Kölcsönös érdek a párbeszéd

Szokatlanul enyhe időjárással köszöntött ránk az idei február, a hideg tél után gyors kitavaszodást ígérő napok jöttek. A szakszervezet tél eleji kongresszusa óta azonban, ha lehet, még szembetűnőbbé váltak a magyar agrárium hosszú évek óta tartó hanyatlásának jelei. A belső bajokat csak megtetézték az Európai Unió által ismertetett támogatási elképzelések.

Küldöttek a szegedi kongresszuson

Hirtelen értelmüket veszítették azok az okoskodások, hogy nekünk az a jó, ha a magyar élelmiszertermelők nem látszanak nagyon izmosnak. Hogy nem baj, ha van egy kis baj. Az egyenlőtlen feltételek nem sok jót igének a húsiparnak sem, amely már régóta kénytelen sodródni az árral. Egyre távolabb a biztonságot jelentő partoktól.

Az elmúlt esztendő ágazati krónikájából az olvasható ki, hogy az állatbetegségek miatt tartózkodóbbak lettek a fogyasztók, a piacszabályozás zavarai miatt magasra szöktek a sertésárak és döntő változások mentek végbe a húspiac főszereplőjének számító Pick Csoport tulajdonlásában. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a korábbiaknál is szembetűnőbbé vált az ágazat tőkeszegénysége, lemaradása a technológiai versenyben és hátrább szorulása a szakmák jövedelmezőségi rangsorában, társadalmi presztízsében. Mindebből pedig az következik, hogy erősödött az ágazat függősége a kormányzati és tulajdonosi szándékoktól, a menedzsment sokat veszített korábbi befolyásából. Mint ahogy a munkavállalók is veszítettek munkahelyeket, kereseti lehetőségeket és perspektívákat.

A szakszervezeti kongresszuson sok szó esett a szakmáról, s az elhangzottakból bárki meggyőződhetett róla, hogy alulnézetből is jól láthatók az ágazat gondjai. Ugyanakkor azt is tapasztalni lehetett, hogy a szakszervezeti vezetők körében erős a tettrekészség, az együttműködési szándék a nehézségek meghaladásában. Vélhetően jó fogadtatásra talált volna minden partnerségre utaló gesztus, együttműködést jelző szándék a szaktárca és a munkaadók részéről. Sajnos ilyen mozzanatokban nem bővelkedett a kongresszus. Mondjuk meg világosan, visszalépés történt ezen a téren. Négy évvel korábban, a gyulai kongresszuson a Hússzövetség képviselője még határozott ígéretet tett az ágazati kollektív szerződés megkötésére, Szegeden már ígéretre sem futotta a munkaadók képviselőjének erejéből. A küldötteknek be kellett érni a nehézségek (panaszok) meghallgatásával, ami persze nem elégítette ki az alaposan megfiatalodott szakszervezeti tisztségviselői kart.

Az idei esztendő sorsdöntő lehet a hazai élelmiszer-ipar számára - jósolják szakemberek. Kérdés, hogy mennyi árut sikerül eladni a hazai boltokban, folytatódik-e a piacvesztés, s milyen feltételek között kell felvenni a versenyt a külföldről érkező termékekkel? S milyen húzóerőt jelenthet az export, megtarthatók, javíthatók lesznek-e a külpiaci pozíciók? Mindezek a gondok nyomasztják a húsipart is. Gazdaságpolitikai jelzésekre, piaci trendek változására figyelnek a befektetők és a menedzserek, akiknek az elképzeléseit meg a munkavállalók képviselői próbálják kifürkészni. A szociális párbeszéd, a partnerség a legtöbb cégnél nem áll azon a szinten, hogy a jelentősebb döntések előkészítése során az érdekvédők tárgyaló asztal mellett mondhassák el a véleményüket. Igaz, más országokban sem olyan régen ismerték fel, hogy nagy károkat okozhat egy közfogyasztási termékeket gyártó cég imázsának, ha nem elég körültekintéssel járnak el a munkavállalói érdekeket illetően. (Erre utal a Danone körül támadt botrány.) Az élelmiszert előállító és forgalmazó cégeknek ugyanis elemi módon fontos a jóhírük megőrzése és védelme.

Kétségtelen, hogy a HDSZ szegedi kongresszusa komoly elkötelezettségről tett tanúbizonyságot az élelmiszerbiztonság, a szakmai utánpótlás vagy a technológiai fejlesztés kérdésében. Bizonyítékául annak, hogy a szakszervezetnek van mondanivalója a bérkövetelésen kívül is, az érdekvédelem kész és képes a párbeszédre. Feltehetőleg az előttünk álló években nagy szükség lesz a szakmai erők összefogására és egyes kérdésekben a közös fellépésre. Kölcsönös előnyök és érdekek fűződnek a szociális partnerség, a párbeszéd megújításához.

Februárban már reménykedhet az ember, hogy jobbra fordul az időjárás, megújul a természet, mert jönnek a tavaszi hónapok. Március, április, május. Egyre beljebb megyünk a 2002. esztendőbe, amely -mondják - sorsdöntő lehet.