Kongresszus a Beszkidekben

A lengyel Szolidaritás Szakszervezet Élelmiszeripari Tagozata június 3-6. között az egyik legszebb lengyelországi üdülőkörzetben, Szczyrk településen, a Beszkidekben tartotta tisztújító kongresszusát. A tanácskozáson Kapuvári József elnök, Németh György alelnök és Tóth Sándor elnökségi tagból álló delegáció képviselte a HDSZ-t, akiket nagy barátséggal köszöntöttek a házigazdák, hiszen nem először került sor találkozóra a két szervezet képviselői között.

A magyar vendégeknek szokatlannak tűnt, hogy viszonylag kevés számú küldött részvételével tartották a kongresszust: 1500 szakszervezeti tagot képviselt 1 küldött, ami a mintegy 45 ezres taglétszámot tekintve 30 küldöttet, plusz a titkárságot és a vendégeket jelentette. A kongresszus első napján újjáválasztották Miroslaw Nowickit a Szolidaritás Élelmiszeripari Tagozata elnökének, valamint az elnök mellett megválasztották a 14 tagú vezető testületet.

Mint az olvasók előtt is ismert, a Szolidaritás Szakszervezet sajátos helyzetben van, mivel az általa vezetett választási koalíció alakított kormányt tavaly ősszel Lengyelországban. Az azóta eltelt idő többek között olyan problémákat vetett fel, hogy a Parlamentben, illetve a kormányzati munkában feladatot kapott szakszervezeti képviselők nagyon leterheltek és képtelenek eleget tenni mindkét megbízatásuknak. Ezért valószínűleg ketté fogják választani a feladatköröket, aki parlamenti munkát végez, az nem kap szakszervezeti megbízást.

A szakszervezeti elképzelések kormányzati megvalósulásáról, a választási célkitűzések állásáról az idő rövidsége miatt még nem lehet megbízható véleményt alkotni.

A kongresszus ideje alatt magyar delegáció számára egy üzemlátogatást szerveztek lengyel barátaink a Zywieci Sörgyárban, amely alkalmat teremtett arra, hogy betekintsünk lengyel munkavállalói érdekvédelem mindennapjaiba. Az üzemlátogatás mély benyomást tett a magyar delegációra, részben a látott modern technológia, technika, részben pedig a szakszervezeti tapasztalatok miatt.

A sörgyár a privatizáció során a holland Heineken csoport többségi tulajdonába került Évi két és félmillió hektoliteres kapacitásával a csoport nagyobb üzemei közé tartozik. Mintegy 900 fő dolgozik a cégnél, beleértve a kereskedelmi kirendeltségeken foglalkoztatottakat is. A Szolidaritás szervezettsége magas, az alkalmazottak közel 70 százaléka szakszervezeti tag. A privatizáció során sikerült biztosítani a munkavállalói jogosítványok, pozíciók megőrzését, amely jelenti mindenek elött a kollektív szerződést, a szociális juttatásokat és a részvételt a vállalatvezetés munkájában.

Az üzemben működő Szolidaritás szakszervezet a taglétszám alapján 4 vállalati állományú függetlenített státuszra lenne jogosult, de ebből csak kettőt használ fel.

A lengyel törvények ugyanis 150 szakszervezeti tagonként biztosítanak lehetőséget 1 fő munkakör alóli felmentésére szakszervezeti munkavégzés céljából.

A szakszervezeti befolyást jól jellemzi a menedzsmenttel nemrégiben kötött megállapodás a csoportos létszámleépítés ügyében. Az elbocsátott munkavállalók 3 évi átlagkeresetüknek megfelelő végkielégítésben részesültek, ami - tekintettel a cégnél elért magas, 1.000 USD/hó átlagkeresetre - igen jelentős, mintegy 40 millió régi zloty. Az elbocsátott dolgozók - többek között - 10 évig elsőbbséget élveznek az esetleges újrafelvételnél, valamint a szezonális munkalehetőségek elnyerésénél. A kedvező helyzetet jól jellemezte még a színvonalas szociális létesítmények (étkezők, öltözők) megléte, valamint a munka- és egészségvédelmi előírások gondos betartása is.

Arra a kérdésre, hogy miként tudták a kedvező feltételeket elérni, azt a választ adták a helyi érdekvédők, hogy tárgyalásokkal és a Szolidaritás közismert sztrájkképességével, a sztrájk lehetőségének felvázolásával.

A számos pozitív példa ellenére nem könnyű a szakszervezetek helyzete Lengyelországban sem. Nagy probléma a megosztottság, esetenként egy munkahelyen 22 szakszervezet is létezik.

A látottak és hallottak abban erősítették meg a magyar delegáció tagjait, amit eddig is vallottak, hogy az eredményes érdekvédelemhez nem feltétlenül kell sztrájkolni, de jó, ha a tárgyalópartnerek tudják, hogy adott helyzetben, ha másként nem megy, a szakszervezet képes és kész a munka beszüntetésére is.