Egyre nehezebb az érdekegyeztetés

- véli az előző kongresszus házigazdája

Komoly szerkezeti változások következtek be az ágazatban, a nagyok nagyobbak lettek, több helyütt megszűnt vagy nagymértékben csökkent a termelés. Amikor 1997-ben Gyulán tartottuk a kongresszust, akkor az ágazatban tizennégyezer foglalkoztatott volt, ma tizenegyezer - mondta lapunknak nyilatkozva Bezdán János, a HDSZ országos elnökségének tagja, a Gyulai Húskombinát szakszervezeti vezetője, üzemi tanácsának első embere, amikor a HDSZ-kongresszus óta eltelt időszakról és a jövő érdekvédelmi feladatairól beszélgettünk vele.

Bezdán János, a HDSZ frontembere a csabai fesztiválon

- Sok szempontból érdekes és figyelemre méltó volt a Húsipari Dolgozók Szakszervezete (HDSZ) legutóbbi, 1997. novemberi gyulai kongresszusa. Példának okáért azért, mert az elnökségi 20 százalékos javaslatával szemben a küldöttek - meglehetős többséggel - úgy foglaltak állást, hogy minden alapszervezet egységesen 22 százalékos emelési javaslatot jelent be, méghozzá egy időpontban, 1997. december 15-én a munkaadóknak.

- Ez valóban így történt, méghozzá a Békés megyei és az országos sajtó élénk érdeklődésétől kísérve. Azonban hadd említsek egy másik mozzanatot. Volt egy küldött, aki talán azon az alapon, hogy semmi sem drága, 28-30 százalékos béremelési követelés megfogalmazását szorgalmazta. A józan többség ezt elvetette. Arra szeretnék emlékeztetni, hogy akkor, az elkövetkezendő 1998-as évre a kormányzat 13-15 százalékos inflációval számolt. Ennek fényében érdemes megvizsgálni a HDSZ kongresszusa által végül elfogadott 22 százalékos béremelési követelést. Ebben benne foglaltatott, hogy eljött az ideje felzárkóztatni a béreket, mert az évek során reálértékükből sokat veszítettek a húsos keresetek. Saját példánkat, a Gyulai Húskombinát Rt.-jét tudom felhozni bizonyítékul. A kongresszus évében a korábbiakhoz képest jelentős, 15-25 százalék közötti differenciált béremelést tudtunk végrehajtani. A következő évben, 1998-ban, amelyre az egységes követelés szólt "csak" 17 százalékosat. Ám ha ehhez hozzávesszük, hogy a cég vállalta a magánnyugdíj-pénztári befizetés egy részének teljesítését, valamelyest nőtt a szociális keret, és amikor tizenegynéhány ezer forint volt a minimálbér, akkor nálunk már huszonötezernél senki sem kaphatott kevesebbet, akkor már más a kép. Összességében meglett a 22 százalék.

- A gyulai kongresszus abban hiszemben cselekedett, hogy Magyarországon létezik ágazati érdekegyeztetés, és ezek alapján nem egészen hosszú időn belül tető alá lehet hozni az ágazati kollektív szerződést is. Mindebből mi valósult meg?

- A helyzet valóban így festett. Ezért fogalmaztuk meg egységes bérkövetelésünket, ezért határoztuk el annak egységes bejelentését a húsos cégeknél. Értetlenül állunk ma is az előtt a tény előtt, hogy erre semmilyen érdemi választ nem adott a szakma, amely alatt elsőrendűen a Magyar Húsiparosok Szövetségébe tömörült munkaadókat értem. Őszintén mondom: sokkal szorosabb együttműködésben tudnám elképzelni a szövetség és az érdekvédelem munkáját. - Hogyan kellene elképzelni egy modern, európai érdekegyeztetést a jövő évi bérek ügyéről szakszervezet és munkaadók között?

- Véleményem szerint úgy, hogy mindkét fél kialakítja a maga reális elképzelését, amely persze eltér - akár jelentős mértékben is - egymástól. Eztán kijelölt tárgyalódelegációk megbeszéléseket kezdenének egymással, hogy közelítsék az elképzeléseket. Többfordulós tárgyalások szükségesek, majd amikor minden igény és helyi lehetőség figyelembe vételével kialakul az egyezség, azt mindenkinek el kellene fogadni. Hangsúlyozom: elvileg így kellene működnie az egyeztető folyamatnak, de ettől még roppant távol vagyunk.

