Ébredés a kábulatból

A HDSZ kongresszusán az érdekvédelem, a munkaügyi kapcsolatok kérdései mellett sok szó esett a húsipar helyzetéről is. A megjelent vendégek nem zárkóztak el attól sem, hogy a Húsos olvasói számára is kifejtsék véleményüket.

Jankó Ferenc, a Magyar Húsipari Szövetség elnöke, egyben a Pick csoporthoz tartozó Ringa Rt. vezérigazgatója kérdésünkre válaszolva elmondta: az iparág koncentrálódása nem a Pick és a Ringa házasságával kezdődött. A Délhús Rt. létrejöttével a dél-magyarországi régióban koncentrálódott egy kézbe a piac. Ez a törekvés egyébként az ország más pontján is megfigyelhető - lásd a Pinit, amely Kiskunfélegyházán új, egy millió sertés vágására alkalmas vágóhidat épített. (Egyes hozzászólókkal ellentétben ez Jankó Ferenc szerint nem káros.) Az EU- ban csakis erős, jól felszerelt, magas technológiájú húsüzemek maradnak életben. Magyarországon a már említett három nagy cégcsoportnak van reménye arra, hogy felvegye a versenyt az EU cégekkel is, s megtartsa, netán erősítse exportpozícióit is.

Ugyanakkor nem rózsás a húsipar helyzete - jelentette ki az elnök. Az a hullámzás, amely a mai piacot jellemzi - egyszer több sertés van, egyszer pedig hiány tapasztalható - még mindig komoly gondot okoz, s nem találták meg az ellenszerét. Jankó Ferenc szerint a nem megfelelő piacszabályozás is oka ennek a hektikusságnak. A húsipar mintha mostohagyermeke lenne a Földművelésügyi Minisztériumnak, miután stabilizációs törekvéseket nem tapasztalnak a húságazat szereplői.

Az export értékesítés - minden híreszteléssel szemben - rosszabb feltételekkel zajlik, mint tavaly. Nem is használják ki az EU kedvezményes kvótákat, hiszen például darabolt húsból a lehetséges mennyiségnek csupán az 52 százalékát teljesítik a negyedik negyedévben is. Magyarországon drága az alapanyag, a hús, így eladási gondokkal küszködik minden cég. A sertés felvásárlási ára júliustól meredeken felszökött, miután hiány mutatkozott vágóállatból. Ma viszont már több a vágásra felkínált sertés, nagyobb ütemben dolgozzák fel a húst, ám a piacon csak nyomottan értékesíthető a hústermék. Az alacsony értékesítési árnak az lesz a következménye, hogy a húsipar kénytelen lesz csökkenteni a felvásárlási áron. Ebből adódóan újból jelentkeznek majd azok a feszültségek, amelyek évről évre nyomasztják a termelőket és a feldolgozókat. Nem sikerült megállítani azt a folyamatot sem, hogy a termelők közül főleg a kisebbek ne hagyjanak fel a sertéstartással. Ez pedig jó szabályozással megoldható lenne, állítja az elnök.

A Húsipari Szövetség kezdeményezte az FM-nél, hogy az idei negyedik negyedévben - miután ismét túlkínálat jellemzi a piacot - adjon a tárca exportszubvenció-kiegészítést, amivel legalább az exportban jelentkező veszteségeket kompenzálhatnák. A tárca azonban nem támogatta a javaslatot, de még azt az ígérvényt sem váltották be, hogy az állatorvosi költségeket az év második felében támogatják. Ez annál is fájóbb, mert szeptembertől radikálisan emelkedtek az állatorvosi vizsgálatok költségei.

Az utóbbi öt évben a húsipar nem tudta az árban még az infláció mértékét sem érvényesíteni. A belpiacon is jelentősen változott az értékesítés lehetősége. Az elnök szerint a nagy üzlethálózatok megjelenésével a húsipar nem tudta az áraiban érvényesíteni a költségek növekedését, mert egységesen lépnek fel minden áremeléssel szemben.

Az ágazat középtávú tervei szerint az alapanyag-termelésnek évi 7 millió sertést kell adnia a feldolgozóiparnak. Jelenleg nem éri el az 5 millió darabot. Jankó Ferenc úgy véli, hogy a 7 millió sertést hosszú távon képes feldolgozni az ipar. S miután több gabona terem, mint amennyit a hazai állatállomány képes elfogyasztani, ezért fontos volna az állomány növelése.

*

Orosz Sándort, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnökét is megkérdeztük, hogyan látja a húsipar és az érdekvédelem helyzetét. A kongresszus a szocialista politikus szerint a kábulatból ébredés kongresszusa volt.

Itt is érzékelhető volt az, ami az élet más területén, hogy a rendszerváltozás kezdeti politikai, majd tartós gazdasági ökölcsapásai után éledeznek az emberek. Az ütéseket többé-kevésbé kibírták, sérülésekkel, komoly veszteségekkel, most azonban már nem erről folyik a párbeszéd. Sokkal inkább a hogyan tovább kérdése foglalkoztatja a húsipar szereplőit is. Az elnök fontosnak tartaná, ha ismét egy erős élelmiszeripai szakszervezeti tömörülés jönne létre, mert így sokkal könnyebb lenne az érdekérvényesítés is, amit a nemrégiben elfogadott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény is lehetővé tesz.

A mezőgazdasági bizottság ülésein kevesebb szó esik a közvetlen termelésről, de az elnök szerint sikeres az ágazat egészéért folytatott harcuk. A nemzeti agrárprogram és az agrártörvény elfogadásával építkezhet az ágazat3 hiszen a folyamatot már törvények is védik. Az agrárgazdaságnak van tehát jövője, s az a legfontosabb, hogy az ágazat valamennyi szereplője megtalálja számításait ebben az építkezésben. A munkavállalók, a kistermelők gondjai több figyelmet érdemelnek, támogatni, segíteni k*ll a termelők szövetkezését, a munkavállalók érdekérvényesítését.

A húsipar helyzetének értékelését il´etően az elnök egyetértett Jankó Ferenccel. Vélhetően hamarosan kialakulnak azok a struktúrák, amelyek a húsipar számára veszedelmet jelentő hGktikus termelési ármozgásokat nivellálják, illetve kiküszöbölik.