Bizakodással és kétségekkel az egységről

Archív felvételünkön jobbról Kapuvári József, Menczer Tibor és Lakatos Gyula abból az időből, amikor a gabonaipar és a dohányipar is erősítette az ÉDOSZ-t.

Az ÉDOSZ 50. jubileumi kongresszusán a Húsipari Dolgozók Szakszervezete közel öt év különállás után újra a szövetség tagja lett. Az eseményt követő napokban arra kértünk kollégákat, hogy értékeljék a kongresszuson született döntéseket és mondják el véleményüket a következő időszak legfontosabb teendőiről. Íme a válaszok.

Vidéki Imréné, a Hűtőipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke:
Úgy érzem, annak ellenére, hogy hosszú ideig készültünk a kongresszusra és a húsipar visszatérésére, a hosszú előtárgyalás ellenére is előkészítetlennek tűnt a tanácskozás. Ennek az egyik oka az volt, hogy arról a bizonyos megállapodásról, amit lényegében a húsipar hozott össze, nem alakult teljes mértékű egyetértés. Meglátszik abban is, hogy a húsipar tulajdonképpen a kongresszuson lépett be a sorainkba, az új alapszabály elfogadását követően.

Talán még az előzményhez annyit, hogy miután az alapszabálynak olyan jellegű módosítása került elfogadásra, amely nem egészen találkozott mindenkinek az egyetértésével, ebből adódóan egy szervezet egyúttal ki is vált.

Két éven belül a legfontosabb feladat az egységszakszervezet alapjainak a lerakása. Ezt illetően személyesen eléggé szkeptikus vagyok.

Farkas Andrásné, a Baromfi-ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke:
Egy kicsit visszakanyarodnék a kongresszus előtti időszakhoz annyiban, hogy a szövetséget alkotó szakszervezetek többsége mindenféleképpen sürgette a megújulást, a változást, a pozitív irányba való kimozdulást. Ez a kongresszus annyiban felel meg ennek a várakozásnak, hogy végre választott egy elnököt, akit valóban hivatalosan a Cégbíróság bejegyezhet, mint az ÉDOSZ Szövetség elnökét, ami nagyon fontos ennek a szervezetnek. A másik dolog az, hogy az alapszabálynak új eleme a korábbi Szövetségi Tanáccsal szemben egy választott elnökség, amelybe a szakszervezetek egy-egy képviselője választás útján került. Várakozással tekintünk az elé, hogy ez az elnökség, ebben az összetételében hogyan tudja majd ellátni a feladatát, miután az elnök és az elnökség hatáskörébe nagyon sok olyan tevékenység, döntési hatáskör is átkerült, ami korábban a Szövetségi Tanácsnál, illetve a Választmánynál volt.

Ismeretes, hogy több tagszervezet első számú vezetője nem tagja a testületnek. Velem együtt öten nem jelöltették magukat, és nemcsak azért, hogy nem kívánták megmérettetni magukat, mert biztos vagyok benne, hogy mi is kaptunk volna annyi szavazatot, mint a többi kolléga. Itt részint a korábbi megjegyzések, amelyek elhangzottak a Húsipari Dolgozók Szakszervezete részéről is, meg az édesipar képviselőitől is, hogy fiatal, agilis, hozzáértő legyen, hosszútávu megoldást jelentsen, nyugdíjas ne legyen ... Hozzá kell tenni, hogy Vidékiné és én is nyugdíjasként tevékenykedünk. Ezért meglepő, hogy amikor az Elnökség megválasztásra került, három nálam idősebb kolléga lett a testület tagja.

Az nagyon jó dolog, hogy az ÉDOSZ kezd egységesebbé válni és a húsipar ismét a szövetségben dolgozik. Nem jó dolog viszont, hogy a Gabonaipar felfüggesztette a tagságát és néhány nap múlva kiderül, hogy kilépett, vagy sem. Lehetséges, hogy ez a folyamat nem állt meg, tehát a szkeptikus véleményeket ebben a tekintetben el tudom fogadni.

