Búcsú az óévtől

Az idei évről, munkáról, keresetekről, a munkavállalók közérzetéről kérdeztük a HDSZ választmányának négy tagját, olyan kolléganőket, akik fogékonyak a környezetükben tapasztalható örömök és gondok iránt, szakszervezeti tevékenységükből adódóan ismerik az emberek véleményét. Óévbucsúztató négy tételben.

Huszár Margit (Kaposvár) húsraktári adminisztrátor: Vegyes érzelmekkel búcsúzom a 2012-es évtől. Az év eleje jól indult abból a szempontból, hogy megkaptuk a bérkompenzációt, így az adóváltozások miatt nem ért bennünket hátrány. A termelés viszont egész évben nyögvenyelősen alakult. Egyes területeken előfordult, hogy csak heti két-három napokat dolgoztak az emberek. A vezetés átszervezésekkel, területek összevonásával próbál javítani a helyzeten, példának okáért hétfőn csökkentett létszámmal vágnak a vágóhídon, kedden a csontozóban pótlétszámmal dolgoznak. Ilyen megoldásokkal általában négy napot tudunk dolgozni, az ötödik nap bizonytalan. Egész évben bíztunk, hogy felfut a munka, sok mindent szépen felújítottak, vártuk, hogy ez a termelés növekedésével jár. A piaci és likviditási gondok miatt azonban egyelőre sajnos nem indult be igazán a termelés. Mostanra a szabadságok is elfogytak és a munka is. Az állásidőt azonban a kollektív szerződés szerint kifizetik. Visszatekintve az előző évre, a gondok csak gyarapodtak. Úgy érezzük, hogy a jövő év még nehezebb lesz. Attól azonban nem tartunk, hogy a kaposvári húsüzem a gyulai és a kapuvári vágóhidak sorsára jut.

Pálinkás Bernadett (Alsómocsolád) csomagoló mérleges: A munka szempontjából voltak nehezebb időszakok az év során. Most az év vége felé többet dolgozunk, de tavasszal és nyáron voltak időszakok, mikor igen kevés munka volt. Ez mostanra helyrebillent. Kereset szempontjából, úgy gondolom, hogy nehéz a helyzet. Kevés a dolgozók fizetése. Elégedetlenek. Mindenképpen várják a béremelést. A Picknél tervezett új bérrendszerrel kapcsolatban nem jutottunk dűlőre, az emberek sok jóra ezután sem számítanak. Sokan úgy gondolják, hogy csak rosszabb lehet. Kimondhatjuk bátran, hogy az emberek nálunk félnek az új bérrendszertől. Ahhoz képest, hogy az újabb határidő szerint január 1-től megváltozik a bérezés, sok konkrétumot még nem tudunk róla. Ez bizonytalanságokat okoz. A mi üzemegységünkön sajnos látszik, hogy ha nem is kilométerekben, de messze vagyunk Szegedtől. A nálunk dolgozó lányok és asszonyok - arányuk magas a munkavállalók körében - több törődést és figyelmet érdemelnének.

Burány Erzsébet (Baja) termelési elszámoló: Az év elején bizakodó hangulatban voltak a kollégák. Aztán jöttek a bértárgyalások, amitől teljesen elkeseredtek, mivel kudarcba fulladt az egyeztetés. Elhalasztották az új bérrendszer bevezetését, ebből adódóan rengeteg az átlagkeresetben kifizetett bér, több területen a dolgozók nem a teljesítmény szerint kapják a fizetést, mert nincs normájuk. Most sokan várják, hogy decemberben kapnak valami ellentételezést, amire kaptak is ígéretet. Az idei év rosszabb volt, mint az előző év. Mindig úgy érezzük, hogy a helyzet egyre rosszabb. Négy év óta nem volt valódi béremelés a cégnél. Ehhez képest optimistán várom a jövő évet: csak jobb lesz!

Baján az érdekvédelem megosztottsága foglalkoztatta az idén a kollégákat, de a béreket illetően egységes állásponton vagyunk. Baján és Alsómocsoládon a kimutatások szerint kisebbek a bérek a cég többi egységéhez képest, de nekünk is ugyan úgy fizetni kell a számlákat, emiatt többen máshol keresik a boldogulásukat. A távozók helyére felvett munkaerő nem nagyon marad meg, mert a mi béreink már nem vonzóak a térségben. A Bácshús idején még jónak számítottak a húsos bérek, ma már nem. Vannak nálunk jobban fizető helyek. Különösen a fiatalok könnyen továbbállnak.

Bagi Ferencné (Szolnok) alapszervezeti elnök: Nagyon rossz tapasztalataink vannak az idei évről. Igaz, hogy munka volt rengeteg, de pénz az nem sok. Nem kaptuk meg a bérkompenzációt sem. Most sem nagyon kecsegtető a helyzet. Több alapanyagot veszünk, több a munka, de ebből pénzt nem nagyon nem látunk. Habár most három hónapra kifizették az üzemi dolgozóknak a túlórát, de olyan keveset kaptak, hogy többen sírtak, mert többre számítottak. Elkeserítő a helyzet, mert a számlákat mindenkinek fizetni kell. Nálunk is elég sok kollégának van hitele, az emberek a túlélésért harcolnak. Örülnünk kell annak is, hogy van munkánk, hallom gyakran, de ezt én már cinikus demagógiának tartom. A bevásárlásnál még gondolni sem lehet semmi extra igényre, jó ha a legszükségesebb dolgokra jut. Jön a karácsony, mindenki várja a szaloncukrot és az ilyenkor szokásos húscsomagot. Reméljük meglesz, még benne van a megállapodásban. Ezen kívül egész évben semmi pluszt nem kaptunk, fizetésemelés sem volt és utalványt sem kaptunk. Tavalyhoz képest az idén kevesebbet kerestek az emberek, a sok munka ellenére. A jövő évvel kapcsolatban mindenki várakozik, de hogy mi lesz, azt nem tudjuk. Most elment az egyik angol igazgató, ebből egyesek arra következtetnek, hogy kilátástalan a helyzet, mások a helyére álló vezetőtől várják a helyzet jobbra fordulását. Advent van, várakozunk.