Országos tiltakozó demonstráció Gyulán

Országos tiltakozó demonstrációt szervezett a Húsipari Dolgozók Szakszervezete 2004. november 19-én délután 14 órakor Gyulán, a húskombinát főbejáratánál. Az eseményre azután került sor, hogy a társaság igazgatósága október 1-i hatállyal egyoldalúan felmondta a kollektív szerződést. A szerződés felmondásától a demonstrációig másfél hónap telt el, a cégvezetésnek lett volna lehetősége, hogy a szakszervezet felszólítására visszavonja a felmondást és tárgyalásokat kezdjen a szerződés módosításáról, s ezáltal békés mederbe terelje a döntés nyomán keletkezett dolgozói elégedetlenséget. De erre kísérletet sem tett. Egyébként a felmondási idő 2005. március 31-én jár le, addig kellene tető alá hozni az új megállapodást, de a munkáltató nem siet, csak a demonstráció előtt két nappal kezdte el a javaslatai átadását. (Lapzártakor elkészült a teljes tervezettel, de még nem kezdődtek el a tárgyalások - szerk. megj.)

Információink szerint a felmondást követően, de még mielőtt beindult volna az érdekvédelmi "gépezet" és az ügy nyilvánosságot kapott, szakszervezeti vezetők kísérletet tettek arra, hogy a cégvezetőkkel megértessék a szerződés egyoldalú felmondásának várható következményeit. Tény, hogy aki előveszi a HDSZ elnökségének akkori állásfoglalását a szerződésbontásról, pontos képet kap arról a "forgatókönyvről", amelyet az érdekvédelem azóta követ. A tiltakozó demonstrációra tehát nem véletlenszerűen, egy kósza ötlet alapján került sor. Lépésről lépésre, fokozatosan váltották egymást a nyomásgyakorlás különféle formái. Ebből az ütemes haladásból könnyen megjósolható, hogy a konfliktus további menetében, amelynek március 31. a "kifutási ideje", a sztrájkot sem lehet majd véletlen balesetnek tekinteni a gyulai húsüzemben.

Úgy látszik azonban, hogy a társaság makacsul ragaszkodik a döntéséhez, kitart a felmondás mellett. Ez az üzleti világtól idegen "makacsság", valójában a tények és jogszokások mellőzése egyszer még sokba kerülhet. A sarokba szorított munkavállalók, akik féltik a szerződésben garantált juttatásaikat, lépéskényszerben tartják a szakszervezetet. Munkaharc vagy belenyugvás a munkavállalói diktátumba, ez itt a kérdés, más út nem kínálkozik az érdekvédelem számára. Ilyen helyzetben Gyulán és a HDSZ-ben csak egyféle válasz képzelhető el...

A kollektív szerződés felmondásától a demonstráció napjáig sok minden kiderült. Világossá vált, hogy a cégvezetés előre nem mérlegelte a munkavállalóknak adott pofon következményeit. Miután megérezte, hogy esetleg visszakapja a "fülest", magyarázni kezdte, hogy csúnya dolog ám a verekedés, és a felmondással csak az új megállapodást sürgeti, tehát egy pedagógiai célzatú arculcsapásról van szó, amelyért inkább köszönet járna. Mármint neki. Hiába, új magyar tőkésnek lenni sem könnyű. A jobbító törekvéseket könnyen félreértik az egyszerű népek. (Az "emberkék", ahogy a főnök úr nevezte az üzem munkásait egy rádióinterjúban.) Könnyen megvan a baj, az pedig felelősséggel jár. A cégvezetés természetesen a konfliktus első napjától megpróbál minden felelősséget a szakszervezetre hárítani.

Kiderült továbbá, hogy a cég szakvezetőinek kevés a jártassága egy ilyen típusú konfliktus kezelésében, nem igazán ismerik az érdekegyeztetés európai formáit, nem látják a munkavállalói érdekvédelem mélységi tagoltságát. Alig hitték el, hogy az általuk keltett szellőcske röpke néhány hét alatt viharos szélként zúg végig az ország számos munkahelyén és a sajtóban. Ez a pillangó-hatás ijedelmet keltett körükben, ellenlépésként régi eljárásokat alkalmazva próbáltak félelmet kelteni a helyi érdekvédők körében. Meglepődtek azon is a gyulai vezetők, hogy hirtelen magukra maradtak, mert a képzetlennek gondolt munkavállalók pontosan felismerték, miről van szó, mire megy ki a kollektív szerződés felmondása és a túlnyomó többségük felsorakozott a szakszervezet mellett. Nem sikerült a szakszervezeti vezetők, Bezdán János és társai ellen fordítani a tagságot. Jellemző epizódja volt a gyulai "humánpolitikai technikának", hogy a demonstráció idejére olcsó kolbászvásárlási lehetőséget kínáltak a dolgozóknak, gondolván, hogy a filléres akció majd leköti őket és elfelejtenek tiltakozni.

Szakadó esőben zajlott le a demonstráció Gyulán, de ez cseppet sem szegte kedvét a 3-400 fő részvevőnek, akik élénk sípolással és ovációval fogadták a szónokokat. Tóth János, a VSZT tagja arról beszélt, hogy a kollektív szerződés jogokban és pénzben mit jelentett a gyulai kollégáknak. Keserűen szólt arról is, az "első emeleti" vezetőkhöz intézve szavait, hogy semmibe veszik a munkásokat, akik sokat tettek a gyárért. Németh György Kaposvárról a szolidaritását fejezte ki a húsos kollégák nevében, és a magyar tulajdonosokra utalva hangsúlyozta, hogy náluk az olasz cégvezető a viták ellenére sem tenne meg ilyen lépést. Kapuvári József bejelentette, hogy a HDSZ nyolc százalékos béremelést követel jövőre, kezdeményezi az állami támogatás megvonását a gyulaihoz hasonló esetekben, szociális tervet dolgoz ki és az ágazat válságának felszámolása érdekében kerekasztal összehívását javasolja a miniszterelnöknek. (Lásd a címoldalon - szerk. megj.)

Bezdán János, a gyulaiak érdekvédője megköszönte az ország számos helyéről érkezett szolidaritást, és arról beszélt, hogy eltökéltek a harc folytatására, a munkavállalók jogainak megvédésére. Utalt arra, hogy az idei bértárgyalásokon, a cég nehézségeit látva, a szakszervezet önmérsékletet tanúsított, ami értelmét veszítette ebben a helyzetben. Ezért a szakszervezeti tanács megvizsgálta az idei bérek alakulását, s miután úgy találta, hogy a keresetek reálértéke az idén csökkent, karácsony előtt személyenként 15 ezer forint egyszeri bérkiegészítés kifizetését követelik. A kollektív szerződéssel kapcsolatban pedig ígéretet tett, hogy ha nem sikerül március 31-ig új megállapodást kötni, akkor a hat évet élt kollektív szerződésüket a cég bejárata előtt ünnepélyesen eltemetik és meggyászolják.