Azt hiszem, mindenki várakozással tekint az elkövetkező néhány hónap elé, és én a hozzászólásomban a kongresszuson is elmondtam azt, hogy nagyon fontos dolog lesz a 2000. évi költségvetés tárgyalása, illetve elfogadása. A kérdés az adott helyzetben az, hogy tudjuk-e emelni a tagdíjat, vagy nem tudjuk emelni, ami a szövetség működéséhez kell.

Úgy gondolom, és ezt a szövetség elnökének egy konzultáció keretében elmondtam, hogy ez a szervezet úgy tud egyben maradni az elkövetkező időben, ha minden jelenleg szövetséges szakszervezetet egyformán kezel a vezetés. Tehát nincs kicsi, nagy, gazdag vagy szegény tagszervezet, ezt értem ez alatt. Az új vezetés ne legyen türelmetlen az elképzelések megvalósításában, kell kifutási idő, hogy a pillanatnyilag várakozó állásponton lévő szervezetek lássák: valóban történt-e pozitívum? Mennyiben és mi az, ami a szervezetet meggyőzi a további szövetségben maradáshoz. Ne legyen erőszakoskodás, diktátum, és ne legyen, hogy csak az a jó irány, amit az új vezetés elképzelt, és mindenképpen azt kell megvalósítani. Tehát hallgassuk meg egymást, legyen véleményütköztetés, és fogadjuk meg a kisebbségi véleményt is.

Bezdán János, a HDSZ elnökségének tagja:
Örömmel vettem, hogy a kongresszus ülésén az alapokmányban érvényesültek azok az elképzelések, amelyeket a HDSZ megfogalmazott, és késő estére gyakorlatilag kérhettük a szövetségbe való felvételünket. Nagy várakozással tekintünk az elé a kongresszust követően, hogy a megválasztott elnök és az elnökség hogyan tudja ezt az új elképzelést majd megvalósítani. Maga az elnökség, illetve az alelnökök személye garancia lehet a véleményem szerint arra, hogy meg fog mozdulni valami az ÉDOSZ-szövetségben, és ennek hatását majd az alapszervezetekben is érezhetjük. Reméljük, hogy az a szakgárda, amely az elképzelések között szerepel, rövid időn belül személyekben is megjelenik, és ezáltal egy szövetségi szintű összefogott munka elkezdődik.

Egy alapszervezet szempontjából tekintve elmondhatom, hogy amíg nem voltunk szövetségi tagok, a megyében addig is azt tapasztaltam, hogy a többi ÉDOSZ- szövetséghez tartozó cégekkel egyfajta kapcsolatot mindig tartottunk. Ők várták elsősorban és együtt drukkoltunk, hogy ez a szövetség létrejön. Alapszervezeti szinten különben én azt várom, hogy a megyében lévő szövetségeseinkkel tudunk találkozni, egyeztetni, véleményt cserélni és egymás munkáját támogatni. Most, hogy az ÉDOSZ-szövetségbe léptünk, ettől azt várom, hogy amit eddig egyedül csináltunk, azt szövetségi szinten közösen végezzük és együtt gondolkodva előrébb tudjunk lépni.

Tóth Ferenc, a HDSZ elnökségének tagja:
Személyes véleményem és a tagság véleménye szerint is egy olyan erős szövetségre van szükség, amely tárgyalóképes a kormánnyal és a többi szakszervezeti tömörüléssel is, olyan koncepciókkal, tervekkel rendelkezik, amelyek elfogadhatók az állam képviselői és a dolgozók által is. Külkapcsolat is kell, olyan partnerek, akik segítenek nekünk a tapasztalataikkal, hogy fejleszteni, iskoláztatni tudjuk a dolgozóinkat, a szakszervezeti tagokat. Úgy érzem, nehezen született meg ez a csatlakozás, de a lehetőség benne van. Gondolok itt arra, hogy Kapuvári kolléga lett az elnök, elfogadták a feltételeket, amelyeket mi szabtunk a csatlakozáshoz.

A megyében az ÉDOSZ, mint szövetség nem működik, egy kollégával, a MIZO alapszervezetének elnökével sűrűn találkozom. Vannak közös dolgaink, akciók, amelyeket együtt szervezünk, jól kijövünk vele, és egyetértett a csatlakozással.

