Lapszemle

Kollektív szerződés Dániában

Az 1995 év tavasza - úgy tűnik - európaszerte a kollektív szerződés kötésének időszaka. Így van ez a dánoknál is. Az északi országok, köztük Dánia gyakorlata szerint is, a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseleti szervek tárgyalóküldöttségei által kidolgozott és ellenjegyzett tervezetet általános tagi szavazásra bocsátják. Az 1995-96. évi kollektív szerződések tervezetét a tagság 60 százalékos többséggel elfogadta. A szövetség vezetése és a tárgyalóküldöttség elégedett az eredménnyel, mert a majdnem szakításig feszült tárgyalásokat csak nagy taktikai érzékkel lehetett újra a megegyezést kereső szellemben tovább folytatni.

Az új kollektív szerződés kulcsszava a felelősség, a munkáltatói oldalról pedig a rugalmasság. Pontosabban, magyarra fordítva, a rugalmas munkaidő. A dán húsiparban már olyan méretű a termelőeszközök értéke, hogy folyamatos, illetve a rendelésnek megfelelő kihasználtsága alapvető gazdasági tényező. A rugalmas munkaidő elfogadása esetén a munkáltatók további munkavállalói igények kielégítését is vállalták volna.

A kollektív szerződést a demokrácia játékszabályai szerint elfogadta a többség, így hatályba lépett és kötelező a nemmel szavazókra is. A szakszervezet vezetése azonban nem mehet el amellett, hogy a szavazók 40 százaléka az elutasítás mellett szavazott.

Az elutasításnak nyilván számos magyarázata lehet, miként az igennek is. Az okok vizsgálatánál azonban bizonyára van egy mélyebb összefüggés, amire az egyéni döntések felfűzhetőek: azoknak a tagoknak a szolidaritás-tudata, akiket szoros kötelékek fűznek a gyárkapun belüli szaktársaikhoz, de azon kívül érdektelenek. A valóság az, hogy a jövő kollektív szerződéskötései új kereteket, formákat és módszereket kívánnak. Az elkövetkező esztendőkben olyan gyökeres változások mennek végbe a munkaszervezeti feltételekben, hogy a sikeres kollektív szerződés kötése és az eredményes érdekvédelem már nem biztosítható a hagyományos keretek között.

Az elutasítás magas aránya azt jelzi, hogy számos érdek sérült a megállapodásban, és sok elvárás nem teljesült. A jövőben tehát olyan formákat kell keresni, ahol a személyes döntésnek és a döntésben résztvevők felelősségének nagyobb tere van. A megoldás kulcsa a bizalmiak kezében van. Magasabb felkészültséget és ennek birtokában eredményesebb tárgyalási hatékonyságot kell elérniök olyan körülmények között, amikor a bértágyalások gyakorlatában az ágazati szakszervezetek lehetőségei korlátozottak. A felkészítés az ágazati központ, a felkészülés pedig a helyi vezetés feladata. Mindebből látszik, hogy csak az összefogás és a szolidaritás vezethet sikerre.

Ugyanakkor fel kell azt is ismerni, hogy az érdekellentétek mellett vannak a munkáltatóknak és a munkavállalóknak közös érdekei is. Ezek elérése csak a munkahely biztonsága, a vállalat érdekeinek megértése, a súlyos érdeksérelmek elkerülésére való törekvés szellemében biztosítható.