Minősítések és tények

Válasz Bihari Vilmos vezérigazgató úrnak

A Pick Rt. közgyűlése előtt, 1995. április 25-én állásfoglalást juttatott el a HDSZ elnöksége a Délmagyarország szerkesztőségébe. Másnapi számában a megyei lap az állásfoglalást teljes terjedelemben közölte, - s mellette azonos terjedelemben közreadta a Pick Rt. vezérigazgatójának (hirtelenjében fogalmazott) nyilatkozatát is. Úgy éreztem, hogy Bihari Vilmos úr nyilvánosságnak szánt egyes kijelentései viszontválaszt igényelnek, de ennek közreadását a megyei lap már nem vállalta. Kénytelen vagyok élni ezért a szakszervezetünk lapja által biztosított lehetőséggel.

A Húsipari Dolgozók Szakszervezete a Pick Szeged Részvénytársaságnál működő alapszervezete éppenúgy elmarasztaló, rossz minősítést kapott a társaság vezetésétől az 1997. évi béremelési igénye miatt, mint a HDSZ elnöksége. Az elnökség természetes érdekvédelmi szerepe, feladata szerint, a magyar törvények által biztosított joga alapján és a szervezet alapszabályának megfelelően lépett fel, amikor állásfoglalásában kifogásolta, hogy a cég vezetése - olvasható az 54. sz. vállalati híradóban - a február 20-a óta egyetlen és nagyon szerény béremelési javaslatát is visszavonta.

Bérügyekben két érdek létezik: a tulajdonosi érdek és a munkavállalói érdek, s nincs közös Pick-érdek. Az előbbit a cég vezetése képviseli, az utóbbit, ha feladatuk szerint járnak el, a szakszervezet vezetői. Úgy tűnik számunkra, hogy ebben az évben a bérmegállapodásra a Pick Szeged Rt.-nél jobban oda kell figyelni, mivel néhány helyi szakszervezeti vezető nincs igazán tisztában a szerepével, hogy bérügyekben kinek az érdekét képviseli.

Az idézett vállalati kiadvány, majd a Délmagyarország című lapban a vezérigazgató úr a szakszervezeti bérigényt irreálisnak, az elnökségi állásfoglalást a valóságtól és a realitástól elrugaszkodottnak minősítette.

A vezérigazgatói érvelés a következőképp hangzott: „időközben a céget ért kedvezőtlen hatások és az értékesítés helyzete miatt a cégvezetés úgy ítéli meg, hogy további vizsgálatok szükségesek a béremelés mértékének meghatározására". A tények:
- az ágazati szakszervezeti béremelési ajánlás 22% volt, amely szerény reálbér- növekedést irányzott elő,
- a társaság egyetlen ajánlata, amelyet előterjesztett, visszavont, majd újra javasolt, ilyen módon gyakorlatilag diktátum: április 1-jétől 10 százalék, július 1- jétől újabb 7 százalék. Mértékét tekintve ez a javaslat ez évben 11,3 százalékos, április 1-jétől április 1-jéig pedig 15,7 százalékos béremelést jelent.
- az alapszervezet kompromisszumos javaslata: április 1-jétől 15 százalékos, majd július 1-jétől újabb 7 százalékos béremelés volt. Mértékét tekintve ez az ajánlat ez évben 15,2 százalékos, április 1-jétől április 1-jéig tartó időszakot egy bérévnek tekintve 21 százalékos béremelést jelent.

Ez a javaslat a cégvezetés szerint a valóságtól elrugaszkodott és irreális. A Pick Szeged Rt. május közepén közzétett első negyedéves üzleti jelentése szerint a nyereség több mint 40 százalékkal, az árbevétel 12 százalékkal, az export 17 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a közvetett költségek csak 2 százalékkal nőttek. A jelentés szerint a sikerhez hozzájárult a termelői árak tavalyi, harmadik negyedévtől történő emelése is.

A következtetések levonását az olvasókra bízom.

Tény az is, hogy a Pick Szeged Rt. évek óta eredményes gazdálkodást folytat, (melyet szakszervezetünk is nagyra értékel), de a béremelés mértéke rendre elmaradt az inflációtól. Egy jól működő társaságnál szerény reálbér növekedést előirányozni jogos követelés. Szakszervezetünk érdekelt a Pick-csoport sikeres működésében, ezért is támogatta és támogatja az ÁPV Rt.-nél a társaságnak a legújabb vállalatfelvásárlási akcióját.

Az is megfelel a tényeknek, hogy a Pick Szeged Rt. dicsekedhet az ágazatban a legmagasabb átlagbérrel, azt viszont csak csendesen és némi szomorúsággal jegyzem meg, hogy a versenyszférában, vagy a hasonlóan eredményes nagyvállalatokhoz viszonyítva sajnos nem lehetünk különösebben büszkék a szegedi bérekre.

Ami pedig a keresetnövekedést illeti, meg vagyok győződve, hogy a keresetek a bérfejlesztés mértékénél nagyobb százalékban fognak emelkedni ez évben is. A többletmunkából és túlmunkából származó keresetnövekedés örvendetes és kívánatos dolog, amely a cég piacképességét is jelzi, de nem tudjuk összekeverni a bérfejlesztéssel, amely a béreknek változatlan óraszám és változatlan munkamennyiség melletti emelését kell, hogy jelentse.

Azt a vádat illetően, hogy miért van szükség a bérvitában a sajtónyilvánosság bevonására, csak azt tudom válaszolni, hogy ha a szakszervezet számára a szociális partner, a munkáltató több napon keresztül semmilyen módon nem elérhető, nem marad más eszköz, mint a nyilvánosság.