- És mi a mai gyakorlat?

- Nem akarok rosszindulatú lenni, és nem is tudom kétséget kizáróan bizonyítani, amit mondok, de több információm arról erősít meg, hogy az év vége felé körtelefon van a húsos vezérigazgatók között, akik informálisan megbeszélik egymással, hogy milyen mértékű béremelés fölé nem mennek a tárgyalások során. Ezt én nem igazán merném egyeztetési folyamatnak nevezni. Még odáig sem jutottunk el, hogy négyszáz munkavállaló után egy függetlenített szakszervezeti vezetői állás lehessen alapszervezetenként. Ez komoly gond. Alapszervezeti szinten konkréten tudok beszélni, méghozzá a Gyulai Húskombinátról. Nálunk a szakszervezeti bérigény bejelentése után megindulnak a tárgyalások, amelyek ma már óhatatlanul nem zárulnak le az első szakasznál. A legtöbbször három vagy négy tárgyalási fordulót kell tartanunk, de végül mindig egyezségre jutunk, méghozzá ésszerű és elfogadható kompromisszumok mentén. Vélekedésem szerint a szakszervezet felelősségteljes magatartásának döntő szerepe van abban, hogy ennél az ezer főnél többet foglalkoztató cégnél szociális és munkabéke van. Ehhez hozzáteszem: az utóbbi négy évben egyre bonyolultabbá és nehezebbé vált az érdekegyeztetés helyi szinten is.

- Tekintsük át, hogy mi történt a szakmában az elmúlt négy évben! Milyen változások következtek be, milyen tendenciáknak lehetünk szemtanúi?

- Komoly szerkezeti változások következtek be az ágazatban. A nagyok nagyobbak lettek, több helyütt megszűnt vagy nagymértékben csökkent a termelés. Amikor 1997-ben Gyulán tartottuk a kongresszust, akkor az ágazatban tizennégyezer foglalkoztatott volt, ma tizenegyezer. Négy év távlatában ez jelentős csökkenésnek számít.

- Mennyiben változott meg a politikai és munkajogi környezet az elmúlt években?

- Jelentősen. Gondolok itt az egyik legfrissebb történésre, a Munka törvénykönyv munkavállalók számára hátrányos módosítására. Ez ügyben - bár ismerjük a végeredményt - nem tehetünk szemrehányást magunknak. Leveleket és petíciókat írtunk a helyi politikusoknak, tiltakozó demonstrációkon vettünk részt, majd pedig Békés megyében fizetett hirdetésben hoztuk a szakszervezeti tagok és a szélesebb nyilvánosság tudomására, hogy kik voltak azok az országgyűlési képviselők, akik támogatták a munkavállalókat hátrányosan érintő törvénymódosítást, és kik nem. De ugyanezt megtesszük közvetlenül a parlamenti választások előtt is, hogy mindenki megalapozott információk birtokában adhassa le voksát.

- Amikor év végén összeül a HDSZ kongresszusa, akkor számba kell venni, melyek a következő ciklus legfontosabb feladatai, vagyis mi a teendő 2005-ig?

- Nem szlogen, hanem nagyon is valóságos kihívás a szakszervezetnek, miként a kormánynak és a társadalomnak is, az Európai Uniós csatlakozás, amely várhatóan 2005-ig bekövetkezik. Az erre való felkészülés elengedhetetlenül fontos. A szakszervezeti vezetők, tisztviselők képzése elsőrendű feladat. Ebbe a tárgyalások technikáját, a munkajogi kérdések elsajátítását éppúgy beleértem, mint a számítástechnikai és informatikai ismeretek megszerzését. Ebben az ügyben Gyulán sokat léptünk előre, mert az alapszervezeti vezetők többségének már van számítógépe, ezek segítségével elérhető a világháló, ahonnan a szükséges ismeretanyag beszerezhető. A másik nagy feladat pedig a két évvel ezelőtti döntésnek megfelelően létrehozni az élelmiszeriparon belül az egységszakszervezetet.