Multinacionális érdekvédelem

A nemzetközi munka tapasztalatai

Az utóbbi időszakban megszaporodtak azok a nemzetközi események, amelyeken az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének (ÉDOSZ) is képviseltetnie kell magát. Kapuvári József az ÉDOSZ elnökeként legutóbb éppen Kanadába utazott volna egy húsipari konferenciára, ám a tragikus amerikai események miatt a konferencia megrendezését elhalasztották. A minszki és a brüsszeli konferenciák azonban nem maradtak el, ezekről a tanácskozásokról Kapuvári kolléga beszámolója alapján adunk tájékoztatást.

Óriásokkal szemben

Az élelmiszeripari szakszervezetek életében a nemzetközi kapcsolat egyre nagyobb szerepet játszik, hiszen - miként az Agrárgazdasági Tanács anyagában is szerepel - változatlanul jelentős a magyar élelmiszeriparban a külföldi tőke. A hivatalos számítások szerint a hazai élelmiszeripar 62 százaléka van külföldi tulajdonban. Ez megadja annak az okát, miért fontos a külföldi kapcsolat. Az élelmiszeripari szakszervezetek több iparágban 100 százalékban külföldi tulajdonos által vezetett vállalatokkal állnak szemben. Méghozzá olyan cégekkel, amelyek világviszonylatban is nagy vállalatnak számítanak, amelyeket idehaza csak multinacionális cégeknek hívunk. Ezek kezében olyan ágazatok vannak, mint az édes-, a szesz-, a növényolaj-, a cukor-, a dohány-, és a söripar. Ebben a helyzetben látható, hogy a kis magyar szakszervezetek egyedül nem igazán tudnának fellépni a nagy cégekkel szemben, ellensúlyt képezni, netán partneri viszonyt kialakítani. Ezt csak úgy lehet, ha a hazai szakszervezet is a szélesebb, nemzetközi dimenzióba helyezi magát, megkeresik azokat a nemzetközi szövetségeseket, akikkel együtt leülve ténylegesen partnert jelent a másik oldal számára. Szerencsére az ÉDOSZ szövetséget, s ezen keresztül az ágazati szakszervezeteket a rendszerváltás hajnalán, már 1991-ben felvették a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségébe (IUF), s egy év múlva pedig az élelmiszeripari szekcióban is elnyerte a tagságot.

A nemzetközi szövetségekben régi hagyományok vannak a nagyvállalatokkal való együttműködés terén. Több nagyvállalattal - a szakszervezetek és a vállalat viszonyát rendező - hosszú távú megállapodás él (például a Danone-nal, a Nestlé-vel, az Unilever-rel). Működnek úgynevezett információs, konzultációs bizottságok, ami azt jelenti például a Danone esetében, hogy a párizsi vezérigazgatóság egy olyan nagyszabású döntést, mint a cég átszervezése, csak a szakszervezetekkel történt találkozó után jelentették be a nyilvánosság előtt.

Értékes kapcsolatok

Ilyen hátország nélkül a magyar szakszervezetek minden bizonnyal marginális szerepet játszanának a multinacionális vállalatoknál, ezért, függetlenül a költségektől, részt kell venni a nemzetközi életben. Ha nem vennének részt, ez annyit jelentene, hogy lemondanának a szakszervezet érdekérvényesítő szerepének legalább 70 százalékáról. Az ÉDOSZ szakágazatai közül a gabona-, a malom-, a hús- és a sütőiparban meghatározó a magyar tulajdonlás, ám várhatóan ezekben az iparágakban is változni fog a tulajdonosi kör.

A nemzetközi munka rendkívül felértékelődött az elmúlt időszakban, jelentette ki Kapuvári József. A hazai szakszervezeti vezetők közül jó néhányan azonban nem beszélnek idegen nyelvet, ezért fontos, hogy olyan szakembergárda nőjön fel, akik képesek kommunikálni, egy tárgyaláson részt venni, netán azt levezetni. Ezzel tovább növekedne a nemzetközi munka hatékonysága is, tehát nem ártana, ha a szakszervezeti képzésben erre is nagyobb hangsúlyt helyeznének.

