Szebb karácsonyi ajándékot vártak Sopronban

Augusztusban a tulajdonosváltás következtében meglepő módon leállt soproni marhavágó kapcsán még csendes várakozásról számoltunk be olvasóinknak, most viszont esetleg csendes letargiáról tudnánk írni, mert ahhoz hasonló mindaz, amit ezen a 2004-es év végi napokban ott lehet tapasztalni.

A június óta állásidőben fizetett munkásokat november 25-re behívták az üzembe egy rövid munkásgyűlésre, de aki azt remélte, hogy mindez a munka felvétele céljából történik, annak nagyon csalódnia kellett. A Pick Szeged által valamikor a nyáron egy budapesti székhelyű társaságnak eladott soproni egység ellen ugyanis időközben csődeljárást indítottak, s akik most a munkásokkal szóba álltak, azok a Mátra Holding Rt. által küldött felszámoló bizottság tagjai voltak. Sok öröm tehát nem származott ebből a beszélgetésből, mert a volt soproni húsosok még azt sem tudták meg teljes bizonyossággal, hogy lesz-e pénz a törvényesen járó végkielégítésre vagy sem. Novemberre még megkapták az állásidőben számított bért, de hogy ezt követően miként lesz, azt senki sem tudta megmondani. (Mint Kapuvári József elnöktől megtudtuk a cikk elkészülte után, a HDSZ elnöksége megegyezett a felszámoló képviselőjével, Mógor Zoltánnal, hogy a Munka Törvénykönyve által előírt kötelező konzultáció első megbeszélésére 2004. december 3-án Sopronban kerül sor. - szerk. megj.)

Hettlinger Jánosnak, a soproni húsüzem szakszervezeti bizalmijának még a többieknél is kellemetlenebb volt ez a "karácsonyi csomag", hiszen a maga kilátástalan helyzete mellett mások panaszait is végig kellett hallgatnia, hozzá fordultak, mint annyiszor máskor. Mert igaz, hogy az eredeti mintegy 90-es létszámból mára már csak mintegy hatvanan maradtak, de ez is több mint félszáz tragédiával felérő szomorú, többnyire kilátástalan történetet jelent. Aki tehette - főleg a szakma legjobbjai - már elszegődött Németországba vagy a szomszédos Ausztriába, akit pedig nem kötött annyira a hentes szakma, az esetleg más munkakörbe keresett magának megélhetést.

Hettlinger János személy szerint megmaradhatna a szakmában, hiszen hívták Kapuvárra. Menne is ő, aki eddigi soproni munkahelyére is naponta ingázott, de Újkérből igen körülményes, csupán soproni átszállással lehetne Kapuvárra bejárni, arról nem is beszélve, hogy a bérlet is belekerülne vagy 30 ezer forintba. Gépkocsival pedig naponta 30 kilométert megtenni oda és ugyanannyit haza a munkából, ugyancsak költséges lenne. Így hát nem marad számára sem más, mint kivárni az egésznek a végét, s valahol a környéken keresni új munkahelyet.