Ki fizeti meg a nagyobb biztonságot?

Interjú Dr. Orosz Sándorral, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnökével

- Az elmúlt hónapokban az állati megbetegedések miatt meglehetősen erős hisztéria vonult végig az európai élelmiszerpiacon, amely egyaránt foglalkoztatta a termelőket, a feldolgozókat, de még a törvényhozókat is. Megítélése szerint Magyarországon milyen hatásokat váltott ki, mennyire gyűrűzött be ez a jelenség?

Dr Orosz Sándor egy HDSZ fórumon

- Megítélésem szerint Magyarországon a szó valódi értelmében nem alakult ki hisztéria, ugyanakkor azt nem állíthatom, hogy a külhonból jövő hírek, a bizonytalanság légköre nem érintette meg a hazai közvéleményt. Alapvetően annak köszönhetjük a hisztérikus jelenségek elkerülését, hogy nálunk az emberek hozzászoktak, ha bemennek egy üzletbe, ott egészséges húst, illetve hústerméket kapnak a pénzükért. Valójában az a kérdés foglalkoztatta a fogyasztókat, hogy az állatbetegségektől érintett országokból bejöhet-e ellenőrizetlen termék. A hústermelők kedélyét pedig felborzolták azok a híresztelések, amelyek a húsimport esetleges megszigorításáról, szankciók bevezetéséről szóltak.

Az állatbetegségeket kisérő külföldi reakciókból, intézkedésekből levonhattunk bizonyos tanulságokat, amit azért említek meg, mert a parlament napirendjén éppen most szerepelnek az állategészségügyi -, illetve az élelmiszer törvény módosításáról szóló javaslatok.

- Az említett jelenségek mögött kulcsfogalom lett az élelmiszerbiztonság, amelynek a megvalósítása termelési, feldolgozási, kereskedelmi, sőt tudományos problémákat is felvet. Az említett törvénymódosítások tulajdonképpen a korábbi szabályozás folytatásának, vagy az új helyzetre adott válasznak tekinthetők?

-Teljesen nyilvánvaló, hogy egy komplex problémával állunk szemben, amelynek a megoldásában csak egyik elem a törvényalkotás. Megjegyzem: az említett törvények módosítása nem az Európai Unióhoz való csatlakozás szabályozási kényszeréből fakad. Ésszerű indoka van annak például, hogy az állategészségügyi törvény külön választja az állatorvosi magánorvoslást a hatósági orvosi feladatoktól, de ez önmagában nem volna sürgős teendő. Véleményem szerint, amit a vitában is elmondtam, nem akkor kell az erőd falát tatarozni, amikor támad az ellenség. Itt a száj és körömfájás, mi pedig az állatorvoslási rendszerünk átépítésével foglalkozunk...

- Ami komoly feszültségeket kelt az állatorvosok körében...

Több lett a kockázat...

- Ez teljesen nyilvánvaló. A szocialista pártnak, amelyet a mezőgazdasági bizottságban képviselek, a törvénymódosításokkal kapcsolatban egyébként az a törekvése, hogy a vásárlók biztosak lehessenek abban, ha élelmiszert vásárolnak a megszokott üzletükben, attól nekik semmi bajuk nem lehet. Továbbá azt szorgalmazzuk, hogy a gazdák versenyképességét segítő szolgálatok működjenek Magyarországon, az érintettek által elérhető áron. Emellett fontosnak tartjuk, hogy az állatorvosoknak anyagilag megérje közreműködni ezekben a szolgálatokban.

Kiváló állategészségügyi szolgálat alakult ki nálunk, amely egyébként feltétele a hatékony élelmiszerbiztonsági rendszernek. Megfigyelhető, hogy a BSE és a száj- és körömfájás körül kialakult hisztéria az élelmiszerbiztonság magasabb szintjét hozza létre Európában, amely sajátos piaci versenyhelyzetet teremt. Versenyelőnyt biztosít a korábbiaknál jóval szigorúbb biztonsági követelményeknek megfelelő vállalkozásoknak.

Megítélésem szerint magas színvonalú biztonsági követelményeknek csak olyan élelmiszeripar tud megfelelni, amely mögött a mezőgazdaság önmagában is teljesen átlátható és maximálisan hatékony. Azt kell mondanom, hogy a jelenben érvényesülő agrárpolitika nem ilyen irányba viszi a folyamatokat. A kisgazda politikusok avítt nézetei, az általuk vezetett minisztérium szétesése nem kedvez a magas élelmiszerbiztonsági követelmények teljesítésére képes mezőgazdaság kialakulásának. Az élet persze az ostobaságok ellenére is megy tovább, mára kialakultak azok a vállalkozói csoportok, amelyek nem a politika kívánalmai, hanem a piaci követelmények szerint teszik a dolgukat.

- A nagyobb biztonság többe kerül, ki fogja megfizetni, csak a fogyasztó, vagy az állam is vállal bizonyos szerepet?

- Piacgazdaságban a termék előállításával kapcsolatos változások a fogyasztókat terhelik. Ha az európai fogyasztó hisztérikusan kapja fel a fejét valamilyen jelenségre, akkor természetesnek veszi, hogy a megnyugtatására szolgáló rendszerek árát megfizeti. Jóval bonyolultabb a helyzet Magyarországon, hiszen a bérek jóval alacsonyabbak, a fogyasztók széles rétege nem képes követni a fölfelé mozgó árakat. Könnyen visszaeshet a fogyasztás, ahogy erre az elmúlt években számos példa akadt.Tehát a magas színvonalú élelmiszerbiztonsági rendszerek működtetése egyenlőre nem hárítható át teljes mértékben a fogyasztókra. A magyar agrárvezetésnek kutyakötelessége olyan lépéseket tenni, hogy átmeneti jellegű megoldásként állami segítséggel lehessen bevezetni az új biztonsági rendszereket. Ezáltal elkerülhetővé válik egyes termékek megdrágulása, illetve a magas árak miatt a fogyasztás visszaesése. Hiába vezetünk be ugyanis a termékeink külföldi eladhatósága szempontjából fontos élelmiszerbiztonsági intézkedéseket, ha közben a hazai piacon szűkül a fogyasztás, s emiatt tönkremennek a vállalkozások.

- Az élelmiszerbiztonság terén megoldandó feladatok jelentős része a húsipart érinti. Megbecsülné, hogy az élelmiszeripar ágazatai közül milyen arányt képvisel e tekintetben a húsos szakma?

- Megmondom őszintén, hogy ilyen számítással nem találkoztam, de nyilván ez a legkritikusabb szektor, hiszen a termékek kitettsége nagy, szem előtt vannak a termékek és általában hosszú feldolgozási folyamat után jutnak a fogyasztóhoz. Mindebből adódik, hogy az élelmiszerbiztonság növelésével kapcsolatos költségek is a legszámottevőbbek ebben az ágazatban. De emiatt nem halogathatók az intézkedések, oda kell adni a forintokat és megtenni a szükséges lépéseket.