Bizonytalan a jövőkép Győrben

Nagyot változott a világ a győri Ringa házatáján. És furcsa módon ezt a változást éppen az okozza, hogy tavaly óta nem történt fordulat: ami 2001-ben elkezdődött, az 2002-ben folytatódott a győri húsfeldolgozó üzemben. Üzemrészek bezárása és folyamatos leépítések jellemzik ezt a folyamatot. Az eredmény pedig szomorú, mert nem csak a gyár képe más, mint amilyen még néhány évvel ezelőtt, a pezsgő, termelékeny időszakban volt, de a még megmaradt emberek hangulata is csupán árnyéka annak, ami azelőtt volt jellemző. Ilyen körülmények között nem éppen szívderítő interjút kérni a helyi szakszervezet vezetőjétől.

Pál Sándor, a Ringa szakszervezeti tanácsának alelnöke nem is szolgálhatott sok örömteli információval. Beszélgetésünk során elmondta, hogy ezekben a napokban a legnagyobb izgalmat a bértárgyalások újabb fejezete jelenti. Ugyanis éppen most kell választ kapjanak azokra az igényekre, amelyeket a munkavállalók részéről a menedzsmentnek benyújtottak. Ebben a jövedelmek 13 százalékos emelését kérték, tizenharmadik fizetést, valamint a jóléti alapnak a bérekkel azonos arányú növelését. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a napokban a tulajdonos Arago Rt. vezetői összehívták az üzemek vezetőit és a szakszervezeti képviselőket, ahol mindenki elmondhatta véleményét. Ezen a megbeszélésen ismertették azt a súlyos helyzetet, amely jelenleg az egész húsipart jellemzi, s ehhez igazodva kell gyáranként megharcolni a béremelésért, lefolytatni a béralkut.

Ami az általános hangulatot illeti, az említett folyamatos leépítések mellett az is elkedvetleníti az embereket, hogy a henteseket és a betanított munkásokat sorra átirányítják a kapuvári egységhez. Az érvényben lévő előírások szerint - mivel 45 napra mindenki átirányítható - erre joga van a munkaadónak. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a győri gyáregységnél, ahol nemrégen még száz hentes dolgozott, ma már jószerével alig vannak hentes szakmunkások. Igazán kevés hiányzik ahhoz, hogy az egykori termelőegység egy raktárházzá degradálódjék. Ilyen helyzetben az emberek naponta kérdezik: mi lesz ebből, mire számíthatnak a jövőben? A szakszervezeti vezetők a maguk csatornáin ezeket a kérdéseket továbbítják is, de választ nem kapnak rá.

A termeléscsökkenés következményeként - normarendszerről lévén szó - magától értetődően a szociális keretek is megcsappantak. Amivel még rendelkeznek, azt viszont igyekeznek érvényesíteni a meglévő alkalmazottak számára. Annál is inkább, mivel a keresetekben az is meglátszik, hogy műszakok szűntek meg, s vele a műszakpótlékok is. Az üdültetésre még van lehetőség, részben a balatongyöröki nyaralóban, részben a HDSZ soproni, sóstói és tiszatói üdülőiben. A helyi szakszervezeti élet, amely a három gyáregységgel (Győr, Kapuvár, Sopron) közös keretben zajlik, nem szűnt meg, kénytelenségből főleg a napi gondokra összpontosul. A jövőkép valahogyan bizonytalanabb, mint eddig volt.