Új piacok kellenek

Beszélgetés a 80 éves Nyers Rezsővel

A szocialisták március végi kongresszusán külön köszöntötték 80. születésnapján a párt alapító elnökét, Nyers Rezsőt, aki azután hozzászólásában nem sokat törődött a vállaira nehezedő évtizedek súlyával, fiatalos lendülettel tett szóvá jelenségeket, amelyek gátolják a kormány hatékony működését. Bírálta a kancellária apparátusának felduzzasztását, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a foglalkoztatást hátrányosan érintő kamatpolitikáját. A tanácskozás szünetében megkerestük az idős politikust, aki hosszú pályafutása során mindig megkülönböztetett érdeklődést tanúsított a dolgozó emberek helyzete, véleménye iránt. A gratuláció mellett a kormány és a szakszervezetek kapcsolatáról kérdeztük.

Az idős politikus ma is hallatja szavát

- Attól függ, hogy milyen összefüggésben merül fel a kérdés, mihez viszonyítjuk a mostani kormány és a szakszervezetek kapcsolatát. Az Orbán-kormányhoz képest ugrásszerű a javulás, habár nem biztos, hogy ezt érzékeli a szakszervezeti tagság. Magánemberként sok információ jut el hozzám az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájáról, ezért bátran merem mondani, hogy az előző évekhez képest javult a helyzet. Ugyanakkor bizonyos ütközések vannak a munkabérek kérdésében, de ez nem baj. Tudjuk például, hogy az élelmiszeripar a bérstruktúrában hagyományosan az alsó harmadban foglal helyet. Érthetőnek tartom tehát, ha az érdekegyeztető fórumokon a szakszervezeti követelések meghaladják azt a mértéket, amit a munkáltatók, vagy akár a kormány kész elfogadni. Örülök azonban annak, hogy az országos szintű tárgyalásokon kompromisszum született. Normálisnak mondható egy szociáldemokrata értékekkel teletűzdelt kormány esetében, ha a tárgyalások során kitapogatja az elérhető eredmény maximumát, amennyi még kivehető a munkáltatókból. Van ugyanis egy objektív korlát, tudni kell, hogy hol a határ, mit bírnak el a munkaadók a foglalkoztatásban és a munkabérben. Legyen szó akár magyar, vagy külföldi tőkésről.

- Nem is szólva az adott társadalmi és gazdasági helyzetről...

- Most recesszió van a világban, amit tudomásul kell venni a szakszervezeteknek is. Nem úgy, hogy azonnal beszüntetik a bérharcot, de fel kell ismerni a kompromisszum elkerülhetetlenségét. Bizony, a recessziós tényezőnek a tárgyalásokon meggondolásra kell szorítani a tárgyaló feleket. A kormány tekintetében ugyanezt vallom, ott is engedményeket kell tenni. A Medgyessy-kormány a munkabérekben optimálisnak ítélhető középúton foglalt állást, amivel egyfelől kivívta a pénzügyi szakemberek bírálatát, hogy elszabadultak a bérek, másfelől pedig számos szakmában nem elégítette ki a jogos igényeket. Mivel mindkét oldalról jön a bírálat, elfogadhatónak tűnnek a megtett lépések.

A foglalkoztatás helyzetét nehezebbnek ítélem, mint a bérek alakulását, mivel több szakmában is - ebben az élelmiszeripar is érintett - foglalkoztatási gondokkal kell szembenézni. A kormányváltás óta számszerűen nőtt a foglalkoztatás, ugyanakkor kiderült, hogy több lett a munkanélküli is, több ember keres munkát. Ez egy érdekes jelenség, úgy látszik, hogy az emelkedő bérek láttán a korábban gazdaságilag nem aktívak közül többen vállalnának munkát.

- Politikusi pályafutásának kezdetén, kis híján fél évszázaddal ezelőtt Ön egy ideig élelmezésipari miniszter volt, tudtommal az ágazatnak azóta sem volt önálló tárcája. Bizonyára ma is figyelemmel kíséri az élelmiszeripar helyzetét, milyennek látja az iparág jövőjét?

- Az ágazatban jobb a helyzet, mint teszem azt a bányászatban, vagy a textiliparban, ha régi, hagyományos szakmákkal vetem össze. Annyira persze nem vagyok tájékozott, mint aktív gazdaságpolitikus, vagy aktív kutató koromban. Annak idején faltam a statisztikákat, konkrét adatok és tények nélkül lehetetlennek tartottam megismerni a valóságot.

Azt gondolom, hogy az élelmiszertermelésnek, az élelmiszeriparnak örök a piaca. Más a helyzete mint például a kohászatnak, ahol csökken a felhasznált termékek mennyisége, műanyagok hódítanak teret, szűkül a piac. Ma az egész világot tekintve kevés az élelmiszer, egyes országokban azonban sok, mint nálunk is. A hazai élelmiszeripar problémáit ezért csak piaci terjeszkedéssel, új piacok szerzésével lehet megoldani. Az Európai Unióban növelni kell a versenyképességünket és az eladott élelmiszer mennyiségét. Remélhetően tartós gazdasági növekedés lesz az országban, s a belső piacokon eredményesen tudunk megbirkózni riválisainkkal, a külföldi tőkével. Magyarországnak a mainál több élelemre van szüksége, a statisztikák ezt bizonyítják. Harminc százalékkal kevesebb tejet, és húsz százalékkal kevesebb húst fogyasztunk, mint korábban. Ennek vissza kell állni! Véleményem szerint a skandináv tapasztalatokat kellene jobban átvenni. Ott a kis- és középvállalkozásokat, amelyek sorába az élelmiszeripari vállalatok zöme is tartozik, tudatos állami gazdaságpolitikával is alátámasztják.

- Vagy koncentrálják, mint a dán húsipart...

- Elsősorban az alapanyag termelésben nálunk a koncentráció szétesett, a mezőgazdaságban vissza kell állni a koncentráció korábbi szintjének. A kereskedelemben a koncentráció a szövetkezetek terén legyengült, a kistermelők ezért hátrányba kerültek. Ezt a problémát dán mintára értékesítő szövetkezetekkel kellene megoldani. Ebben az élelmiszeripar is érdekelt, mert ha az alapanyaggyártók az elfogadhatónál magasabb költségszinten termelnek, az begyűrűzik az élelmiszeriparba is. Végezetül látok lehetőséget a kelet-európai piac regenerálódásában is. A magyar politika ostobán, indulati alapon kivonultatta a magyar vállaltokat az orosz piacról, ahova azóta sokan mások benyomultak.

- Amit hallottunk, akár programnak is megfelelne, ha most megint élelmiszer-ipari minisztert keresnének a kormányba...

- Amit elmondtam, talán egy korábbi időszak gondolatvilágát tükrözi, de a módszerek változatlanul érvényesek.

- Köszönjük a születésnapi beszélgetést és jó erőt , egészséget kívánunk a Húsos olvasói nevében.