Ferencvárosi történet a csapatról, a győzelemről és a húsevésről

Az élelmiszer-ipari szakszervezet közel száz évnyi történetében aligha akad nemesebb hagyomány, mint a centenáriumát nem olyan régen ünneplő Ferencvárosi Torna Clubhoz fűződő szoros kapcsolat, amely sok más értékkel együtt mára erősen megkopott, de az emléke elevenen él a Városligeti fasor környékén.

Kapuvári József elnök fogadta Novák Dezsőt, a neves sportembert

Egykoron a szakszervezet nevét is viselte rövid ideig a patinás futballklub, amelynek a vezetésében hosszú ideig részt vállaltak a szakszervezeti mozgalom vezető emberei, akik sokat tettek a zöld-fehér sikerekért. Sportról lévén szó, ma már csak ez számít. Talán éppen a régi sikerek miatt, sokan szívesen emlékeznek az ötvenes és hatvanas évekre, amikor a Fradi labdarugói gyakran megfordultak az ÉDOSZ székházában. Az egykori csillagok közül lapunk vendége volt a közelmúltban Novák Dezső, minden idők egyik egyik legjelesebb futballistája, aki szívesen fogadta invitálásunkat.

A neves sportember, aki a pályán és később az edzői kispadon is nagy szolgálatokat tett a Ferencvárosnak, jól láthatóan otthonosan mozgott az ÉDOSZ-ban. Mint elmondta, 1961- 1972 között, játékos korában gyakran megfordult a székházban, mondhatni rendszeresen vendégeskedett a nevezetes alagsori étteremben. Kapuvári József elnökkel és munkatársával, Szigethy Ivánnéval, az egykor ugyancsak ferencvárosi asztalateniszezővel négyesben elevenítettük fel a régi időket. Az elnöki tárgyalóban folytatott diskurzus után interjút kértünk a kedves vendégtől, aki készséggel állt a rendelkezésünkre.

- Mit jelentett ez a "háttér" kérdeztük Novák Dezsőt, vajon a mai profinak mondott világban teljesen felesleges az ilyen jellegű kapcsolat?

- Abban az időben minden egyesületnek volt bázisszerve vagy egy olyan vállalat, amely - nem mondanám, hogy felügyelte, inkább segítette az adott klubot. A Ferencvárosnak régi időktől kezdve az élelmiszeripari-mezőgazdasági minisztérium és a szakszervezet volt a bázisa, amely pénzzel is támogatta és minden módon is segítette a sportolókat. Ma más világot élünk, az ilyen jellegű támogatás a kluboknál minden sportágban megszűnt. A nagyobb cégeknél, amelyek megvettek labdarugó szakosztályokat, egy ember kezében összpontosul az irányítás.

Abban az időben mi nem foglalkoztunk ilyen kérdésekkel, egy dolgunk volt, hogy futballozzunk. De azt tudtuk, hogy ha a csapatban vagy egyénileg is gondok adódnak, bizonyos személyekhez fordulhatunk, akik itt a szakszervezetben dolgoztak. Mindenképpen segítettek, mert tulajdonképpen ez volt az egyik feladatuk. Ma a játékosnak menedzsere van, aki egyszemélyben felelős érte, nincs kollektív döntés. A világ nagyon elszaladt az anyagiasság felé, s nem csak a teniszben vagy a kosárlabdában, de a pénz egyre nagyobb szerepet játszik a labdarúgásban is. Nyugaton pedig ma már olyan csillagászati összeget adnak egy-egy kiemelkedő játékosért, mint a magyar labdarúgás egész évi költségvetése. A világ élvonalától elszakadtunk, nagy a hátrányunk ebben a tekintetben is.

- Sok embert foglalkoztat az a kezdeményezés, hogy Budapest pályázzon a 2012. évi olimpia megrendezésére. Mi a véleménye erről az olimpiai bajnok Novák Dezsőnek, aki ráadásul tagja a Nemzeti Olimpiai Bizottságnak is?

- Úgy látom, hogy ez egy hosszú távú elképzelés. Természetesen jó dolog ez a kezdeményezés, mert ha egy ország képes megrendezni egy olimpiát, az javítja az imázsát. A tíz év elég hosszú idő. Ha az volna a kérdés, hogy Magyarország ma tudna-e olimpiát rendezni, egyértelműen nem volna a válaszom. Biztos, hogy a jelentkezés körül nagy csata lesz, nem mi leszünk egyedül, aki meg akarja rendezni ezt az olimpiát. Jó lenne egyebek mellett olimpiát rendezni azért is, mert házigazdaként nagyon sok csapatsportágban nem kellene selejtezőket játszani, biztos lenne a részvételünk.

Elsősorban persze a labdarúgásra gondolok, ahol résztvevői lehetnénk a tizenhatos döntőnek. A sport oldaláról nézve tehát jó lenne az olimpia, de gazdasági szempontból nem tudom megítélni. Készülnek számítások, nagyon alapos terveket kell benyújtani már a nevezéshez is, amit azután szigorúan ellenőriznek. Bízzunk benne, hogy szerencsésen elnyerjük a rendezés jogát és hazai környezetben izgulhatunk a magyar sportolókért.

