Jelentősen növelni kell az akcióképességet!

A szakszervezeteknek, köztük a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének is, mint az MSZOSZ tagjának új kihívásoknak kell megfelelni az elkövetkezendő hónapokban és években. Az MSZOSZ kongresszusra készül, olyan időben, amikor a szakszervezetek számára is megváltozott a politikai környezet, amelyben dolgozniuk kell. Remélhetőleg a kongresszusi vitairat alapján kirajzolódik az a jövőkép, arculat, munkastílus, program, ami alapja lehet a jövőbeni munkának. Véleményem szerint értékelni kell a változásokat és ennek alapján mindenképpen szükséges egy megújulás az arculatban, s talán azt is merném mondani, hogy új imázs kialakítására is szükség lenne.

A tagszervezetekben végzett eredményes munka az MSZOSZ eredménye is, de ugyanígy a tagszervezetek gyengeségei rontják a konföderáció munkájának a hatékonyságát is. A konföderáció feladata szerintem elsősorban az, hogy makroszinten politizáljon és jelenítse meg a főbb foglalkoztatási, bérezési, szociális érdekeket. Ez a tevékenység nem merülhet ki csak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban és a munkabizottságaiban végzett munkában. Az akcióképesség jelentős növelése mind ágazati, mind konföderációs feladat is. Ennek elérése pedig csak a strukturált képzésben történő, az eddigieket lényegesen meghaladó befektetés mellett lehetséges. Folyamatosan tanítani kell a tisztségviselőket, ha lehet, még a tagok egy részét is jó lenne képzéssel elérni. A jövő szakszervezeti mozgalmában csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a tagok felismerik saját érdekeiket és ennek alapján hajlandók is érte cselekedni.

A külföldi testvérszakszervezetek tapasztalataiból kiindulva - a kormányzó politikai erőkre való tekintet nélkül - országos ügyekben akcióképesnek kell lenni és itt nem feltétlenül csak a sztrájkra gondolok. Véleményem szerint a képzés hatékonyságának növelése nélkül nem fog növekedni az akcióképesség sem. Ezen a téren egyébként a számítástechnikai kultúra fejlődése nagy segítséget jelenthet a szakszervezeteknek, ha kihasználják.

Mint mindig, kényesebb kérdés a politikához való viszony alakítása. A konföderáció számára a fő vezérelvnek kell lenni, hogy minden helyzetben tárgyalási pozíciót szerezzen a tagság érdekeinek kifejezése és képviselete érdekében. Konföderációs keretek között is meg kell próbálni összeszokottabb szakszervezeti közösséget teremteni, ezt pedig a közös akciók, az együttes közös munka hozhatja létre. Talán nem kellene feladni azt az elképzelést sem, hogy a magyar szakszervezetek konföderációs hovatartozásra való tekintet nélkül, a munkavállalók széles tömegeit érintő ügyekben a jelenleginél határozottabban és együtt tudjanak fellépni.