nem tettek meg. Szakszervezeti helyiségeket vettek el, az ILO felszólította a kormányt, hogy intézkedjen a jogellenes helyzet megszűntetésére, nem történt semmi. A munkáltatói "terror" a szakszervezetek ellehetetlenítésére a mai napig fennáll.

- Nem voltak a vasutasok így könnyű helyzetben. Ilyen körülmények között milyen eredményeket tudtatok az egyszerű munkavállaló számára felmutatni?

- A hároméves megállapodás, amit a sztrájk alatt megkötöttünk, több ezer vasutas munkahelyét védte meg, kiszámítható bérnövekedést biztosított, és meghatározta a szociálpolitikai minimumokat - ruházati ellátás, üdülés, üdülési térítés, kamatmenetes kölcsön stb.terén -, amelyeket a MÁV-nak a munkavállalók felé biztosítani kell. Ezen kívül a MÁV kollektív szerződése kivédte azokat a negatív hatásokat, amelyeket a Munka törvénykönyvének módosítása okozott a kollektív szerződéssel nem védett munkavállalóknak. A garantált béremelések is, amelyeket minden harc nélkül sikerült elérnünk, pozitívan értékelendők.

Karmester nélkül

- Ez a harcos Vasutas Szakszervezet tagja egy olyan konföderációnak, amely nem éppen a harcosságáról ismert... Mennyire töltötte be a Sándor László-féle MSZOSZ a feladatát? Milyen kritika fogalmazódhat meg a konföderáció vezetésével kapcsolatban?

- Én, mint MSZOSZ-elnökségi tag, ígéretet tettem, hogy nem nyilatkozom MSZOSZ-ügyekről. De mint ágazati szakszervezeti vezető, a vasutasok véleményét elmondhatom. Nagy Sándor, amikor Sándor Lászlónak átadta az MSZOSZ-t, egy anyagilag sokkal jobb kondícióban lévő, szakmailag elismert, vezető erőt jelentett. Működése kiegyensúlyozottabb és átláthatóbb volt. Egyébként a váltáskor mi is Sándor Lászlót támogattuk. Most is meggyőződésem, hogy az MSZOSZ-nek jó szakértői vannak, sok kiváló munkatárs dolgozik a központban és a megyékben is. Ennek ellenére, úgy érzem, mintha a zenekar karmester nélkül muzsikált volna. Mi azt vártuk, hogy az MSZOSZ azt a hátrányt pótolja számunkra, ami a másik két reprezentatív vasutas társszakszervezet előnye velünk szemben: Dr. Borsik János kollégám az Autonómok elnöke, Gaskó István pedig a Ligának. Mi azt szerettük volna, hogy ezt a kis hátrányunkat kipótolja az MSZOSZ. Sajnos ilyen törekvéseket nem éreztünk soha, ellenkezőleg: inkább le akartak nyomni bennünket a másik két szakszervezettel szemben.

- Mi lehetett ennek az oka?

- Talán a hatalomféltés, attól tarthatott az MSZOSZ elnöke és szűk baráti köre, hogy potenciális ellenfele lehetek. Hála Istennek ez már a múlt, belátta az elnök, hogy vége a történetnek és meglehetősen szokatlan módon, de távozott.

- Én ott voltam a legutóbbi kongresszuson és úgy láttam, hogy a húsosok voltak az egyetlenek, akik karakteresen támadták a Sándor László féle vezetést. Szerencsésebb lett volna akkor tiszta vizet önteni a pohárba. Miért nem lehetett ezt megtenni?

- Az MSZOSZ tagszervezeteinek többsége a mai napig nem látja tisztán a helyzetet. Az elmúlt négy évben sérült az MSZOSZ alapszabály szerinti működtetésének elve, csorbát szenvedett a belső demokratizmus és előtérbe került a "kamarilla-politika". A háttérben az elnök mikor-kivel "megbeszélt mindent", de a testület előtt a fontos kérdések nem kerülhettek napirendre. A VSZ, mint tagszervezet szerette volna például megnézni az MSZOSZ mérlegbeszámolóját, a mérleg mellékleteit. Az elnök ezt két éven át megtiltotta. Alapszabály szerint az MSZOSZ-nek joga van a VSz-hez eljönni, és belenézni a könyveinkbe és ugyanehhez fordítva nekünk is jogunk van. Ezen túl elindult egy olyan folyamat is, hogy egy állandó központi MSZOSZ-apparátus mellett egyre több feladat került át a tagszervezetekhez, különösen a Vasas Szakszervezethez és a Vasutasok Szakszervezetéhez. Rengeteg munkát vettünk át, amiért a fizetést valaki az MSZOSZ-ben vette föl. Milyen működés az, hogy én befizetek, aztán elvégzem a munkát?

Ágazati hangsúly

- Sokan azon a véleményen vannak, hogy nincs is szükség MSZOSZ-re.

- Én ezt nem osztom. Az viszont kétségtelen, hogy az elmúlt 12 évben olyan változások történtek, amelyek túlléptek a jelenlegi konföderációs rendszer szervezeti keretein. Az Unióban - és számunkra is ez lehet a jövő - az ágazati szakszervezeti szerveződések kerülnek előtérbe. Óriási hiba, hogy a közlekedési szakszervezetek három konföderációhoz tartoznak. Ez a konföderációs megosztottság legyengíti az érdekérvényesítési képességet. Az egy lehetetlen helyzet, hogy a vasutasok sztrájkolnak, a Volán pedig viszi az utasokat.

- Milyen MSZOSZ-t akartok novembertől?

- Sajnos eddig az MSZOSZ-ben nem tudtuk úgy megjeleníteni az ágazati érdekeket, mint szerettük volna, ezért külön utakat kellett keresnünk. emiatt sok vád is ért bennünket, pedig mi - ellentétben néhány állítással - sosem akartuk felrobbantani a konföderációt. Azt gondolom, most elindult egy olyan tisztulási folyamat, amely az ágazati szakszervezetek javára válik. A kongresszusig hátralévő 5-6 hónap alatt új MSZOSZ-t kell felépíteni, a mostani felállást nem szabad konzerválni, hanem a szakmai szerveződéseket kell erősíteni.

- Hogyan lehet az egyszerű munkavállalóval megérteni az MSZOSZ-tagság fontosságát?

- Az MSZOSZ-nek a tagszervezetek irányába fennálló szolgáltatásait kell egyértelműbbé tenni. Érdemivé kell tenni a párbeszédet az MSZOSZ szakértői és az ágazati szakszervezetek vezetői között, hogy az országos ügyek világosabbak legyenek. Az MSZOSZ nem lehet többé elefántcsonttorony, a megközelíthetetlenség szimbóluma.