- A magyar futballt illetően nem éppen hízelgő az a megközelítés, hogy jó volna azért is olimpiát rendezni, mert akkor a mi focistáink is labdába rúghatnának. Ez a megállapítás finoman szólva is a mélypont jelzésére utal.

- Igen. A labdarúgásunk a jelenlegi helyzetben messze van az élmezőnytől, talán a középmezőnytől is. De hát a ma kitűnő csapattal rendelkező országoknak is voltak válságos periódusaik, s vissza tudtak kapaszkodni a legjobbak közé. Ez benne van a futballban, lehet generációváltás, klasszisok jöhetnek, akik viszik magukkal a csapatot.

Azt tartom bajnak, hogy nagyon régóta tart nálunk a hullámvölgy, már nem is völgyről kell beszélnünk, hanem valóságos szakadékról. Még csak nem is stagnál, hanem állandóan lefelé csúszik a játék színvonala. Próbálkoznak a szakemberek is, a vezetők is, reformokat, változásokat hajtanak végre a bajnoki rendszerben, kísérleteznek, mert egy nagyon összetett kérdésről van szó, amelyről napokig lehetne beszélni. Nagyon nehéz rájönni a dolog nyitjára. Nem várható gyors változás, ha sikerül is elindulni fölfelé, hosszú idő kell, amíg elérhetjük a hatvanas évek, a mi időnk színvonalát.

- Abban az időben a közönség szoros kapcsolatban volt a csapatokkal, a munkahelyeken hétről hétre első számú téma volt a foci. Ma ezt nem merném határozottan állítani.

- Sajnos ezzel a megállapítással nem nagyon lehet vitatkozni. Valamikor ünnep volt a mérkőzés, vidéken és a fővárosban egyaránt. A szurkolótáborok egymás mellett biztatták a csapatokat, soha nem bántották egymást. Szerdáig arról beszéltek, hogy milyen volt a mérkőzés, csütörtöktől pedig arról, hogy mi lesz vasárnap. Ha párhuzamot akarok vonni, akkor a szurkoló tábor is olyan mélypontra süllyedt mint a labdarugás. Eldurvult a hangnem, lehet persze, hogy türelmetlenek a szurkolók is. Azért mennek meccsre, mert jó mérkőzéseket, gólokat szeretnének látni és hosszú ideje nem azt kapják, amit várnak. Ez persze nem indok arra, hogy belekössenek a játékvezetőbe vagy egymásba. A durva bekiabálásokkal nem segítik elő, hogy a játékosok kihozzák magukból a legjobb teljesítményt. Kevés a néző, ma már úgynevezett rangadókon sincs több két-háromezer szurkolónál. Valamikor telt házak előtt játszottak a csapatok.

- Hadd térjek vissza az interjú előtti beszélgetésre, amikor felemlegettük, hogy az ÉDOSZ és a Fradi kapcsolatának tengelyében egy konyha állt, ha szabad így leegyszerüsíteni a dolgokat, ami a jó hangulatot is megalapozta. Tudjuk, hogy Novák Dezső vidékről érkezett a fővárosba, egy Vas megyei kis faluban töltötte gyermekkorát. A táplálkozásnak, a húsfogyasztásnak milyen szerepe volt a sportolói teljesítmény alakulásában? Lehet, hogy egy kicsit erőltetett az összefüggés keresése, de az élelmiszeripar közelében gondolom már a hatvanas években is gyakran szóba kerülhetett ez a probléma.

- Jó kérdés, mert egy sportolónak oda kell figyelni az étrendjére. Egyebek mellett ez a sportorvos feladata is. A húsevés mindenképpen nagy szerepet játszott nálam, sokáig szinte levest és tésztát nem is ettem, csak húst hússal. Ez nem biztos, hogy helyes volt, de kellett az erő és a hús kevésbé is hizlal mint a tészta vagy az édesség.

Mérkőzések után itt az ÉDOSZ éttermében egy kicsit eleresztettük magunkat, mert hol lett volna jó kaja, ha nem az élelmiszeripari szakszervezet házatáján. A pacaltól kezdve a szalontüdőig, a borjúlábig, amit kívántunk, mindent az asztalunkra tettek. Összetartó erő volt ezekben a közös vacsorákban. Ma sokszor a játékosok mérkőzés után csak átszaladnak a tusoló alatt, nem ülnek le, nem beszélnek egymással. A foci csapatjáték és mindig abból származik baj, hogy valaki hibázik, különben nem lennének gólok. Nagy csaták után mi mindig megbeszéltük egymással fehér asztal mellett, hogy ki mit rontott el, mit kell másként csinálnunk. Úgy jöttünk ide, mintha hazajöttünk volna, jó volt a kapcsolat a vezetőkkel, jól éreztük magunkat. Valószínű, hogy valami kedvezményt is kapott a szakosztály ügyintézője, mert ide tartoztunk, s ezzel is segítették a csapatot. Biztos, hogy az itt töltött kellemes órák is szerepet játszottak az elért sikerekben.