Ezt nem gondoltam volna...

Bátor emberek az újságírók, ha kell, megvédik magukat, szakszervezetre sincs szükségük, gondolja az egyszerű földi halandó, de téved. Legalábbis erre lehet következtetni abból, amit Dr. Lepies György, a Sajtószakszervezet főtitkára egy március végi fórumon mondott el szakszervezeti lapszerkesztőknek. Az újságíró szövetségben folytatott beszélgetésen tanulságos eseteket hallottunk a tollforgatók kiszolgáltatott helyzetéről és esendőségéről. Ki hinné, hogy a sajtó tájékán gyakran előfordul: a mások érdekében kardot rántó újságíró nincs mindig tisztában a saját jogaival, vagy nincs elég bátorsága a jogai érvényesítéséhez. Másként szólva: időnként a média munkásai sincsenek könnyű helyzetben.

Tulajdonosváltás történt az egyik napilapnál és az új gazda nem akarta elismerni a kollektív szerződést, mivel abban a törvényi előírásnál magasabb végkielégítés szerepelt. (Mondani sem kell, az új tulajdonos elbocsátásokkal kezdte a működését.) Munkaügyi konfliktus, pör lett a dologból. Ahogy az lenni szokott, a munkaadó a per során megpróbálta kétségbe vonni a szakszervezet működését, legitimitást, mert ha nincs szakszervezet, akkor kollektív szerződés sincs, és fizetni sem kell. Idegőrlő, hosszú hónapokba, évekbe telt a szakszervezet igazának bizonyítása a jól fizetett ügyvédekkel szemben. De a sajtószakszervezet állta a sarat! Hasonló eset fordult elő egyik hetilapnál is, ahol a tulajdonosváltás után jogellenesen bocsátottak el szakszervezeti tisztségviselőket. Ott is az érdekvédelem létét kérdőjelezték meg, abból a megfontolásból, hogy ha nem működik a szervezet, tisztségviselő sincs. Nem jár a törvényi védelem.

Mindkét esetben a szakszervezet pert nyert. A munkáltatóknak fizetni kellett, nem is keveset, hiszen az elhúzódó bírósági eljárások idején is "ketyegett" az elmaradt járandóság. Végül a károsult munkavállalók egy-három millió forint közötti összegeket vettek fel. Az érdekvédelem sikert aratott, de majdnem belerokkant a dicsőségbe. Mindkét helyen ugyanis megszűnt a szakszervezet, az adott körülmények között az alapszervezet tagjai nem vállalták a nyílt színvallást. A kérdés csak az, hogy mit csinálnak a következő érdeksérelemnél? (Egy harmadik helyen éppenséggel azt kezdeményezték, hogy illegálisan működjön a szakszervezet.)

Ahogy Dr. Lepies György főtitkár elmondta: az újságírók közül is sokan, főleg fiatalok, beletörődnek, hogy a tulajdonos azt csinál velük, amit akar. Gyakran előfordul, hogy egyoldalúan módosítják a munkaszerződéseket, reklámszervezésre köteleznek újságírókat, mértéktelenül túlóráztatnak. Gondot jelent, hogy a szakmában alig van szolidaritás, ha valahol felemelik a szavukat, azonnal jelentkeznek "sztrájktörők", akik elvégeznék a munkát. Másféle problémákat vetnek fel a színlelt vállalkozások, a munkaviszony kiváltása megbízási szerződéssel, amikor a munkaadó és a munkavállaló egymást fedezik a jogszabályok megkerülésében. Ilyen esetekben elsikkad az igazság, ellehetetlenül a munkavállaló. Jószándék keveredik az ügyeskedéssel, kényszerhelyzet a félelemmel.

Bepillantva a sajtó világba, önkéntelenül adódott a következtetés, hogy munkaügyi konfliktusok, sztrájkok idején nem egészen véletlenül születnek a munkavállalókkal rokonszenvező írások. Az újságírók jelentős része saját bőrén érzi a kiszolgáltatottságot. A főtitkár által ismertetett esetek és feltárt tanulságok ismerősek voltak a hallgatóság, a szakszervezeti újságírók előtt. De azért a végén többen is megjegyezték: ezt nem gondoltam volna...