Szakszervezetek és a sajtó

Szakszervezeti vezetőket láttak vendégül érdekvédelmi területen dolgozó újságírók 2002. február elején a Magyar Újságírók Országos Szövetségében. A vasutas- és a vasasszakszervezet elnökei mellett - mint kétszeres "lapgazda" - Kapuvári József, a HDSZ és az ÉDOSZ elnöke is meghívást kapott az érdekes eszmecserére, amelynek a mukavállalói érdekvédelem nyilvánossága és a szakszervezeti sajtó helyzete volt a témája.

"A szakszervezetek kiszorulnak a médiából"

A tárgyszerű és kollegiális hangulatú megbeszélés résztvevői egyetértettek abban, hogy a hazai sajtóban nagy mértékben háttérbe szorúltak a munkavállalók helyzetéről, a munkakörülmények alakulásáról, az érdekvédelem törekvéseiről szóló híradások. A szakszervezetek egyre inkább érzik, hogy kiszorúlnak a médiából, de saját eszközeikkel nem tudják ellensúlyozni az ebből fakadó hátrányokat. Szőke Károly, a vasasok elnöke szerint vidéken valamivel jobbb a helyzet, de az országos napilapok például nem írják le, hogy az országban 369 helyi szervezetük működik, jelen vannak a múltiknál is. Márkus Imre, a vasutasok elnöke úgy jellemezte a helyzetet, hogy "ha nem csinálunk botrányt vagy nem hazudunk, akkor nem kerülünk be a lapokba".

Kapuvári József megerősítette: a szakszervezetekről kevés híradás jelenik meg, amiből a közvélemény egy része olyan következtetést von le, hogy nem is dolgoznak. Az információs társadalomban ugyanis, amiről nem beszélnek, az szinte nem is létezik. Fontos volna, hogy a szakszervezetek a saját tevékenységük bemutatásán kívül hallassák a hangjukat, véleményt mondjanak különféle társadalmi kérdésekről is. Hiba volt - hangsúlyozta - a Népszava eladása, ma legalább egy hetilap kellene a szakszervezeteknek.

A HDSZ elnöke a kollégákat tájékoztatta arról, hogy a HÚSOS 10. éve jelenik meg, a húsosszakszervezet minden tagjához eljút, s jelentős szerepet vállal a szakmai nyilvánosság megteremtésében is. Úgy ítélte meg, hogy az érdekvédelem eszköztárában mind nagyobb szerepet kap a nyilvánosság, a saját újság. Kijelentette: a multikkal szemben szinte egyetlen eszköz a nyilvánosság. Egyetértett azokkal a megállapításokkal, hogy a szakszervezeti sajtó fejlesztésének is fontos feltétele a szakszervezeti összefogás, az egység megteremtése, szétforgácsolt erőkkel nem lehet lehet fellépni a jelentős kommunikációs fölénnyel rendelkező munkavállalókkal szemben. Márkus Imre ezzel kapcsolatban megjegyezte: a MÁV-nál a munkáltató hússzor-harmincszor annyit költ sajtóra mint amennyire a munkavállalói érdekvédelem képes. Ennek különösen konfliktusok, sztrájkok idején nő meg a jelentősége.

A beszélgetés során felmerült, hogy a megjelenő szakszervezeti lapok összességében tekintélyes felületet jelentenek, amely a hírdetőket is érdekelheti. Hatékonyabb együttműködéssel a lapok közös rovatokat indíthatnának, több értékes anyagot adhatnának közre. További együttműködési lehetőséget kínál az Internet. (A HÚSOS ebben a tekintetben egyedülálló teljesítménnyel büszkélkedhet, a tíz év teljes anyaga elérhető a világhálón.) A három szakszervezti elnök és a vendéglátó újságírók egyaránt úgy ítélték meg, hogy érdemes folytatni a párbeszédet, hiszen a nyilvánosság bővítéséhez a szakszervezeteknek és az újságíróknak, szerkesztőknek egyaránt fontos érdeke fűződik. Az olvasók szolgálatában.