A nemzetközi munka egyébként két szinten folyik: az IUF-nél, amely világszervezet, s csaknem 3 milliós tagsággal rendelkezik. A másik az európai szakszervezetek saját szövetsége, amely szintén tagja a világszervezetnek. Az EFFAT, vagyis az Európai Élelmiszeripari-, Agrár-, Hotel-, Vendéglátó-ipari- Turisztikai és Rokonszakmák Szakszervezeti Szövetsége tavaly jött létre úgy, hogy 2000-ben vált tagjává az agrárszektor. Ezzel a teljes vertikum - a termőföldtől az asztalig, étteremig - egy szakszervezeti szövetségben működik. Az EFFAT székhelye Brüsszelben van, ahol egy munkaszervezet működik főtitkárral az élen (Harald Wiedenhoffer jelenleg a főtitkár). Az európai szövetség négy koordinációs irodát működtet. Az egyiket éppen az ÉDOSZ székházában rendezték be.

Magyar képviselet

A szövetséget három szektor alkotja, ennek megfelelően létrehoztak egy agrár-, egy élelmiszer- és egy hotel-turizmus-vendéglátási szektort. A szektorok évente egyszer közgyűlést hívnak össze, erre került sor éppen legutóbb, szeptember 13- 15.-e között. Ezen a közgyűlésen szektorelnökséget választottak a munka hatékonyságának növelése érdekében. A szektor elnöksége öt főből áll, s az élelmiszerszektorban az a megtiszteltetés érte a magyarokat, hogy Kapuvári Józsefet is beválasztották az elnökségbe. Egyébként az elnökség munkáját még egy főállású titkár is segíti Paul Andela (az IUF és az EFFAT alelnöke is, a holland testvér-szakszervezet nemzetközi titkára, egyben az EFFAT elnökség vezetője), a közelmúltban nálunk járt dán Henry Jochumsen az elnök, az angol Brian Rever az alelnöki posztot tölti be, míg a spanyol Cecilia Sanfel Nandel és Kapuvári József egészíti ki az elnökséget négy évre. A közgyűlésen egy programtervet is elfogadtak, amelyben meghatározták, hogy az elkövetkezendő időszakban milyen témákkal foglalkoznak, mi a szerepe az európai élelmiszeriparnak.

A minszki találkozót az IUF szervezte. Másfél évvel ezelőtt létrehozták a közép- kelet-európai koordinációs bizottságot, amelynek az a feladata, hogy a térségben hangolja össze a szakszervezetek munkáját, különös tekintettel a képzésre és az oktatásra. Ebben a bizottságban egy-egy országot egy-egy szakszervezet képviseli. A minszki találkozón szó volt az IUF jövő évi genfi kongresszusának előkészületeiről, amelyen a koordinációs bizottság is részt vesz. A kongresszust megelőzően hívják össze a 3. Közép-kelet-európai konferenciát, amelyen a régió megközelítően 30 szakszervezete képviselteti magát. A régióban a szakszervezetek különböző fejlettségi szinten állnak, egy dolog azonban összeköti őket: az együttműködés.

Három régióban

Készült egy olyan összeállítás, amelyben rögzítik, mely transznacionális vállalat mely országokban van jelen. Magyarország igencsak előkelő helyen áll a listán, mivel szinte mindegyik nagyvállalat jelen van, amelyik számít a világban, S nem csak az élelmiszeriparban, hanem a hotel szakmában is. A minszki találkozón arról a stratégiáról esett szó, hogy ezekkel a transznacionális vállalatokkal hogyan tartsa a szakszervezet a kapcsolatot, s erre egy összehangolt programot dolgoznak ki. Ugyancsak itt döntötték el, hogy a szűkebb, térségi együttműködés jegyében három szubrégiót alakítanak ki. Az egyiket Közép-Kelet-Európa alkotja, amelybe a három Balti állam, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia tartozik. A másik szubrégiót a Balkán államok alkotják, vagyis Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Románia, Bulgária, Albánia, Macedónia és Koszovó. A harmadik szubrégióba az északi államokat sorolták, így Oroszországot, Ukrajnát, Moldáviát, Kazahsztánt és Belorussziát, azaz a FÁK országok európai részéhez tartozó államokat. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom négy irodát működtet a régióban: Vilniusban, Moszkvában, Budapesten és Zágrábban.