Munka-lap

Szomorú tény, hogy a szakszervezetek egyre kevésbé vannak jelen a sajtóban, egyre szűkül az érdekvédelem nyilvánossága. A média világának átalakulása, a kommercionalizmus térhódítása nem kedvez a szakszervezeteknek. Tegyük hozzá rögtön, a szakszervezetek egy része sem nagyon erőltette meg magát, hogy lépést tartson a sajtó fejlődésével. A kilencvenes évek elején érdekvédelmi vezetők azon törték a fejüket, hogy miként alapíthatnak bankot, vásárlói klubot, üzletláncot, miközben könnyedén megváltak a Népszavától és teljesen kimaradtak a rádió és televízió frekvenciákért folyó versenyből. A rendszerváltozás átmeneti évei után több helyen újra korlátokat állítanak a köz kíváncsiságának, a tanácstermeken kívül rekesztik a sajtót. (Mint időnként az MSZOSZ-ben.)

Mára a sajtónyilvánosság terén nagy lépéshátrányba kerültek a szakszervezetek a munkaadókkal szemben. Elegendő, ha csak azokra a kommunikációs ütközetekre gondolunk, amelyek egy-egy sztrájk, bérvita, munkaügyi kérdés körül zajlanak. Számos eset azt mutatja, hogy a munkavállalói érdekvédelem nem tud valódi eredményeket felmutatni sajtótámogatás nélkül.

Ilyen körülmények között csak üdvözölni lehet, hogy lelkes vállalkozók - a Friedrich Ebert Alapítvány hathatós anyagi támogatásával - érdekvédelmi folyóiratot indítottak útjára. A Munka-lap című periodika remélhetően sok évfolyamot megér, nem öli meg az irigység és a féltékenység, segítségére lesz a szakszervezeti tisztségviselőknek. Remélhetően a lapot támogatják azok a szakszervezeti főnökök is, akiknek nem volt elég ereje, kurázsija, felkészültsége hasonló lap elindításához.

A Húsos, amely a föntebb vázolt viszonyok élő cáfolataként már a nyolcadik évfolyamát járja, a tisztelt olvasók kegyeibe ajánlja az új laptársat. Kívánjuk, hogy a Munka-lap hamar essen túl a gyermekbetegségeken és érje meg legalább az iskolás kort. Legyen a Nép szava, a Munka lapja és a szakszervezetek szemléje. Mindezeken túl az sem árt, ha megszeretik az olvasók Hegyeshalomtól Záhonyig.