Kolbászmustra

Egy pár szarvas-mangalica cuvee kolbászt kaptam, barátság, no meg egy üveg pálinka fejében. A legfontosabb amit a szarvas-magalica kolbászról tudni kell, hogy ritka csemege. Igazság szerint én magam is most eszek ilyet először. Vigyáznom is kell, nehogy a lelkesedés elvakítson és elveszítsem az ítélőképességemet. Nagy levegő után egy kis pálinka, kezdjük!

Vékony, küllemre szép, takaros páros. Elsőre feltűnik a sötét szín, amit a vadhús eredményez. A nyomáspróbát jól viseli, szépen érlelt, sem nem puha sem nem kemény. Az illata nagyon karakteres: mindent elsöprően dominál a nehéz savanyú füstillat. Ez azonban minden mást titokba burkol, elrejt. A megnyerő külső annyit azért elárul, hogy nagy gonddal készítették. Mit tartogathat?

Felszelve a kolbász teste sötét, bordós-barnás, és a fotográfus cinkostársam fellelt egy mahagóniszerű árnyalatot is. A hús apróra darált, ami ez esetben megbocsátható, hiszen a különböző összetevőknek össze kell érnie. Az illat savanykás füst, némi almamag vonással keveredő sajátos vadas illattal (oszlik a titok füstillatú fátyla...). Fanfárok szóljatok, megkóstoljuk mindjárt.

Megkóstolva a falat zaftos és sima. Az íz karakteres, melyben a vad dominál, de csak éppen annyira, hogy tudassa jelenlétét. A fűszerezés kifogástalan: enyhe paprika dominancia, leheletnyi csípősséggel (ahogy a nagykönyvben...). Az íz hosszantartó, még percek múltán is megajándékoz egy-egy illatfoszlánnyal. Igazából nem is étkezésre, mint inkább csemegének való kolbász ez. Egy falatka kolbász, lassan ízlelve, majd néhány perc múlva korty bor. Apropó bor. 2002 évi Pécselyi Cabernet Sauvignon barrique kóstolgatásával koronáztuk meg a kolbászt és nem csalódtunk: fölséges! Nem is lehet fokozni, de nem is kell.

(További kolbászmustra olvasható a www.kolbasz.lap.hu oldal felkeresésével, ahonnan persze elérhető a Húsos online változatának mind a tizenkét évfolyama.)