Sóki Gyula, a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke:
A sütőipari szakszervezetnek mindig az volt a véleménye, és ezt számtalan formában kifejezésre juttatta, írásban, fórumokon, hogy a jövő útja az egységszakszervezet megteremtése, és ez több annál, mint egy szakszervezet visszajövetele. Őszintén nagyon örülünk, hogy visszajöttek a húsos kollégák, és ez lehetőséget teremt arra, hogy egy építkezési folyamat induljon el a szövetségen belül. Mi sütősök úgy képzeljük el, hogy két éven belül létre kell hozni az egységszakszervezetet. Ez a széttöredezett, anyagi és szellemi erőt szétforgácsoló szakszervezet nem tud erőt felmutatni, és egyre inkább szembetaláljuk magunkat tőkeerős, szakmailag felkészült, uram bocsá, politikai befolyással is rendelkező munkaadókkal. Másodsorban: többezer kis vállalkozás működik, ahol nem lehet önállóan szakszervezetet létrehozni. Tehát az a jövő, hogy egy egységszakszervezetet létrehozzunk.

Szerintem a szövetség legfontosabb feladata a közeljövőben, hogy egy olyan szakmai gárdát hozzon létre, és ennek a finanszírozására a szövetséget alkotóknak meg kell teremteni a feltételeket, hogy szakmai segítséget tudjon nyújtani a szövetséget adó szakszervezeteknek. Tehát egy kollektív szerződés kötéshez munkajogász kimenjen, nemzetközi szervezetekkel kapcsolat legyen, nyelvet beszélő emberrel, stb. Két éven belül az egyesülési kongresszust elő kell készíteni. Ez egy nagyon sziszifuszi, nehéz munka, mert részben szakmacsoportokat kell létrehozni és bizonyos egzisztenciális kérdéseket is rendezni kell, de ez a legfontosabb feladat.

Az egységszakszervezet létrehozásának célja, lényege, hogy az alapszervezetek több segítséget, szakszerű támogatást kapjanak. Szóval nem a szakszervezeteket kell megosztani, hanem egy egységes szakszervezetben kell az egyes szakágazatok igényének megfelelően tevékenykedni. Európa nyugati felében is úgy van, hogy egyesülnek a szakszervezetek, nagyon erős bázist hoznak létre, vagy hoztak már létre, és amikor arról van szó, hogy egy adott szakmának kell kollektív szerződést megkötni, akkor ez az erős szakszervezet együttesen lép föl az érdekek védelmében. Ez a jövő útja. És ez több annál, mint csak az ÉDOSZ-on belüli egység megteremtése, mert ha ezt felismerik a többi szakma területén is, és netán szakágazatok, ágazatok között is létrejön egy egyesülési folyamat, akkor ez önmagában az MSZOSZ-t is erősíti és a sokat hangoztatott fordulathoz vezet. . Meggyőződésem, hogy egy ponton túl az egész konföderáció különállása is értelmetlenné válik.

Németh György, a HDSZ alelnöke:
Mindenki nagy várakozással tekintett az ÉDOSZ 50. kongresszusa elé. Így a Húsipari Dolgozók Szakszervezete is. Ezen belül az ide meghívott küldöttek, köztük én is. Azzal, hogy ismét létrejött az ÉDOSZ-szövetség a HDSZ részvételével, a véleményem és elvárásom szerint egy új stratégia mellett, olyan közös összefogást sikerült kialakítani, amely az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségét előrébb viszi. Gondolok a szorosabb együttműködésre, a külső megjelenésre, és arra, hogy a tagjainknak a jövőt illetően megfelelő elképzelést tudunk letenni az asztalra. Mint alapszervezeti vezető, mindenképpen összefogást várok ettől az új szövetségtől. Az élelmiszeripar az Európa Unió felé halad, konkrét információkat, közgazdasági, jogi és egyéb segítséget várok a megnövekedett érdekvédelmi feladatokhoz.

Somogy megyében jó néven, pozitívan értékelték a kollégák az ismételt szövetségre lépést, az alapszervezet tagjai örülnek neki, hiszen végül is a húsipar korábban is az ÉDOSZ-hoz tartozott.