A legújabb baloldal

Jó válaszokat, új megoldásokat!

Mindennapi tapasztalatunk, hogy bajok vannak a baloldalon (is). Nemcsak nálunk, de másutt, a fejlett(ebb) országokban is. Visszaszorulóban a szociáldemokrácia, a hatalmon lévő balközépnek nevezett kormányok jobbra csúsznak, egyre több liberális megoldást használnak, leépülőben, kifulladóban az egykoron irigyelt jóléti rendszer. Itthon és külföldön egyaránt láthatjuk, hogy jobboldali pártok és kormányok - egyes területeken - baloldali politikát folytatnak, a baloldaliak meg jobboldalit. Idén tavasszal tanúi lehettünk annak, hogy baloldaliak helyeselték, támogatták az amerikaiak Irak-ellenes háborúját, a jobboldaliak egy része pedig ellenezte. Az áprilisi Európai uniós népszavazáson viszont arról győződhettünk meg, hogy bal- és jobboldaliak egyaránt szavaztak a csatlakozás mellett és ellen.

Bal és jobb

A legkülönfélébb nézetekkel és véleményekkel találkozhatunk a baloldaliság elméleti kérdéseinek megítélésében és gyakorlati alkalmazásában. Vannak, akik szerint a bal-jobb kategória-pár már elavult, használhatatlan. Szembetűnő az ismerethiány, a fogalmi zűrzavar, a tájékozatlanság, nem kevésbé a leegyszerűsítés, a demagógia. Tartja magát egy tévhit, miszerint a magyar baloldal egyenlő az MSZP-vel. Mintha nem létezne a - nálánál kisebb és egyéb jellemzőiben is más - Munkáspárt, az MSZDP, a különféle elnevezésű baloldali - és civil szervezetek, nyugdíjas klubok és egyesületek, a sehova sem tartozó pártonkívüli baloldaliak, s nem utolsó sorban a legnagyobb létszámú szavazóbázist jelentő szakszervezetek, amelyek hagyományaiknál fogva és szervezettségüket tekintve a baloldal törzsét alkotják. Hallunk a szocialista párt szociál demokratizálódásáról, néppárttá alakításáról, s találkozunk számtalan olyan jelzővel, amelyeket ki-ki tetszése szerint aggat a baloldaliságra: politikai-, társadalmi baloldal, szellemi baloldal, modern baloldal, liberális baloldal, rendszerkritikai-, parlamenti baloldal, úri baloldal, szalonbaloldal, polgári baloldal, valódi, következetes baloldal, radikális-, antikapitalista baloldal, szélsőbal, stb.

Az eltérő nézeteket, az útkereső dilemmákat jól érzékeltetik a következő kiragadott példák. Galló Béla politológus azt kérdezi, hogy "miért nincs baloldal, ha van?" Szalai Erzsébet szociológus ezt mondja: "A baloldaliság a magam megközelítésében nem egy eszme, nem egy ideológia, hanem elsősorban egy sajátos attitűd, melynek lényege a társadalmi egyenlőtlenségek iránti elsődleges érzékenység." (Népszabadság, 2003. május 16.)

Hegedűs Zsuzsa szociológus szerint ma Sao Paolo felé kell figyelni, mert a modern baloldal legnagyobb és legreményteljesebb kísérlete jelenleg Brazíliában folyik, Ignacio Luciano da Silva vezetésével.

És mit ajánl a liberális Révész Sándor, a Népszabadság rovatvezetője, a "legkedveltebb napilap" 2003. május 2-i számában? "A feladatnak nincs megoldása, nem áll módunkban értelmesen meghatározni, kit nevezünk baloldalinak. A baloldal és ebből következőleg a jobboldal fogalma, bármit teszünk, zavaros marad. Aki pontosan akar fogalmazni, felejtse el őket". (Mi meg a Révészt).

Londoni lecke

Ilyen helyzetben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy valamit tenni kell, mert különben "elmegy a hajó". Arra van szükség, hogy a XXI. századra a baloldal újrafogalmazza magát. Ehhez viszont jó válaszokat kell adni a változó világ kihívásaira, új megoldásokat kell találni a sűrűsödő problémákra. Ez a felismerés, ez a sürgető igény hívta életre a baloldali vezetők angliai világtalálkozóját, amelyen - Londonban és Bagshotban - tizenöt állam- és kormányfő, valamint több száz politikus és szakértő - közöttük Medgyessy Péter miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc miniszter és Szanyi Tibor államtitkár - vett részt. (Némiképp meglepő érdekessége a reprezentatív szimpóziumnak a helyszíne és az, hogy fő szervezője - Bill Clinton ösztönzésére - az a Tony Blair brit miniszterelnök lett, aki "befürdött" harmadik utas modelljével, s aki lelkes híve volt Bush iraki háborújának, s akinek baloldalisága sokak szerint - enyhén szólva - megkérdőjelezhető.)

A tanácskozás leckéje az volt, hogy az állami elosztórendszerek elnehezülése, a globalizáció, valamint a fejlett világ elöregedése láttán újragondolja a szociáldemokrácia ideológiáját és politikáját. Munkahely, egészség, közlekedés, iskola, nyugdíj - ezek voltak azok az egyszerűnek tetsző konkrét kérdések, amelyekre értelmes, jó válaszokat kellett adni.

Medgyessy Péter kifejtette: Egy kérdésre mindig lehet baloldali, vagy jobboldali válaszokat adni. E kétdimenziós felfogás azonban mára már alkalmatlanná vált a globalizáció új problémáinak értelmezésére. Háromdimenziós politika kell, amely megtartja a piac és a hagyományos baloldaliság közérdekű összebékítését, de konkrét válaszokat is ad a szociális, a környezetvédelmi, a közbiztonság, az elöregedés problémáira, az értékrend, az életmód változásainak dilemmáira. A legújabb baloldal három elemből áll: 1. Egyenlő esélyt biztosítani mindenkinek, a hátrányból indulót segíteni a felzárkózásban. 2. A veszteseket rászorultsági alapon támogatni. 3. Szabad pályát nyitni a tehetségesek előtt, hogy minél több nyertes lehessen. A győztesek táborának gyarapítása ugyanis a baloldal legfőbb célja. Ily módon a háromdimenziós baloldal alapvető feladata: az emberi biztonságérzet erősítése. Ebbe beletartozik a fizikai, a jogi, a szociális és társadalmi létbiztonság, amelynek logikus eleme a nagyobb demokrácia és az érdemi esélyegyenlőség.

Új gondolkodás

Bill Clinton volt amerikai elnök az új baloldali gondolkodás kialakítását sürgette, amelynek lényege a kisemberi problémák maximális figyelembe vétele. Több felszólaló szorgalmazta, hogy az új szociáldemokrácia legyen nyitottabb a környezetvédelem, a kisebbségek, a korosztályi rétegek és a falvak iránt. Különös hangsúlyt kapott a humántőke, az egészségügyi és oktatási beruházások állami támogatása. Elhangzott olyan (svéd) javaslat is, hogy a gyermeknevelési és családtámogatási pótlékok a legnagyobb mértékben emelkedjenek és ezeket ne számolják bele a költségvetési hiányba. Szanyi Tibor felvetette, hogy munkaviszonynak kellene elismerni a gyermeknevelést és a munkanélkülivé vált szülő ne segélyt, hanem minimálbért kapjon. Megfogalmazódott: új humanizmust kell hirdetni, a politika középpontjába az emberek és közösségek igényeit kell állítani.

A rangos fórum záróközleménye szerint a legújabb baloldal a gondoskodó állam helyett szabályozó, hátránykiegyenlítő, esélyteremtő államot tervez, amelynek középpontjában a kisember áll. Az úgynevezett haladó kormányzás nyolc jelszót tartalmaz: növekedés, esélyegyenlőség, közszolgáltatások, oktatás, közbiztonság, szociális felzárkóztatás, átlátható kormányzás és elszámoltatható kapitalizmus, teljes foglalkoztatás. Készül olyan baloldali program is, amely a világ fejlett és fejletlen országai közötti egyenlőtlenségeket lesz hivatva csökkenteni. Ennek jegyében tisztességesebb világkereskedelmi szabályokat, a fenntartható fejlődéshez szükséges hiteleket és támogatásokat, valamint a világméretekben ésszerűsítendő energiagazdálkodást szorgalmazzák. Elvárják a globális multinacionális nagyvállalatoktól, hogy tevékenységük igazodjék a fejlődés hosszú távú fenntarthatóságához, pénzügyeiket pedig állítsák vissza a törvényesség talajára.

Fajsúlyos témakörök, mindannyiunkat érintő tennivalók ezek. Megérdemlik, hogy továbbgondoljuk őket, vitatkozzunk róluk, s a szakszervezetek is megfelelő figyelmet fordítsanak rájuk. Érdemes lenne egy elméleti konferenciát tartani arról, hogy miként lehetne mindezt lefordítani a szakszervezetek nyelvére, s bevinni ezeket a gondolatokat a munka világába, a munkavállalói érdekvédelem hétköznapjaiba.